Budapest története III. A török kiűzetéstől a márciusi forradalomig (Budapest, 1975)

Nagy Lajos: BUDAPEST TÖRTÉNETE 1790 - 1848

Vízivárosban is a húszas évek végéig, amikor egy nagyobb ugrással a lakosságszám 10 000 fölé emelkedett; ettől kezdve szintén lassú, fokozatos fejlődés után jutott el 1847-ig 11 000 fölé. A Tabán lakosságszáma a tízes évek közepén visszaesett, és csak a negyvenes évek közepén emelkedett ismét ugrásszerűen, de ekkor igen nagy mértékben: csaknem 2000 fővel. Az Országút lakosságszáma alig-alig változott, és nem volt jelentős lakosságszámemelkedés az Újlakon sem, kivéve csupán a húszas évek második felét, amikor éveken keresztül feltűnően magas, 4000 körüli lakosságszámot írtak össze. Az egyetlen városrész Budán a Krisztinaváros, ahol a lakosságszámnövekedés a XIX. század első felében igen jelentős mértékű, sőt egyes időpontokban ugrásszerű volt. Buda legnépesebb városrésze a XIX. század első felében is a Víziváros maradt, utána a Tabán következett, azonban a Tabánt a lakosságszám tekintetében a század elején a budai városrészek között az utolsó helyen álló Krisztinaváros a század közepére már egyre jobban megközelítette. Óbuda Óbuda lakosságszámára vonatkozóan szintén az egyházi sematizmusokból állnak rendelkelakosságszáma zésre adatok:

4 1813 - 6798 1817 - 7206 1822 - 7329 1827 - 7535 1832 - 7722 1838 — 7712 1842 - 7593 1847 - 7690 Budához hasonlóan tehát Óbuda lakosságszámának növekedése sem volt különösebben nagymértékű, sőt valamivel kisebb. Buda lakosságának a száma ugyanis 1787-től 1847-ig 60 százalékkal emelkedett. Óbuda lakosságának a száma pedig csak 24 százalékkal, Pest város lakosságszámnövekedése viszont ugyanezen idő alatt 224 százalék volt. Az a forrás, amelyből Óbuda lakosságszámának növekedését meg tudjuk állapítani: az egyházi sematizmusok számadatai szembeötlően elárulják, hogy nem pontos adatokról van szó; azonban az is nyilvánvaló, hogy a lakosságszám növekedésének tendenciáját ezek az adatok világosan bizonyítják. A számokból kitűnik, hogy Óbudán a lakosságszám a tízes években stagnált, csak 1817 után emelkedett. Óbuda lakosságának a száma a húszas évek közepétől 1847-ig alig-alig változott. Pest Pest lakosságának városrészenkénti növekedése a lelekösszeírasok szerint a XIX. század első lakosságszáma felében a következő volt:

5 Belváros Lipótváros Terézváros Józsefváros Ferencváros 1806 10 911 2 663 10 582 6 960 1864 1813-14 12 295 4 066 13 696 9 113 2809 1817-18 13 229 4 530 14 967 9 423 3323 1823-24 13 294 5 109 19 309 11 944 4166 1827-28 17 562 5 879 21 328 11 751 4953 1833-34 14 130 8 474 23 693 13 272 5704 1838-39 15 602 8 525 21 963 13 482 5654 1842-43 16 095 10 325 25 152 15 081 6650 1847-48 20 762 14 381 38 096 18 086 9182 A XIX. század első felében a lakosságszám Pest valamennyi városrészében jelentékeny mértékben emelkedett, bár a népességszám növekedésének a nagysága nem oszlott meg arányosan az egyes városrészek között. A Belvárosban a lakosságszám 1806—1848 között megkétszereződött, a Józsefvárosban mintegy két és félszeresére emelkedett. Ez az emelkedés a Terézvárosban csaknem háromszoros, a Ferencvárosban több mint négyszeres és a Lipótvárosban hatszoros volt. A Lipótváros és a Ferencváros lakosságszámának ilyen nagyarányú megnövekedése érthető is, hiszen ezek Pest legfiatalabb városrészei voltak. Míg a század elejéig a Lipótváros lakossága Pest város lakosságának alig több mint 8 százalékát tette ki, 1848-ban már 14 százalék volt, a Ferencváros lakosságának aránya pedig ugyanezen idő alatt 5,62 százalékról 9,18 százalékra emelkedett. Míg a század elején Pest legnépesebb városrésze a Belváros volt (a lakosság 33,08 százaléka lakott itt), a század közepére a Terézváros lett a legnépesebb városrész. Itt a lakosság aránya 32,09 százalékról 38,10 százalékra emelkedett, ugyanekkor pedig a