Budapest története III. A török kiűzetéstől a márciusi forradalomig (Budapest, 1975)

Nagy Lajos: BUDAPEST TÖRTÉNETE 1790 - 1848

177. Kalmárffy Ignác budai városbíró arcképe. 178. Rottenbiller Lipót pesti alpolgármester arcképe. Olajfestmény. Kiscelli Múzeum Canzi Ágost Elek litográfiája lésében, és ennek a sorsáról esak a tanács döntött, 1811-től kezdve a tanács, a választott polgárság és az árvahivatal tagjaiból (árvaatya, ellenőr) létrehozott árvabizottmány javaslata és véleménye alapján. A város vagyonával és jövedelmével való gazdálkodás egyes feladatait külön hivatalok látták el. E hivatalok között a legfontosabb a telekhivatal volt. A telekhivatal működésének fontos része volt egyrészt a tulajdonjogok nyilvántartása, másrészt az ezekért járó követelések beszedése. A telekhivatal foglalkozott a részben a városi tanácsüléseken, részben a törvényszéki üléseken elrendelt ki- és betáblázások nyilvántartásával, telekfelmérésekkel (1794-től kezdve erre a feladatra állandó mérnököt is alkalmaztak), házak, telkek, földek, terménykárok becslésével, osztályozásával, az ingatlaneladásoknál a szomszédok elővásárlási joga miatt szükséges kiértesítésekkel, véleménykérésekkel és az esetleges letiltásokkal, a holtkézi, azaz nem Örökölhető birtokok (egyházak, testületek, céhek birtokai) és a velük kapcsolatos teendők feljegyzésével. Foglalkozott továbbá az adózás céljából évente telek- és házösszeírások készítésével, a szőlők után szüreti adó, csőszpénz, hegyvám (szőlőkilenced) kivetésével és beszedésével, esetenként városi telkek eladásával, a városi kőbányák bérbeadásával, és feladata volt a város határában levő szőlők, szántók, rétek, erdők őrzésének a biztosítása is. E feladatok ellátására a telekhivatalnak 1790-ben 11, 1846-ban pedig már 21 alkalmazottja volt. A telekhivatal a jövedelmeit a kamarási hivatalnak fizette be, ezekről számadást készített. Saját pénztára nem volt, csupán 1809-től kezdve egy letétpénztár, amelyben a hitelezési ügyletekkel, örökségekkel kapcsolatos összegeket helyezték el. A XVIIL század második felétől kezdve 1848-ig volt Buda városának tizedhivatala is, amely a város által az esztergomi érsektől bérelt bor- és terménytized megváltási összegének beszedésével foglalkozott. Ez a hivatal azonban csak névleg létezett; alkalmazottai nem voltak. A megváltási összeg beszedését a telekhivatal végezte. Az alkamarási hivatal, amely ugyan a nevében jelzi a kamarai hivatallal való kapcsolatát, önálló hivatal volt annak ellenére, hogy a XVIIL század végén még csak egy alkalmazottja volt: az alkamarás (voltaképpen városgazda). Az alkamarás feladata a város saját gazdasága-