Budapest története III. A török kiűzetéstől a márciusi forradalomig (Budapest, 1975)

Nagy Lajos: BUDAPEST TÖRTÉNETE 1790 - 1848

Belvárosé 20,76 százalékra csökkent. A lakosságszám emelkedése ellenére jelentős arányszám csökkenés történt a Józsefvárosban is, melynek lakossága 1806-ban a város lakosságának 21,10 százalékát tette ki, 1848-ban pedig már csak 17,64 százalékát. A lélekösszeírásban és az egyházi sematizmusokban szereplő adatok sem mutatják pontosan a város lakosságának a számát, ugyanis más forrásokból kitűnően a XIX. század első felében az összeírásokban nem szereplőknek a száma rendszeresen jóval több mint 10 000 volt. Nem szerepeltek például az 1819. évi lélekösszeírásban a városban állomásozó katonák (a számuk 5878 volt), a hadirokkantak és hozzátartoztak (2985), a nem városi hivatalok alkalmazottai (270), a tanulóifjúság (1200), az idegen utazók (300), az idegen hajósok és koldusok (300), valamint az idegen zsidók (500). A XVIII. század végén még Debrecen volt az ország legnagyobb városa, a XIX. század első évtizedeiben azonban Pest már megelőzte. A kortársak büszkén állapították meg, hogy ha ,,most a város jelenlegi nagyságából és tágas területéből a népességszámra vonatkozóan összegező számítást vonunk le és visszamegyünk egy fél évszázaddal, akkor világosan látható, hogy Pest mint a legnagyobb és legnépesebb város Magyarországon, a leggyorsabban fejlődő városok közé tartozik". Azt is megállapították, hogy a népességszaporodás tekintetében Pest Európában csak Szentpétervárral hasonlítható össze, és hogy csak Észak-Amerika újonnan alapított nagy városai múlják felül. A kortársak egy része ,,már sokszor kétséges szerencseként jelölte meg a városnak a túlságosan nagy lakosságát" — azt állítván, hogy a progresszív növekedés végül is megzavarja azt a szükséges jó viszonyt, amely a vidék és a város között fennáll. Arra is hivatkoztak, hogy a város lakosságszámának a nagyarányú növekedése drágulást, szegénységet és főként megsokasodott halálozási arányt von maga után, s egyúttal a közerkölcsöket is befolyásolja. Az ,,emberbarátilag gondolkodó hazafiak" e véleményével szemben viszont jóval megalapozottabb volt azoknak a véleménye, akik azt állították, hogy az ország tíz milliónyi lakossága után Pestnek — mint a magyarországi kereskedelem középpontjának — még nincs meg az a viszonylagos magasságú lakosságszáma, amely más országok nagyvárosaiban tapasztalható. A kortársak e részének 1820 körül úgy tűnt, hogy Pestnek százezres lélekszámú várossá kellene fejlődnie, és úgy számították, hogy ezt a lélekszámot húsz év alatt el is érheti.

6 Valóban, a negyvenes években Pest már nemcsak Magyarország legnagyobb városa, hanem százezres lakosságszámú város volt. Pest lakosságszámát tekintve a XIX. század első felében egyre jobban kimagaslott a magyar- Pest és a országi városok közül. Az ország nagvobb településeinek a lélekszáma 1827-ben és 1846-ban magyarországi a következő volt:

7 városok 1827 1846 Pest 56 577 100 000 Debrecen 45 375 55 100 Pozsony 37 180 40 200 Szabadka 34 924 36 200 Kecskemét 34 080 40 000 Szeged 32 209 35 900 Buda 30 001 40 500 Hódmezővásárhely 26 160 29 507 A külföldi városokhoz viszonyítva Pest lakosságszámát, a nagyvárosokhoz képest még a XIX. Pest és a század első felében is eltörpült. Londonnak 1800 körül egy millió főnyi lakossága volt (a század közepére már jóval meghaladta a két milliót), Párizsnak több mint 500 000, Moszkvának 250 000, Szentpétervárnak 400 000, Madridnak 300 000, Bécsnek 230 000, Berlinnek 180 000. Az európai országok többségében a nagylakosságú fővárosokon kívül számos nagyváros is volt (Franciaországban Lyon, Marseille, Spanyolországban Barcelona, Itáliában Róma, Nápoly, Milánó, Velence, Palermo, Németországban Hamburg több mint 100 000 főnyi lakossággal). Pest — lakosságszámát tekintve — eltörpült ezek mellett a városok mellett, de a XIX. század első felében meginduló rohamos fejlődésével egyre jobban megközelítette ha nem is ezeket a zavartalan fejlődésű, évszázadok óta gyarapodó városokat, de Európa számos központi szerepű városát. Bécs lakossága fél évszázad alatt több mint a kétszeresére emelkedett (1851-ben 431 000 volt), s ugyanez a lakosságszám növekedési arány tapasztalható olyan városoknál is, mint Berlin, München, Varsó. Pesten ugyanezen idő alatt a lakosságszám növekedése csaknem négyszeres volt. Ugyanakkor azonban Pest hatalmas arányú fejlődése nem akadályozta lényegeseb-