Budapest története III. A török kiűzetéstől a márciusi forradalomig (Budapest, 1975)

Nagy Lajos: BUDAPEST TÖRTÉNETE 1790 - 1848

A budai és a pesti helyőrség katonái magyarok, olaszok, lengyelek, szlovákok, románok és csehek voltak. Osztrák-németek és délszlávok nem szerepeltek köztük. Annál nagyobb volt viszont a tisztek soraiban a németek és a horvátok száma. Olasz tisztek csak a Ceccopieri ezreddel kerültek Pestre. Magyar tisztek viszont csak elvétve fordultak elő, s alig volt a XIX. század első felében egy-két magyar a Főhadparancsnokság tisztjei között is. A helyőrséget legnagyobbrészt kaszárnyákban helyezték el. Pesten azonban az Üllői úti kaszárnya felépítéséig (1842-ig) szükség volt arra is, hogy katonákat polgári házakba szállásoljanak be, különösen akkor, ha átvonuló katonaság jelent meg a városban. A magasabb rangú és családos tisztek a városban bérelt lakásokban laktak. A helyőrség egy részét naponta szolgálatra vezényelték, és részben a kincstári javak és középületek őrzésére állították fel, részben díszőrségre. Pesten ,,az éjszakai nyugalom és biztonság fenntartására" a város közelében állomásozó lovasezred küldött ki éjszakai őrjáratokat, nappal pedig gyalogos őrszemek keringtek a városban, különösen piaci időben. Tűzveszély esetén az egész helyőrség kivonult. A katonaság a város lakosságának látványosságokkal is szolgált. Ilyenek voltak Budán és Pesten a heti díszes őrségváltások (Wachtparade-k), Budán időnként a díszszemlék, Pesten pedig az őszi hadgyakorlatra a rákosi táborba kivonuló budai és pesti helyőrség szemléje. A rákosi hadgyakorlat befejezése után szokásos volt, hogy a katonák közönség előtt hadijátékot mutattak be. Pesten a mai Vörösmarty tér és Váci utca sarkán, Budán a bástyán hetente egy-két napon katonazenekar játszott. Mindkét városban rendeztek télen helyőrségi bált is a nádor és a főhadparancsnok jelenlétében. Látványosság volt a toborzás, verbuválás is, de ez a katonafogadásnak csak az egyik módja volt. A rendszeres újoncállítás — általában tíz évenként — az országgyűlés által megajánlott katonaságnak a megyékre és a városokra való szétosztása, kivetése következtében történt, 1840-ig kijelölés, utána sorshúzás éitján. A sorshúzás bevezetése megszüntette az erőszakos katonaállítást, az önkényeskedést, s lehetőséget adott arra is, hogy akire a sors esett, mással helyettesítse magát. A helyettesítési díj a városokban 4—500 forintot is kitett (a szegényesebb országrészeken ennek egyötödét). Buda és Pest a 32. gyalogezred hadfogadó helye volt. Ez az ezred azonban nem itt, hanem Itáliában állomásozott. Közkatonának a város szegényebb lakosságának a fiai kerültek be a hadseregbe, ahol elvben ugyan megszűnt minden rendi vagy osztálykülönbség, de az érvényesülés meglehetősen szűk korlátok közé szorult. Az egykorú összeírásokban szerepelnek kiszolgált katonák (a szolgálati időt 1840-ben tíz évre szállították le), s ezek között lehettek olyanok, akik innen mentek el katonának, lehettek olyanok is, akik szolgálatuk leteltével itt telepedtek meg, de ezeknek a többsége továbbra is a város szegényebb részéhez tartozott. A katonai szolgálat csak egyeseknek tette lehetővé, hogy életük végére szerényebb házat vagy szőlőbirtokot vásároljanak a városban.

33 A katonaság mellett — bizonyos mértékben — a város ideiglenes lakóinak számítottak a ha- Francia difoglyok is, akik főképp a XVIII. század utolsó évtizedében kerültek hosszabb-rövidebb haáijoglyok időre a városba. Az országban 1793-ban 10—12 000 francia hadifogoly volt, akik közül néhány ezret Pesten az Újépületben és a tábori kórházban (itt 2700 hadifogolyra volt hely), valamint Óbudán a volt trinitárius kolostorban helyeztek el. A hadifoglyokat a katonaság igyekezett a legteljesebb mértékben elzárni a város lakosságától, hogy megakadályozza azok esetleges politikai agitációját, de ez nem sikerült minden esetben. A pesti francia hadifoglyok az Újépületben 1794. augusztus 10-én, a királyság bukásának az évfordulóján forradalmi ünnepélyt tartottak. Megesküdtek, hogy a forradalom eszméihez hűek maradnak, majd — mint a hivatalos jelentésben írták — „mindenféle szabadságfákkal és más képtelen francia díszítményekkel az épületben körül vonultak", s este a kaszárnya összes ablakait gyertyákkal kivilágították. Mindez a pesti nép szeme láttára történt, s a kaszárnya udvarára betóduló tömeget az őrségnek kellett visszaszorítania.

34 A város nem állandó lakosságában jelentős számot tett ki a diákság, különösen az egyetem Diákság hallgatósága. A pesti egyetem hallgatóinak a száma a XIX. század első felében a következőképpen alakult: Teológus Jogász Orvos Bölcsész Összes 1808 75 177 138 257 647 1820 64 08 272 551 985 1830 91 248 672 546 15 57 1846 61 149 560 266 1036