Budapest története III. A török kiűzetéstől a márciusi forradalomig (Budapest, 1975)
Nagy Lajos: BUDAPEST TÖRTÉNETE 1790 - 1848
A XIX. század első évtizedeiben Buda város adófizető lakosságának foglalkozási tagolódása Az t 1822 ; j vi bizonyos mértékben megváltozott. Az 1822. évi adóösszeírás szerint a következő volt: 15 Vár Víziváros Tabán Krisztinav. i Irszágút Újlak Zsidók összesen Főrangú 40 4 1 2 1 48 Főtisztviselő 26 2 1 — — — — 29 Katonatiszt 37 5 2 3 2 — — 49 Tisztviselő 140 195 28 33 4 1 — 401 Értelmiségi 16 27 16 7 2 3 4 75 Kereskedő 28 188 101 11 39 23 78 468 Kézműves 128 622 303 111 122 122 11 1419 Kontár 8 92 87 31 81 69 1 369 Szállító — 50 41 21 16 1? — 141 Vendéglátó 18 67 65 14 24 9 1 198 Polgár 13 120 102 43 47 96 — 421 Szőlőtulajdonos — 125 146 43 113 171 — 598 Kapás — 58 171 79 136 83 — 527 Napszámos 1 113 242 34 107 96 — 593 Alkalmazott 7 101 37 76 14 10 6 251 Nyugdíjas 1 25 5 6 2 5 — 44 Volt katona — 10 11 2 10 4 — 37 özvegy 39 180 150 35 52 69 2 527 örökös 26 56 63 1 1 1 148 Egyéb 8 54 26 21 11 8 1 129 Fogl. nélk. 26 15 7 1 7 — 1 57 562 2109 1605 574 791 783 105 6529 A XVIII. század végéhez képest tehát a húszas évek elejére jelentékeny mértékben megnövekedett a budai adófizetők között a főrangúak, főtisztviselők, katonatisztek, tisztviselők és értelmiségiek száma, akiknek túlnyomó része a Várban lakott (a Vízivárosban ezek közül csak a tisztviselők és értelmiségiek száma volt jelentősebb, s aránylag sok tisztviselő lakott ekkor a Krisztinavárosban is). Ennek a rétegnek a megnövekedését s a város társadalmában elfoglalt jelentősebb helyét mutatja az is, hogy arányszámuk alig három évtized alatt egy százalékról kilenc százalékra emelkedett. A kézművesek száma csökkent, a kontároké viszont növekedett, de együttes arányszámuk (27,4 százalék) 1822-ben alatta maradt a XVIIL század végi arányszámnak. A kereskedők száma és arányszáma viszont, ha nem is nagymértékben, de emelkedett. Jelentős csökkenés mutatkozott a szőlőtulajdonosok és kapások számában és arányszámában, nagy emelkedés viszont a napszámosoknál, akiknek az arányszáma a korábbi 3 százalékhoz képest ekkor meghaladta a 9 százalékot. A vagyonukból élő polgárok, az özvegyek és örökösök száma csak csekély mértékben növekedett, s ennek megfelelően süllyedt egy százalékkal (16,8 százalékra) az arányszámuk. Uj foglalkozási csoport is jelentkezett 1822-ben: az alkalmazottak, nyugdíjas és kiszolgált katonák, akik ekkor az adófizető lakosságnak mintegy 5 százalékát tették ki. A két adóösszeírás összehasonlítása Buda adófizető lakossága összetételének jelentős változását mutatja: a tisztviselők, alkalmazottak, a csak a vagyonukból élők számának az igen nagy mértékű növekedését. Arányszámuk az adófizető lakossághoz viszonyítva emelkedett, de emelkedett a város keresőképes lakosságának a számához viszonyítva is. Ugyanis, ismerve 1822-ben a város felnőtt férfilakosságának a számát (7832), megállapítható, hogy ezeknek csupán 72 százaléka szerepelt az adóösszeírásban. Azt is tudjuk, hogy 1822-ben a Budán élő tisztviselőknek és értelmiségieknek a száma 1064 volt (ezeknek a fele nem szerepelt az adóösszeírásban), s az itt lakó nemesek számát ekkor mintegy 1500-ra becsülték; továbbá: a város lakosságának lélekszámában szerepelt 10 egyházi személy és csaknem 3000 férfi és női cseléd, alkalmazott. Az adóösszeírások alapján megállapítható foglalkozási tagolódás a város társadalmának differenciáltabb képét adja, mint a pusztán jogi kategóriákat figyelembe vevő egyéb források. Pest város társadalmának az összetétele a XIX. század első felében Budáétól lényegesen eltérő volt. A lakosság foglalkozási tagolódásának a megállapításához ugyan nem állnak rendelkezésünkre adóösszeírások, csupán az 1797-ben és 1840-ben a keresőképes lakosságról készíA lakosság összetételének változása Pest lakosságának foglalkozása
