Budapest története III. A török kiűzetéstől a márciusi forradalomig (Budapest, 1975)

Nagy Lajos: BUDAPEST TÖRTÉNETE 1790 - 1848

A pesti választott polgárság összetétele a XIX. század első felében a következő volt:

7 Kézműves választott polgárok Értelmiségiek és háztulajdonosok Kereskedő választott polgárok 1803 % 1822 % 1827 % 1834 % 1843 % Kézműves 65 55,1 57 46,3 56 47,3 64 52,0 63 52,5 Kereskedő 21 17,8 28 22,7 29 24,4 35 28,5 32 26,7 Vendéglátó 3 2,5 1 0,8 1 0,8 1 0,8 1 0,8 Közlekedési 1 0,8 1 0,8 1 0,8 — — — — Értelmiség 17 14,5 29 23,6 24 20,8 15 12,2 14 11,6 Alkalmazott 1 0,8 1 0,8 1 0,8 1 0,8 — — Nemes — — — — — — 2 1,6 2 1,7 Ismeretlen 10 8,5 6 5,0 6 5,1 5 4,1 8 6,7 118 123 118 123 120 A budai választott polgárság megoszlásáról XVIII. század végi és XIX. század közepi adataink vannak: 1794 % 1837 % 1847 % Kézműves 44 58,1 57 67,9 37 54,3 Kereskedő 15 20,1 16 19,1 14 20,6 Vendéglátó — _ — _ 1 1,5 Őstermelő 1 1,4 4 4,8 5 7,4 Tisztviselő 6 7,2 4 4,8 6 8,9 Nemes, katona — - 2 2,3 2 2,9 Háztulajdonos — — — 3 4,4 Ismeretlen 10 13,2 1 1,1 — — 76 84 68 Felvethető az a kérdés — még a többségben levő kézművesmesterekkel kapcsolatban is —, hogy milyen arányban képviselték ezek a választott polgárok a polgárság egyes rétegeit. Valamint talán az is, hogy ennek a testületnek az összetétele mennyiben felelt meg a város társadalma összetételének. Az arány a kézművesek (a kereskedők és az értelmiségiek) esetében jóval magasabb volt, mint a keresőképes lakosságban képviselt arányuk. Azonban a kézművesek között a választott polgársági képviselet meglehetősen szűk térre korlátozéidott: a tehetősebb kézművesniesterek nagy része nem volt választott polgár, és a testületben 1803-ban csupán 27, a negyvenes években pedig csak 32 szakma volt képviselve, jóllehet ekkor nemcsak a szakmák száma volt ennek többszöröse, hanem a városban levő polgári céhek száma is. Különösen feltűnő, hogy a század elején 6 — 7 szakma képviselői tették ki a kézműves választott polgároknak a felét (csizmadia, szűcs, szabó, ács, szappanfőző, üveges), s ha a következő évtizedek folyamán történt is változás ezen a téren, a tendencia továbbra is érvényesült: 1847-ben 12 szakma képviselői voltak jelen több, mint 50 százalékban a választott polgárok között (asztalos, szűcs, lakatos, kőműves, tímár, gombkészítő, szappanfőző, mészáros, üveges, fazekas, csizmadia és szabó). Budán hasonló volt a helyzet, legfeljebb azzal a különbséggel, hogy ott a mészárosok, a szabó-k, az ácsok, a pékek és a szűcsök képviseltették magukat nagyobb számmal, s a választott polgárok között voltak aranyművesek, gyógyszerészek és kéményseprők is. A választott polgárok között az értelmiségi kategciriában a tisztviselők voltak nagyobb számmal, bár Pesten a húszas évektől kezdve számuk és arányuk fokozatosan csökkent. Az igazi értelmiségiek (ügyvédek, orvosok, tanárok) száma minimális volt. Az ismeretlenek kategóriájában a háztulajdonosok (ingatlantulajdonosok), magánzók, valamint az ismeretlen foglalkozásúak szerepeltek, akik közül az elsőknek az alacsony száma és aránya nemcsak a polgárságtól való tartózkodásra utal, hanem arra is, hogy ezek a város politikai életében még polgári számarányuknak sem megfelelően vettek részt. A XIX. század első felében a választott polgárok között a kereskedők száma és arányszáma jelentős mórtékben megnövekedett ugyan, de ennek ellenére sem állítható, hogy a kereskedők számuknak és főképp gazdasági súlyuknak megfelelően lettek volna képviselve a választott polgárok testületében. A kereskedő-választott polgárok között csak elvétve találni olyan kereskedőket, akik a város gazdasági életében kiemelkedő szerepet játszottak. A pesti kiváltságos nagykereskedők testületének 1847-ben 44 tagja volt, de a választott polgárságnak ezek közül csak 4 volt a tagja (Burgmann Károly, Jálics Ferenc, Liedemann Frigyes és Valero Antal, talán nem véletlenül azok, akik Budán és Pesten születtek). A 228 tagból álló polgári kereskedelmi testület tagjai közül pedig 12 volt választott polgár (a választott polgárok 5,4 százaléka); ezek között is csak 5 volt olyan, aki a kereskedők tehetősebb rétegéhez (a 10—25 forint adót fizetőkhöz) tartozott.