Budapest története III. A török kiűzetéstől a márciusi forradalomig (Budapest, 1975)

Nagy Lajos: BUDAPEST TÖRTÉNETE 1790 - 1848

adókötelesek voltak. Buda város lakosságának foglalkozási megoszlása az 1793. évi adóösszeírás szerint — városrészenkénti csoportosításban — a következő' volt:

14 Vár Víziváros Tabán Krisztin av. Országút Újlak Összesen Főrangú 9 12 Katonatiszt — 2 -2 _ _ 4 Tisztviselő 11 5 4 3 1 24 Értelmiségi 2 5 — 1 3 _ 11 Nemes — 2 1 — — — 3 Kereskedő 15 126 65 9 30 51 296 Kézműves 134 645 249 72 164 180 1444 Kontár — 52 27 10 13 52 154 Szállító 2 50 49 27 19 10 157 Vendéglátó 35 63 43 6 29 1 1 187 Polgár 18 78 68 7 41 68 278 Bérlő 1 2 2 — 4 — 9 Szőlőtulajdonos 14 124 192 31 153 166 680 Szőlős — bormérŐ — 14 4 4 2 _ 24 Kapás — 219 293 41 148 118 819 Napszámos 1 4 109 28 7 2 151 Alkalmazott — 18 10 2 5 4 39 Szolga 1 6 7 3 6 3 26 Szegény — 1 1 2 — — 4 öreg — 3 6 — 2 4 15 Özvegy — 1 1 — — 1 3 örökös 42 121 216 28 50 67 524 Zálogbirtokos 3 2 2 — — 2 9 Távollevő 1 5 14 4 1 3 28 Házhelytulajdonos 1 3 21 7 2 3 37 Ismeretlen 3 5 7 8 10 33 288 1554 1389 294 691 755 4971 Ennek az adóösszeírásnak az adatai azt mutatják, hogy Buda város lakosságának alig kevesebb mint egyharmada (29 százalék) foglalkozott kézművességgel, a kereskedők pedig az adófizető lakosságnak csupán 5,9 százalékát tették ki. A szőlőtulajdonosok, illetőleg a bormórők (egyúttal szőlőtulajdonosok) aránya csaknem 30 százalék volt a kapásokkal együtt, akik — mint más forrásokból tudjuk — szintén birtokoltak kisebb-nagyobb szőlőbirtokokat. A nem kézművességből, nem kereskedésből, csupán vagyonukból, illetőleg szőlőbirtokukból élő polgárok az adófizető lakosságnak mintegy 5 százalékát tették ki. Nyilvánvalóan ebbe a csoportba kell számolni az örökségükből élőket is, akiknek az aránya csaknem 10 százalók volt. A napszámosok és szolgák száma az adóösszeírásban meglehetősen kevés, nyilvánvalóan jóval többen voltak ilyenek a városban, de nem szerepelnek az adóösszeírásban. Nagyon kevés az értelmiségiek és tisztviselők száma, hasonlóképpen az alkalmazottaké is. Nyilvánvaló, hogy akik az adóösszeírásban ezek közül szerepelnek, azok nem a foglalkozásuk, hanem ingatlan birtokuk alapján kerültek be. Az értelmiségiek, tisztviselők, alkalmazottak száma Budán, a kormányhatóságok székhelyén jóval nagyobb volt, mint amennyi ebben az adóösszeírásban szerepel. A foglalhozá- Az adóösszeírás lehetőséget ad arra, hogy az egyes foglalkozási ágak városrészenkénti megsok város- oszlását is megállapíthassuk. A Vár adófizető lakosságának csaknem a felét a kézművesek részenkénti tették ki, s meglehetősen magas volt a kézművesek arányszáma (41,4 százalék) a Vízivárosban megoszlása ^ a v

áros kézműves lakosságának csaknem a fele élt. A kézművesek aránya a Tabánban volt a legalacsonyabb (17,9 százalék). A többi városrészben (a Krisztinavárosban, az Országliton és Újlakon) az adófizető lakosságnak 24 százalékát tették ki a kézművesek. A kereskedők száma és arányszáma (7,9 százalék) a Vízivárosban volt a legmagasabb, utána Újlak következett 6,8 százalékkal, míg a Várban 5,3 százalék, a Tabánban 4,7 százalék, az Országúton pedig csak 4,3 százalék volt, a Krisztinavárosban pedig 3 százalék. Viszont a szállító foglalkozásúak száma a Krisztinavárosban háromszorosa volt a kereskedőkének. Szőlőtulajdonosok, kapások, napszámosok a legnagyobb számban a Tabánban, éltek, százalékarányuk azonban csaknem azonos volt az országútiakéval (40 százalékon felül) és alig haladta meg az újlaki szőlőtulajdonosok, kapások arányszámát. A Vízivárosban ezeknek az arányszáma csupán 22,5 százalék volt, a Várban pedig az 5 százalékot sem érte el.