Budapest története III. A török kiűzetéstől a márciusi forradalomig (Budapest, 1975)

Nagy Lajos: BUDAPEST TÖRTÉNETE 1790 - 1848

Patvaristák, jurátusok Napszámosok, vándorlegények Cselédek Ideiglenesen itt-tartózkodók Ezeknek az egyetemi hallgatóknak a többsége vidéki volt, mint ahogy számosan voltak vidékiek a budai és pesti gimnáziumok tanulói között is. A pesti piarista gimnázium tanulóinak csaknem kétharmada vidéki volt a XVIII. század végén; fele nemesi származású, a többi pedig csaknem egyenlő számban polgári és jobbágyi származáséi. A nemeseknek a túlnyomó része, a jobbágy származásúaknak a fele magyar volt. Külföldiek nemigen tanultak Pesten, még az egyetemen is csak elvétve akadt időnként egy-egy nem magyarországi hallgató.

35 A diáksághoz kell számítani tulajdonképpen a patvaristákat és a jurátusokat is. A joghallgató tanulmányainak befejezése után egy gyakorló ügyvédhez ment patvariára, és miközben írnoki munkát végzett, egyúttal megtanulta elméleti tudásának gyakorlását, s ezáltal a jogászi fogásokat és fortélyokat. Jurátusok Pesten a bíróságoknál egy-egy táblai ügyvéd oldalán vagy a táblai ülnököknél gyakorolták magukat. Jelen voltak a tárgyalásokon, sőt néhány ügyhöz, mint bírósági idézésekhez vagy vizsgálatokhoz is kiküldték őket. Az ő hitelességük egyenlő értékű volt a táblabírók és az ülnökök hitelességével, ami nevükben is kifejeződött: juratus inelyti tabulae regiae nótárius (a királyi tábla esküdt jegyzője). Jurátusok igen nagy számban éltek Pesten, több százan. Némely táblai bíró 10—15 jurátust is tartott. Erről a jogi gyakorlati testületről már az egykorúak között is mindenféle anekdoták keringtek, ami természetes is, mivel ebben a nagy társaságban a tehetségnek, a szenvedélyeknek, a nevelésnek, a vagyonnak, a szülők rangjának megfelelően a legnagyobb sokféleséget lehetett találni, amely magatartásukra természetesen kihatással volt. Főnökeik és a királyi személynök azonban igyekeztek szigorú rendet tartani közöttük, nemcsak erkölcsi, hanem politikai magatartásukra is éberen figyelve. Az természetes, hogy a jurátusok a patvaristákkal együtt igen jelentős szerepet játszottak Pest város társadalmi és kialakuló politikai életében, annak ellenére, hogy nem voltak a város állandó lakosai.

36 A katonák, diákok, jurátusok és patvaristák mellett a város nem állandó lakosságát még ezeknél is nagyobb számban az alkalmi napszámosok és a vándor mesterlegények alkották. Alkalmi napszámos munka a városban akár a kereskedelmi forgalom révén, akár a nagy építkezéseknél állandóan adódott, és az ország szegényebb vidékeinek munkaerő-feleslegét ezek a munkaalkalmak igen nagy mértékben vonzották. A sokféle céh és a nagyszámú kézművesmester viszont mind az országból, mind külföldről igen sok mesterlegényt vonzott ide, egyrészt szakmai tudásuk fejlesztése, másrészt munkavállalás céljából. A városba jövő idegen mesterlegények kötelesek voltak vándorkönyveiket a városi hatóságnak bemutatni, útleveleiket legitimáltatni. A napszámosok, alkalmi munkavállalók a városi tanácsoktól rövid időre szóló tartózkodási engedélyt kaptak, amelyet a szükséges esetekben megújítottak. A város nem állandó lakosságához számítható a cselédség egy része is. A férfi és — főképp — a női cselédek száma a XIX. század első felében a városiasság növekedésével párhuzamosan rohamosan emelkedett. Az összeírásokban szereplő szolgák és szolgálónők magas száma alapján feltételezni lehetne, hogy ezek már a város állandó lakosai voltak. Ennél a társadalmi rétegnél azonban sokkal valószínűbb annak a feltételezése, hogy ez az állandóság igényével huzamosabb ideig itt tartózkodó réteg volt, amelynek a mobilitása a kereslet és kínálat nyers törvényének sokkal inkább a függvénye volt, mint a városi társadalom más, szintén nem stabil rétegeinek. A kereslet és a kínálat igényelte, hogy Pesten már a XVIII. század vége óta egyre nagyobb mértékben foglalkozzanak cselédközvetítéssel is,

37 és a húszas évek végén már egyre sürgetőbbé vált a cselédkérdés hatósági rendezése, bécsi mintára cselédrendelet kiadása.

38 A cselédkérdés rendezésével kapcsolatban is felmerült (a női cselédek erkölcstelenségeire hivatkozva) a kényszerítő dologház és javítóintézet létesítésnek a szükségessége. A város ideiglenes lakosai mellett jelentős számban voltak ideiglenesen itt-tartózkodók is, akikhez számítható a Pest megyei nemesség, amely a vármegyei közgyűlések idején évente rendszeresen, nagy tömegben jelent meg Pesten. Ilyeneknek számíthatók a három budai országgyűlés (1790, 1792, 1807) követei, az 1790-es évek első felében és az 1820-as évek végén Pesten ülésező országgyűlési bizottságok tagjai, valamint nemcsak egyes hazai és külföldi kereskedők, hanem — szintén nagy számban — a pereskedők és a kormányhatóságoknál ügyeiket intézők is.

39 Az ideiglenesen itt-tartózkodók egy része letelepedett a városban. A nópösszeírásokban idegenekként szerepeltek a letelepedettek és az itt-tartózkodók. Feltűnő módon ezekben az összeírásokban az idegeneknek a száma meglehetősen csekély a valóságban itt levők számához képest. Az idegenek száma 1803-ban 630 volt, a legmagasabb 1841-ben: 1539; ezeknek túlnyomó többsége az itt-tartózkodók csoportjában szerepelt. Ezek között elsősorban a kórházi betegek, a megyei és a városi rabok, valamint a szerzetesek szerepeltek.