Budapest története III. A török kiűzetéstől a márciusi forradalomig (Budapest, 1975)
Nagy Lajos: BUDAPEST TÖRTÉNETE 1790 - 1848
168. A pesti Lövölde megnyitása 1840-ben. Perlaszka D. rajza után Fuchstaller A. aquatintája 5. EGÉSZSÉGÜGYI, KÖZHASZNÚ ÉS JÓTÉKONY INTÉZETEK A lakosság számának növekedése és differenciálódása, s maga a városiasodás is a XIX. század első felében számos olyan kérdést vetett fel, amelyeknek a megoldása a városi hatóságokon kívül a társadalom segítségét is igényelte és új intézmények létrehozását tette szükségessé. Buda és Pest egészségügyi ellátottsága (orvosok, bábák, patikák, kórházak) a XIX. század Járványok első felében viszonylag (más magyarországi városokhoz és különösen a falvakhoz képest) kielégítő volt. Pusztító járvány ezekben az évtizedekben már meglehetősen ritkán jelentkezett. Pestisjárvány a XIX. században nem fordult elő, nagy kolerajárvány is csak egyszer: 1831-ben (ez Pesten 2360 halálos áldozatot követelt). Himlőjárvány ugyan volt 1811-ben (1491 halott) és 1832—33-ban, de a század eleje óta rendszeresen alkalmazott himlőellenes védőoltások eredményeképpen a himlőben elhaltak száma jelentős mértékben csökkent. Influenzajárvány, vagy egykorú elnevezés szerint: ,,orosz influentza vagy hurutos hideglelés" elég sűrűn előfordult ugyan (1822-ben, 1831 —33-ban, 1837-ben, 1841-ben, 1847 —48-ban), de halálos áldozatainak a száma jóval kisebb volt, mint a régi nagy pestisjárványokénak vagy a kolerajárványoknak. Mindezeken kívül előfordultak kisebb járványok is, mint 1808-ban, 1809-ben és 1810-ben az átvonuló katonaság által terjesztett tífusz, 1824 —25-ben a sarlach- és tífuszjárvány, 1828-ban szamárköhögésjárvány, 1834-ben az egyik itt állomásozó ezrednél skorbutjárvány, ugyanebben az évben heves d iftériajárvány, a következő évben pedig ismét tífuszjárvány. 75 A halálozási arány — a járványok pusztításaitól eltekintve — Budán és Pesten jóval maga- Halálozási sabb volt, mint az országban. Budán 25 élőre jutott egy haláleset, Pesten 28-ra, az országban 40- arány re, más városokban 32-re. Különösen magas volt ez az arány egyes külvárosokban: a Józsefvárosban és a Tabánban 21 élőre jutott egy haláleset, a Vízivárosban 23-ra, míg a pesti Belvárosban 47-re, a Lipótvárosban 34-re, a Krisztinavárosban 37-re, a Várban 32-re. Pesten 1830 körül napi 7—8 születésre 9, Budán 3-ra 4 haláleset jutott. Később ez az arány javult: a negyvenes évek vége felé Pesten 15 születésre már csak 14 haláleset jutott. Az átlagos életkor általában 27 év körül mozgott. Különösen nagy volt a gyermekhalandóság. A harmincas években a halottak egyharmada 1 év alatti, egyhatoda pedig 12 év alatti volt (tizenkilenced része csak 70 éven felüli).
