Budapest története III. A török kiűzetéstől a márciusi forradalomig (Budapest, 1975)

Nagy Lajos: BUDAPEST TÖRTÉNETE 1790 - 1848

Szilveszterkor a polgári céllövészek vonultak fel Pesten, újévkor a kéményseprők és a lámpagyújtogatók járták végig a várost, üdvözlőkártyákat osztogattak jó borravaló reményében. Volt „téli mulatság a városi erdőcskében": főképp vasárnap ifjak és idősebbek korcsolyáztak ezrével a befagyott tavon. (104. kép.) Az igazi mulatságok azonban a bálok voltak, amelyeknek a szezonja vízkeresztkor kezdődött Bálok ós tartott húshagyókeddig. A nyilvános bálok a XVIIL század második felében egyre nagyobb mértékben szokásba jöttek, s 1772-ben a bálok tartását már királyi rendelettel szabályozták. Ez a rendelet — kisebb módosításokkal — hosszú évtizedekig érvényben volt. Vízkereszt napjától a hetvened-vasárnapig (a húsvét előtti kilencedik vasárnapig, hetvenedik napig) hetente kétszer vagy háromszor este nyolc órától hajnali három óráig, ettől kezdve pedig hetenként többször is, hajnali öt óráig lehetett bálokat rendezni, húshagyókedd éjfélig. Pudán az 1790-es években, „ahogyan minden évben szokásban volt", az Országház termeiben rendeztek farsang idején vasárnap és csütörtökön bálokat, az előkelők számára. Voltak bálok ezenkívül a vízivárosi Fehér kereszt Fogadóban (a vári bálokkal nem egy időben), a szegényebbek számára a Három kapás Vendéglő szálájában, a krisztinavárosiak számára a régi Szent János Kávéház melletti Vademberben, a tabániaknak a Koronában, de más vendéglőkben is a fiákeresek, a favágók, a „gatyások", a dereglyések, valamint a fuvarosok számára. (163. kép.) 163. Budai bál, 1837. F. Paur rajza 164. Védegyleti bál, 1845. Medve I. rajzáról Vidéky K. acélmetszete