Budapest története III. A török kiűzetéstől a márciusi forradalomig (Budapest, 1975)
Nagy Lajos: BUDAPEST TÖRTÉNETE 1790 - 1848
nak az irányításán kívül kiterjedt a bérbe adott városi ingatlanok gazdasági ügyeinek intézésére, valamint a közvilágításra, vízvezetékekre, az utak karbantartására, utcakövezésre, csatornaépítésre és -javításra, a foglyok ellátására. A városkapitány mellett csak a XIX. század elején alakult ki hivatal. A városkapitányság a polgármesterség és a bíróság után a város legfontosabb tisztsége volt. A városkapitány a rendre és a közbiztonságra ügyelt fel, ós ezt 1790-ben 13 fertálymester és városi rendőr (trabant), 1846-ban 9 fertálymester és 72 városi rendőr biztosította. Albíróságok Buda külvárosainak a kisebb közigazgatási és bírósági ügyeit a városi tanácsnak alárendelt albíré)ságok intézték. Budán 1790-ben 5 albíróság működött: a vízivárosi, az újlaki, az országúti (ez ekkor még csak ,,Viertlgericht", fertálybíróság volt), a tabáni katolikus és a tabáni görögkeleti község albírósága. A XIX. század elején az országúti fertálybíróság is rendes albíróság lett, és megalakult az albíróság a Krisztinavárosban is. Az egyes albíré)ságok élén a „Richter", a bíró állott, aki négy-négy esküdttel (ülnökkel) együtt intézte az ügyeket. Egyéb városi Budán a város e hivataloknak az alkalmazottain kívül még számos alkalmazottat foglalkozalkalmazottak tátott. Volt két városi orvos (physicus), a XIX. században már városi sebész (chyrurgus) is, aki mellett sebész-segéd működött, majd külön alkalmaztak városi sebészt a Tabánban és a Krisztinavárosban is. Mindegyik városrésznek volt külön-külön városi bábája. A város alkalmazta az iskolák tanítóit, a római katolikus egyház lelkészeit, a templomatyákat és az egyházszolgákat (a vári és az újlaki plébánián), az egyházi zenészeket és énekeseket, a kvártélymestert, a piaci felügyelőket, a tanácsi szolgákat, a börtönőrt, a kútmestert, a kútfelügyelőket, a városi kertészt, a hóhért és a segédjét, a vári, vízivárosi és újlaki toronyóra-felhúzót, az éjjeliőröket, a vízmű gondnokát és a vízmű alkalmazottait. Buda város alkalmazottainak a száma 1790—1846 között 154-ről 338-ra emelkedett, tehát 119 százalékkal, a város adminisztrációjában dolgozóké viszont csak 94-ről 144-re, tehát csupán 53 százalókkal. Városi Budához hasonlóan Pesten is jó néhány tanácsi hivatal alakult ki a XVIII. század folyamán alkalmazottak a városi igazgatás egyes feladatainak ellátására (kamarási hivatal, számvevőség, telekhivatal, szama Pesten árvahivatal, kapitányi hivatal). Volt külön igazgatási (bírósági) apparátusa a két külvárosnak, a Felsővárosnak (Terézvárosnak) és az Alsóvárosnak (Józsefvárosnak) is. Pest városa 1790-ben 189 alkalmazottat foglalkoztatott. A XIX. század első felében — a város lakosságának növekedésével párhuzamosan — a város igazgatási apparátusa, a városi alkalmazottak száma jelentékeny mértékben felduzzadt: 1846 —47-ben már 520 alkalmazottja volt a városnak. Pest város hivatalszervezeti felépítése a XIX. század első felében lényegileg azonos volt Budáéval; csupán egyes területeken mutatkoztak eltérések, és a hivatalszervezeti változások időpontjaiban. Ezen a téren azonban ebben az időszakban Pest mindig megelőzte Budát. A városi A város adminisztrációjának a központja a XVIII. század végén Pesten is a városi iroda volt. iroda j] nne k az élén a városi jegyző állott. A városi irodához tartozott a levéltáros is. A városi irodában szervezeti változás 1813-ban történt, a tanácsi és a törvényszéki adminisztráció kettéválasztása, valamint az ügyiratok iktatásának bevezetése következtében. Külön szervezet lett a jegyzőség, de ez ekkor már két részre oszlott: tanácsi és törvényszéki jegyzőségre. Megalakult — szintén külön szervezve — a tanácsi és a törvényszéki iktatóhivatal. Az eddigi egy helyett két (tanácsi és törvényszéki) levéltárosi állást rendszeresítettek, de ebből a feladatkörből 1848-ig nem lett önálló hivatal, mint Budán. A tulajdonképpeni városi iroda, a kancellária azonban egységes maradt, tanácsi és törvényszéki feladatokat egyaránt ellátott. Szakhivatalok Pesten az 1742-ben rendszeresített városi ügyész tisztségéből ügyészi hivatal jóval később alakult ki, mint Budán. A városnak 1792-ben még csak egy ügyésze volt. A XIX. század elején kezdett hivataljellegűvé válni a városi ügyészség munkája. A számvevőség hivataljellege Pesten már az 1780-as években kialakult. A számvevőség feladata a különféle városi (árvahivatali, kamarási, telekkönyvi — később: adóhivatali, letétpénztári) számadások ellenőrzésén és igazolásán kívül kiterjedt az adózási rend megállapítására, a különböző városi bérletek, a város által kötött szerződések, a végrendeleti leg a városra hagyományozott összegek, valamint a letéti adósok neveinek és tartozásainak a nyilvántartására. A város bevételeit és kiadásait a kamarási hivatal kezelte. Ez a hivatal a XIX. század elejéig két pénztárat egyesített: az adópénztárat és a városi (kamarási) pénztárat. A kamarási hivatal élén a kamarás (más elnevezéssel: a perceptor) állott. Eg\ T es jövedelmek Pesten is, mint Budán, közvetlenül folytak be a városi pénztárba (mint a polgárdíjak, a bérek, a bérleti összegek, a felvett kölcsönök, a büntetéspénzek), más bevételek a különféle városi hivatalok (elsősorban a telekhivatal, később a gazdasági hivatal) és a XVIII. század végén egyes városi alkalmazottak (mezőmester, kövezetvámszedő, piacfelügyelő, mértékhitelesítő) közvetítésével. A kamarási hivatal Pesten a XIX. század legelején két részre oszlott: a kamarai (házipénztári) hivatalra és az adóhivatalra (adópénztárra). A királyi adó kivetését Pest városában a városi adókivetési bizottság végezte. A bizottság feladata volt, hogy az országgyűlésen meg-
