Budapest története III. A török kiűzetéstől a márciusi forradalomig (Budapest, 1975)

Nagy Lajos: BUDAPEST TÖRTÉNETE 1790 - 1848

Míg a jobbágyok száma a Buda környéki falvakban változatlan maradt, a zsellérek száma 1770—1828 között több mint a háromszorosára emelkedett, mégpedig a házas zsellérek száma 293-ról 870-re, a hazátlan zselléreké 49-ről 241-re. A zsellérek száma a Pest megyei sommástáblázatok szerint a XIX. század első felében ezekben a helységekben a következőképpen alakult: 1816 1826 1836 1846 Békásmegyer 150 142 148 150 Hidegkút 97 106 124 121 Albertfalva — 51 75 61 Promontor 369 499 481 589 Kistétény 2 26 — — Tétény 238 299 334 420 Csepel 100 116 129 171 A zsellérek számának növekedése különösen Promontoron és Tétényben volt különösen nagymértékű, tehát ott, ahol a szőlőművelés igen sok munkáskezet igényelt, ahol lehetőség kínálkozott szőlőbirtokok szerzésére. Számuk növekedését nyilvánvalóan elősegítették a városokban adódó munkaalkalmak, és a nagy munkaerő-szükséglet következtében a napszámbérek magasságában is megmutatkozó kereseti lehetőségek. A Pest környéki falvakban a lakosság az 1828. évi összeírás szerint a következőképpen tagolódott : Palota Cinkota Csaba Keresztúr Soroksár Háztartás 232 146 142 220 559 Adózó 447 380 259 531 1265 Honorácior — — — — Jobbágy 100 83 62 113 104 Zsellér 102 38 72 71 437 Hazátlan zsellér 30 22 7 29 16 Testvér 3 10 1 7 3 Fiú 76 69 29 76 76 Lány 9 22 7 24 34 Szolga 6 1 — 18 31 Szolgálólány Kézműves 1 3 1 5 6 Szolgálólány Kézműves 10 2 3 10 84 Ké zművessegéd 4 — 1 9 20 Kereskedő — — — — 1 Nagykereskedő — — — — — A Pest környéki falvak lakosságának tagolódása A jobbágyság számában a Mária Terézia-féle úrbérrendezés óta itt sem történt különösen nagy változás (40 jobbággyal volt több ekkor, mint a XVIIL században). Viszont lényeges eltolódás történt 1828-ra a jobbágytelkek nagyság szerinti megoszlásában: Teleknagyság 1 1/2 1/4 1/8 Palota 15 1 75 13 Cinkota 7 — 76 _ _ Csaba 5 _ 58 _ Keresztúr 6 3 69 35 — Soroksár 36 — 68 — — A Mária Terézia-féle úrbérrendezés óta a Pest környéki falvakban (kivétel nélkül) csaknem a felére csökkent az egésztelkes jobbágyok száma, csökkent bizonyos mértékben a negyedtelkeseké is. Viszont megnövekedett a féltelkes jobbágyoké: 1770-ben a jobbágyoknak 56,6 százaléka volt feltelkes, 1828-ban pedig már a 74,1 százaléka. Ez a változás egyrészt a jobbágyok száma növekedésének, másrészt az úrbérrendezéseknek a következménye. A zsellérek száma ezekben a falvakban is nagymértékben megnövekedett. Hazátlan zsellér 1770-ben egyáltalán nem volt a Pest környéki falvakban, 1828-ban már 104-et írtak össze;