Budapest története III. A török kiűzetéstől a márciusi forradalomig (Budapest, 1975)

Nagy Lajos: BUDAPEST TÖRTÉNETE 1790 - 1848

Az óbudai zsidóság foglalkozási megoszlására a XIX. század első feléből részletes adatok nem állnak rendelkezésünkre. Azt általában tudjuk, hogy a kereső lakosságnak csaknem a fele kereskedő volt. Egy 1848-ból fennmaradt összeírás szerint Óbudán a kereskedők közül 18 volt keresztény és 229 zsidó.

29 Ez a nagy szám azonban nem jelenti azt, hogy ezek a kereskedők mind vagyonosak lettek volna, hiszen közülük csak egy-két nagykereskedő került ki, többségük házaló vagy kiskereskedő volt. A kereskedők mellett meglehetősen nagy számmal éltek Óbudán zsidó kézművesek is: számuk 1848-ban csaknem 250 volt. Zsidó értelmiségi meglehetősen kevés élt a városban: 1 rabbi, 3 orvos, 12 tanító, 1 tisztviselő és 1 jogász szerepelt az 1848. évi összeírásban. A keresőképes zsidó lakosság többi részét 1848-ban — bár nem nagy számban — szolgák, napszámosok, egyházi alkalmazottak és csavargók tették ki. Óbuda teljes lakosságának a foglalkozási megoszlása az 1848. évi adóösszeírás adatai szerint a következő volt: Kereskedő 247 Kézműves 924 Szőlőművelő 562 Szállító 21 Vendéglátó 13 Értelmiségi 71 Alkalmazott 63 Napszámos 44 Szolga 99 Egyéb 24 A Buda környéki falvak lakosságának tagolódása Ez az összeírás a húsz évvel korábbitól lényegesen eltérő képet mutat. A mezőgazdasággal foglalkozók egyértelműen a szőlőművesek között szerepelnek, bár szőlőbirtoka más foglalkozásúaknak is volt. Feltűnő, hogy a szőlőművesek az adófizető lakosságnak csupán 7,2 százalékát tették ki, míg a kézművesek arányszáma 44 százalék volt. Ebben természetesen a kézművessegédek is benne foglaltatnak. À kézművesek számának ez a nagyarányú növekedése elsősorban a hajógyári munkások (ácsok, asztalosok, kovácsok, lakatosok, kötélgyártéik, esztergályosok, bádogosok, festők, gépészek) megjelenésének a következménye. Az óbudai kézművesek és kereskedők arányszáma ekkor már megközelítette a pesti kézművesek és kereskedők arányszámát, s mind ez, mind az értelmiségiek (tisztviselők, szabad foglalkozásúak), alkalmazottak és szolgák magas száma erősen megkülönböztette Óbuda lakosságának összetételét a Buda és Pest környéki falvak lakosságának összetételétől. A Buda környéki falvak lakosságának tagolódása az 1828. évi összeírás szerint a következő volt:

30 Békásmegyer Hidegkút Albertfalva Promontor Tétény Csepel Háztartás 148 51 497 286 130 Adózó 473 309 104 1040 630 305 Honorácior — — — 1 _ Jobbágy 17 68 — — 19 35 Zsellér 100 66 33 413 188 70 Hazátlan zsellér 62 9 10 67 75 18 Testvér — 2 — 4 8 _ Fiú 20 25 3 73 37 Lány 15 5 3 41 20 Szolga 16 1 10 26 24 Szolgálólány 15 — — 30 15 Kézműves 5 — 31 38 28 Ké zművessegéd 3 — 24 26 1 Kiskereskedő — — — 1 13 Nagykereskedő — — — 2 1 Ezekben a falvakban a Mária Terézia-féle úrbérrendezés óta a jobbágyság számában lényeges változás nem történt. Nagyjából azonos maradt a jobbágytelkek szerinti megoszlás is, amely 1828-ban a következő volt: Teleknagyság 1 3/4 1/2 1/4 1/8 Békásmegyer 14 3 Hidegkút — — 6 43 19 Tétény 4 2 12 I — Csepel 7 28