Budapest története III. A török kiűzetéstől a márciusi forradalomig (Budapest, 1975)

Nagy Lajos: BUDAPEST TÖRTÉNETE 1790 - 1848

162. Bál a Hét Választófejedelem nagytermében az 1820-as években Kávé//ázak Cukrászdák, fagyiaidák Kocsmák, sörházak, butikok Szórakozási alkalmak többi városainak szállodái közül emelkedtek ki, hanem a külföldi nagyvárosok szállodái mellett is megálltak a helyüket. (160—161. kép.) Jóval szerényebbek voltak ezeknél a külvárosokban létesített szállodák, amelyek főképp az Országúton, a Széna téren (a mai Kálvin téren), a Soroksári utcában (a mai Ráday utcában), az Üllői úton és a Kerepesi úton (a mai Rákóczi úton), tehát a főútvonalak mellett, valamint meglehetősen nagy számmal a Terézvárosban helyezkedtek el. Budán a legnagyobb szálló a vári Fortuna volt, de a legtöbb szálló a Vízivárosban és a Tabánban helyezkedett el. Voltak szállodák Buda többi városrészeiben is, Óbudán is, azonban ez utóbbiak, mint uradalmi vendégfogadók, nem állottak magasabb szinten, mint az ország kis mezővárosainak a fogadói. A szállodák sokaságát a pesti vásárok indokolták. A pesti és a budai szállodák mint vendégfogadó helyek, egyúttal vendéglők is voltak, s nagy termeik mint kávéházak nemcsak az idegeneknek, hanem a város lakosainak is a rendelkezésére állottak. Az előkelő kávéházak mellett természetesen voltak szerényebb vendéglők is mindkét városban, nem is kis számmal, különösen a külvárosokban, illetőleg a városba vezető fő útvonalak mentén. A XVIIL század végétől kezdve, a rohamosan fejlődő városban egyre nagyobb szerepe lett a kávéházaknak. Pesten a kilencvenes években 6 nagy kávéház volt, Budán pedig 3 —4. A kávéházak száma a XIX. század első felében állandóan növekedett. Pesten 1820-ban 26 kávéház volt, Budán 16, a század közepén pedig már 41, illetőleg 19. A kávéházakat, mint ,,a művelt férfinép gyülekezési helyeit", minden város nélkülözhetetlen szükségletének tartották már a XIX. század első felében. Budán azonban a kávéházaknak kisebb jelentőségük volt, mint Pesten, ahol a kávéházak kora reggeltől késő estig tele voltak, mert — mint írták — a pesti ember ,,a csendet és a nyugodt egyformaságot kevésbé szereti, neki izgalom, változatosság, rohanás kell". A gazdasági és politikai élet élénkülésével párhuzamosan a harmincas, negyvenes években a pesti kávéházak szerepe még inkább növekedett. (165. kép.) A kávéházakon kívül még számos kávémérés is volt a városban (elsősorban Pesten), és a XIX. század első felében jelentős mértékben szaporodott a cukrászdák száma is. Míg Pesten a XVIII. század végén csak 5 cukrászda volt, 1847-ben már 18, Budán pedig 6. A pesti cukrászdák különösen a harmincas, negyvenes években lendültek fel, s lettek egyre nagyobb mértékben a társasági élet színterei. A negyvenes években divatba jöttek a fagyiaidák, számuk 1845-ben már 19 volt.

64 Feltűnően nagy volt a XIX. század első felében — különösen Pesten — a kocsmák száma. Míg Bécsben 1820 körül 500 sörház volt, a kisebb lakosságéi Pesten mintegy 800 kocsma és sörház, és ezekhez járultak még a szőlőtermelők bormérései is. Bormérési joggal Pesten 1826-ban a Belvárosban 314-en, a külvárosokban 921-en rendelkeztek. A kocsmák és bormérések nagy számát azonban nem a helybeli lakosság igénye indokolta, hanem a város forgalma. Vásárok idején 15 — 20 000 idegen fordult meg itt. Budán 1820 körül csak 240 kocsma volt, de a háztulajdonosok nagy része saját szőlőjének a borát mérte ki a fenyőcsokorral jelzett házakban. A kocsmákban sört is mértek, de Pesten volt a század első felében mintegy 30 sörház is. S bár a borfogyasztás volt — mindkét városban — a rossz ivóvíz miatt általános, ebben az időszakban rohamosan tért hódított a pálinka is, amelyet butikokban mértek.

05 A szórakozási alkalmak, a társas szórakozások igénye és lehetősége a XIX. század első felében jelentős mértékben növekedett, egyrészt a régi szokások fenntartása és továbbfejlesztése, másrészt új szokások meghonosodása, rendszeresítése révén. Ezek a társas szórakozások a város társadalma különböző rétegeinek a szükségletét, igényeit elégítették ki, tartalmazva ugyan falusi, kisvárosi elemeket is, együttesen és rendszerességükkel azonban a nagyvárosi élet velejárói, természetes jelenségei voltak.

66