Budapest története III. A török kiűzetéstől a márciusi forradalomig (Budapest, 1975)

Nagy Lajos: BUDAPEST TÖRTÉNETE 1790 - 1848

A polgárkönyvekből csak a magyar és a szláv nevek (s esetleg a vallás) alapján lehet valószínűsíteni a magyar és (Budán) a szerb polgárok számát — és feltételezni, hogy a többiek általában németek lehettek. Feltűnő, hogy Pesten a XIX. század első felében a magyar polgárok arányszáma fokozatosan csökkent, Budán viszont — különösen a negyvenes években — jelentékeny mértékben emelkedett, és csaknem elérte ekkor a pesti magyar polgárfelvételek arányszámát, számszerűen azonban itt sem volt jelentős. A lakosság többségének nemzetiségi megoszlásáról még annyi adatunk sincs, mint a polgárjoggal rendelkezőkről. Az egykorú városleírásokban, statisztikai összeállításokban soha nem volt szó nemzetiségről, csak nyelvről. A nyelvi megoszlás azonban bizonyos mértékben nemzetiségi megoszlást is jelentett. Ezt tükrözik az 1851. évi népszámlálás adatai is, amelyek szerint Pest város lakossága, városrészenként nyelv szerint (de külön feltüntetve a belgákat, svájciakat és a zsidókat) a következőképpen oszlott meg:

45 Pest és Buda nemzetiségi megoszlása 1851-ben Belváros Lipótváros Terézváros Német Magyar Zsidó Szlovák Szerb Horvát [Hír Román Olasz Francia Angol Belga Svájci Cigány 7 523 4 617 379 554 340 48 147 52 20 5 13 685 4 002 2 760 2 892 734 128 2 is 6 16 7 2 1 1 10 578 7 030 17 091 9 091 451 39 59 10 33 771 10 342 4 960 204 1 914 69 15 17 33 17 554 Összes 4987 2537 76 534 33 13 16 :s4 8280 33 884 31 965 12 642 4 1S7 570 76 41 I 9 S 150 46 12 2 11 M 83 868 Az 1851. évi népszámlálás adatai — legalábbis a német és a magyar nyelvű lakosság vonatkozásában — nem teljesen hitelt érdemlőek. A magyarok arányszáma a népszámlálás szerint Pesten 38,2 százalék volt (a valóságban nyilvánvalóan több lehetelt), a németeké pedig 40,4 százalék. Magyarok és németek tették ki tehát ekkor a pesti lakosságnak csaknem 80 százalékát, s mellettük jelentősebb számuk és arányuk a zsidóknak (15 százalék) és a szlovákoknak volt (5 százalék). A többi „nemzetiség" száma és arányszáma elenyésző volt. A németség a Terézváros kivételével minden városrészben túlsúlyban volt, ha nem is egyenlő mértékben. A magyarság a Terézvárosban a lakosságnak mintegy a felét tette ki, a Belvárosban több mint az egyharmadát, a többi városrészben 27 — 30 százalékát. A Lipótvárosban a zsidóság száma felülmúlta a magyarok számát, de a zsidók a legnagyobb számmal ekkor is a Terézvárosban éltek, ahol a lakosságnak a 26,5 százalékát tették ki. A szlovákoknak csaknem a fele (az itteni lakosság 11 százaléka) a Józsefvárosban élt, a szerbeknek, horvátoknak és a románoknak a többsége pedig a Belvárosban. Arányszámuk azonban még együttesen sem volt jelentős: mindössze alig 4 százalék. Buda város lakosságának nemzetiségi megoszlása 1851-ben a következő volt: Vár Víziváros Tabán Krisztinav. Országút éj lak összes Német 1261 7388 3975 3023 3290 3185 22 122 Magyar 1637 1705 1796 582 230 232 6 182 Szerb 11 17 1071 35 7 4 1 145 Szlovák 144 230 389 179 IIS 64 1 124 Zsidó 10 273 903 9 14 328 1 537 Román 1 2 2 3 — —, 8 3064 9615 8136 3831 3659 3813 32 118 Budán a németség aránya (69,1 százalék) jóval magasabb volt, mint Pesten. A magyarság arányszáma alig érte el a 20 százalékot, a zsidóké az 5 százalékot. A szerbek és a szlovákok arányszáma pedig 4 százalék körül volt. A magyarok csupán a Várban voltak többségben, a