Budapest története III. A török kiűzetéstől a márciusi forradalomig (Budapest, 1975)

Nagy Lajos: BUDAPEST TÖRTÉNETE 1790 - 1848

Nem igen javult ez az arány a következő évtizedben sem. A negyvenes évek vége felé Budán a halottak 32 százaléka volt 1 év, 28 százaléka 12 év alatti, 34 százaléka 12—70 év közötti és 6 százaléka 70 év feletti. Pesten pedig 64 százaléka 17 év alatti, 16 százaléka 17 — 40 év közötti, 20 százaléka 40 éven felüli. A kedvezőtlen halálozási arány okát a kortársak — a magas gyermekhalandóságon kívül — egyrészt a város fekvéséből adódó változó klímának, a pornak, másrészt jellegzetesen nagyvárosi jelenségeknek tulajdonították. Ez utóbbiak sorába tartozott a napszámosoknál a munkaalkalmakért való versengés következtében egyre inkább megerőltető munka, a hasznos, de olcsósága miatt túlzásba vitt gyümölcsfogyasztás, a sokszor mértéktelen borivás és pálinkafogyasztás, a kicsapongó élet, a csavargók és az itt gyógyulást keresők nagy száma, valamint a felfokozott élettempó. Orvosok és Az orvosi ellátottság a XIX. század első felében különösen Pesten volt igen nagymértékű, amit sebészek nyilvánvalóan az is elősegített, hogy itt működött az egyetem orvosi kara, s a végzett orvosok és sebészek egy része, míg máshol elhelyezkedni nem tudott, itt próbált megélhetést biztosítani magának. Az országban 1840 körül csaknem 2000 orvos működött (640 orvosdoktor és 1276 sebész), Pesten pedig — hivatalos kimutatás szerint 1847-ben — 191, akik közül 135 volt orvosdoktor és 56 sebész, más adatok szerint azonban még ennél is jóval több. Az orvosok nagy száma azonban csupán az orvosi ellátás lehetőségét nyújtotta. Pesten a harmincas években 640, Budán 1200 lakosra esett egy orvos, és bizonyos mértékű specializálódás is megindult a gyakorló orvosok között. Ez már városi jelenség és igény. Ebben az időszakban ez elsősorban a szemorvosok és a — főképp a bécsi főiskolán képzett — fogorvosok számának növekedésében mutatkozott meg. Bábák és Az orvosok ugyan tanultak szülészetet is az egyetemen, de az ezzel kapcsolatos feladatokat szülésznők ebben az időben is szinte kizárólag a bábák és szülésznők látták el, akiknek egy része az egyetem féléves szülész-tanfolyama elvégzésének igazolása után folytatta tevékenységét. Az ilyen szülésznők száma a harmincas években Pesten mintegy száz volt, Budán pedig 45. Működtek azonban Pesten igen nagy számmal szakképzetlen bábák is. Patikák Az orvosok saját maguk nem készíthettek gyógyszereket, és a kereskedők sem adhattak el kicsinyben orvosság-alapanyagokat. A két város patikusai már a XVIII. században — bécsi mintára — grémiumba tömörültek, amire azért is szükség volt, mert itt nem volt olyan gyógyszerész-szabályzat, mint Bécsben. A patikák nyitását a Helytartótanács engedélyezte, átruházását — mint személyes jogú, reál jogú üzletet — pedig a városi tanácsok. Pesten 1847-ig 17, Budán 8, Óbudán pedig 2 patika létesült. A három város gyógyszertár-ellátottsága látszólag kielégítő volt, hiszen míg 1820 körül az országban 34 322 lakosra jutott egy patika, addig Budán 3500-ra, Pesten és Óbudán 7300-ra. (169. kép.) A lakosság számának növekedésével párhuzamosan ez a kedvező arány a következő évtizedekben romlott ugyan, de még a század közepén is jóval előnyösebb volt, mint az országban bárhol. Különösen Pesten tartották — már a kortársak is — kevésnek a patikák számát, és előnytelennek azok eloszlását az egyes városrészek között. Ugyanis míg a Belvárosban a negyvenes években 5200 lakosra jutott egy patika, a Terézvárosban 9500ra, a Józsefvárosban 18 000-re, a Ferencvárosban pedig 1847-ig nem volt gyógyszertár.