Budapest története III. A török kiűzetéstől a márciusi forradalomig (Budapest, 1975)

Nagy Lajos: BUDAPEST TÖRTÉNETE 1790 - 1848

3. A LAKOSSÁG VALLÁSI ÉS NEMZETISÉGI MEGOSZLÁSA Buda és Pest lakosságának vallási összetétele a XIX. század első felében a protestánsok szabad vallásgyakorlatának engedélyezése és a zsidók nagymértékű letelepedése következtében jelentékeny mértékben módosult. A katolikus vallásúak azonban mindkét városban továbbra is többségben maradtak. Pest lakosságának vallási tagolódása 1806—1847 között (a népösszeírás szerint) a következőképpen alakult:

40 Katolikus Evangélikus Református Görög nem egyesült Zsidó Egyéb 1 80« 29 701 216 137 1S7 1618 521 1813 35 625 914 412 1062 2386 1580 1 820 41 261 855 524 1035 3493 936 1831 52 340 1338 1080 827 5659 1792 1840 57 452 1614 1 797 1115 7041 1501 1S47 79 828 3457 1601 1057 13295 3270 Pest lakosságának vallási tagolódása A katolikusok arányszáma négy évtized alatt 90 százalékról 77,5 százalékra esett le, annak ellenére, hogy a katolikus lakosság száma 168 százalékkal növekedett. Csökkent ez idő alatt a görög nem egyesültek (görögkeletiek) arányszáma is (2,4 százalékról 1 százalékra). Jelentősen növekedett viszont a protestánsok (különösen az evangélikusok) száma és arányszáma (az evangélikusoké 0,65 százalékról 3,37 százalékra, a reformátusoké 0,42 százalékról 1,56 százalék ca), de a legnagyobb mértékű a zsidó vallású lakosság számának ós arányszámának a növekedése volt. A városrészek közül a Belváros, a Ferencváros és különösen a Józsefváros lakossága ekkor túlnyomó részben katolikus volt (arányszámuk mindhárom területen meghaladta a 90 százalékot). A Lipótvárosban és a Terézvárosban a katolikusok arányszáma jóval kisebb volt, mint a többi városrészben (67 — 73 százalék), és a század közepéig ez az arány még tovább csökkent: a Lipótvárosban 62,9 százalékra, a Terézvárosban 34,8 százalékra. Az arányok csökkenését mindkét városrészben elsősorban a zsidó lakosság számának az igen nagymértékű megnövekedése okozta: a Terézvárosban a század közepén a zsidók a lakosságnak több mint egynegyedét, a Lipótvárosban pedig csaknem 30 százalékát tették ki. Buda lakosságának vallási tagolódása a XIX. század első felében a következő volt:

41 Buda lakosságá?iak vallási Katolikus Evangélikus Református (Jörög nem egyesült Zsidó 1813 25 766 186 74 691 541 1820 24 625 170 62 595 466 1830 28 669 234 112 616 617 1840 27 508 275 159 505 998 1847 29 294 488 266 470 1066 A város lakosságában ebben az időszakban — miként Pesten is — a katolikusok túlnyomó többségben maradtak, annak ellenére, hogy arányszámuk 1813—1847 között 95 százalékról 93 százalékra esett. A változásnak az oka itt is a protestánsok és a zsidók számának a jelentős növekedése volt. Ezt a változást nem befolyásolta a görög nem egyesültek számának és arányszámának a csökkenése 1714—1813 között 41 százalékról, 2,6 százalékra. Buda egyes városrészei közül a Várban a XIX. század első felében nem katolikus vallásúak csak elenyésző számban éltek, s ezeknek legnagyobb része protestáns volt. A protestánsok (evangélikusok és reformátusok) egyébként szétszórtan éltek Buda egyes városrészeiben. A nem katolikus vallásiiak közül a görög nem egyesültek túlnyomó része a Tabánban lakott, a zsidók pedig a Tabánban és Újlakon, valamint a Víziváros felső részében. A Krisztinavárosban és a Víziváros alsó részében csak a negyvenes években telepedtek le zsidók. Települési tömörülésük változását mutatja az, hogy míg 1813-ban a budai zsidók 54 százaléka Újlakon lakott, ez az arányszám itt 1847-ben 23 százalékra csökkent; ekkor a budai zsidók több mint 70 százaléka a Tabánban élt, ahol arányszámuk 1813-ban csupán 12 százalék volt.