Budapest története III. A török kiűzetéstől a márciusi forradalomig (Budapest, 1975)

Nagy Lajos: BUDAPEST TÖRTÉNETE 1790 - 1848

Magyarázható ez a jelenség a választási rendszerrel: ha a választott polgárság tagjait a polgárok összessége választotta volna titkos szavazással, s ha az egyes foglalkozási rétegek akarata érvényesült volna csupán, akkor a számbeli többségben levő kézműves polgárok mellett nem juthatott volna be más mint kézműves a választott polgárság soraiba. A testület tagjainak az egyötöde azonban a XIX. század első felében mindig a kereskedők közül került ki. A gazdasági szempontból legjelentősebb szerepet játszó kereskedőknek a városi közélettől való távolmaradásának más okai lehettek. Az egyik nyilvánvalóan az, hogy a városi közéletben való részvétel igen nagy elfoglaltságot igényelt, s ez az elfoglaltság a XIX. század első felében állandóan növekvő volt. Míg a század elején a pesti választott polgárság évente 20 — 25 ülést tartott, 1843-ban már 95, 1847-ben 121 volt az ülések száma. Érthető, hogy ebben az időben — a fontosabb ügyeket tárgyaló ülések kivételével — az üléseken általában igen kevesen jelentek meg. Az érdektelenség szempontjánál azonban lényegesebb az, hogy a választott polgárság üléseinek az eredményességét a tanács és az elavult királyi kiváltságlevél egyre inkább korlátozta. Nem volt lehetőség arra, hogy ez a — ha csak szűk réteg által — választott testület a városi tanáccsal szemben lényeges kérdésekben akaratát érvényesíteni tudja. Nem válhatott tényleges várospolitikai fórummá, tevékenységét kénytelen volt apró részletkérdések körülményes tárgyalására fordítani, amelyek között az egyetlen lényegesebb feladata a városi gazdálkodás megtárgyalása, a gyakorlatban azonban pusztán jóváhagyása volt. Lényegesebb kérdésekben való döntésre a kiváltságlevél és a tanács által mereven megkövesített évszázados szokásjog következtében nem nyílott lehetőség. Ha kísérleteztek is nagy néha elvi kérdések felvetésével, a tanács határozott visszautasításával találkoztak (mint például a kegyúri jog kérdésében), vagy pedig be kellett érniük a tanács részéről egy-egy lényegtelen vagy látszatengedménnyel, mint az országgyűlési követek választása esetében. Amikor ebben az utóbbi kérdésben jelentősebb változásra került sor, 1843-ban, azt sem a választott polgárság kezdeményezte, hanem a Helytartótanács rendelte el. A választás eredménye pedig azt bizonyította, hogy a tanács szinte korlátlan hatalmával a demokratizmusnak tett legcsekélyebb engedményt is a maga javára tudta fordítani.

8 Az országgyűlési követeket Budán és Pesten, a többi magyarországi városhoz hasonlóan, a városi tanács nevezte ki a saját soraiból és látta el utasításokkal. A választott polgárságot — a Helytartótanács rendeletére — csak 1839-ben vonta be a tanács a követválasztásba, de ez csak azt jelentette, hogy a tanács által kijelölt tanácsosokra szavazhattak. A tanács részéről ez csak látszatengedmény volt a választott polgárságnak, amely viszont ehhez az engedményhez ragaszkodva próbálta a következő országgyűlés előtt a polgárság részéről a választójog kiterjesztésére irányuló törekvéseket megakadályozni. Ebben a kérdésben igen heves összetűzésre került sor a tanács és a választott polgárság között. A Helytartótanács ugyanis 1843-ban bizonyos mértékű közvetett választójogot biztosított a polgárjoggal rendelkezőknek, amennyiben a városi országgyűlési követek választását egy a tanácsból, a választott polgárságból és a polgárok által választott, a polgárság létszámának a felével egyenlő testületre ruházta. A választott polgárság határozottan tiltakozott a választójog kiterjesztése ellen; a tanácsnak csak akkor sikerült eredményt elérnie, amikor a polgárság részéről 153-an írásban közölték, hogy bár nem tartják kielégítőnek a választójognak az ilyen korlátozott kiterjesztését, a kérdés végleges rendezéséig elfogadják azt. A közvetett választásban azonban Pesten a polgárjoggal rendelkezőknek csupán 55 százaléka vett részt. A több mint 2000 polgárból csak 1255 élt azzal a politikai joggal, amelyet a polgárság már több mint egy évszázada nem gyakorolhatott. A közvetett és a közvetlen választóknak a megoszlása a következő volt:

9 A választott polgárság működésének korlátozottsága Az országgyűlési követek választása Az 1843. évi választás Közvetett Közvetlen választó % % Kézműves 62,9 51,5 Kereskedő 14,5 25,5 Szállító 2,0 — Őstermelő 1,8 — Napszámos 0,2 — S zabadfoglalko zású 7,1 16,0 Alkalmazott 0,4 — Nemes, földbirtokos 0,8 2,0 Háztulajdonos 10,3 5,0