Budapest története III. A török kiűzetéstől a márciusi forradalomig (Budapest, 1975)

Nagy Lajos: BUDAPEST TÖRTÉNETE 1790 - 1848

ben a többi magyarországi város népességszámának alakulását. Franciaországban 1800 körül a 20 000 lakoson felüli városok száma 34 volt, Angliában 14, Magyarországon 1820 körül 9.

8 A környék Már a kortársak is gondoltak arra, hogy ha a három város: Buda, Pest és Óbuda lakosságát ossagszama összesítve számolják, akkor az ország leendő fővárosának nagysága népességszám tekintetében még inkább jelentőssé válik. A három városnak a XVIII. század végi 50 — 60 000 főnyi lakosságszáma a XIX. század közepére már meghaladta a százötvenezret. Ehhez a lélekszámhoz tulajdonképpen még hozzászámíthatjuk Buda és Pest környékének a XIX. század közepén már csaknem 20 000 főnyi lakosságát is. Ennek a környéknek a népességszáma nyilvánvalóan Buda és főképp Pest hatására a század első felében megkétszereződött, s ez a gyarapodás jóval nagyobb mértékű volt, mint az ország többi kisebb helységeiben. A Buda és Pest környéki helységek lélekszámának megállapításához hasonló források állnak rendelkezésünkre, mint Buda és Pest esetében, és a teljesebb adatokat az egyházmegyei sematizmusok tartalmazzák. A Buda környéki helységek lakosságszáma 1787—1846 között a következőképpen alakult:

9 Békásmegyer Hidegkút Promontor Albertfalva Tétény Kistétény Csepel 1787 628 785 891 843 386 1810 907 1503 1162 657 1816 764 893 2084 30 1371 93 642 1826 809 1000 2738 192 1470 20 598 1830 849 961 2968 62 1804 92 767 804 960 2984 237 1783 98 776 809 968 3080 188 1589 96 848 840 1002 3400 289 1825 313 921 A Buda környéki helységeknek a népessége fél évszázad alatt 3533 főről 8590 főre emelkedett. Ebben az emelkedésben nem játszott lényeges szerepet az, hogy ezen a területen a XIX. század első felében két új település keletkezett (Albertfalva és Kistétény); ezeknek a lakossága a régi helységek lakosságához képest ekkor még elenyésző volt. A legnagyobb arányú fejlődés Promontoron tapasztalható, amelynek a lakossága 1787—1846 között csaknem megnégyszereződött, és különösen nagy volt a lakosságszám növekedése a tizes években, valamint 1848 előtt. Promontorhoz hasonlóan — bár kisebb mértékben — nagy volt a lakosságszám növekedésének az aránya Csepelen is és Tétényben, ahol több mint kétszeres lakosságszámnövekedés történt ebben az időszakban. Hidegkút és Békásmegyer lakosságszáma alig növekedett, csak a természetes szaporodás következtében emelkedett a fél évszázad alatt valamelyest. A Pest környéki helységek lakosságszáma a XIX. század első felében a következő volt:

10 1787 1809 1816 1819 1826 1830 1836 1840 1816 Palota 892 1050 1125 1059 1404 1541 1623 1740 1822 Megyer — — — 57 49 88 79 186 82 Újmegyer — — — — — — — 555 Istvánhegy — — — — — 40 Cinkota 861 884 914 880 ÍM 7 953 823 996 988 Szentmihály — — — 21 49 56 59 53 52 Csaba 736 919 838 919 979 1206 1100 1141 1115 Keresztúr 1023 1116 924 1283 1460 1540 1757 1727 1736 Szentlőrinc _ 150 307 196 295 335 154 30 118 Soroksár 2738 2775 3283 3103 3507 3972 3704 3898 4154 Gubacs — — 30 19 16 23 57 79 62 A népességszám a Pest környéki helységekben 1787—1846 között 6250 főről 10 724 főre emelkedett. Ez az emelkedés (arányát tekintve) kisebb volt, mint a Buda környéki helységekben — ugyanis az arány Budán csaknem 60 százalékos, Pesten pedig alig 42 százalékos volt. A Budakörnyék arányosan nagyobb lakosságszámnövekedése azonban elsősorban Promontor nagyarányú fejlődésének köszönhető; a pesti oldalon ilyen nagy fejlődést egyik helységben sem lehet tapasztalni. Palota lakosságának a száma megkétszereződött ugyan, jelentősen növekedett a