Budapest története III. A török kiűzetéstől a márciusi forradalomig (Budapest, 1975)
Nagy Lajos: BUDAPEST TÖRTÉNETE 1790 - 1848
2,7 százalékról 9,3 százalékra emelkedett. Sem nagyságát, sem arányát tekintve nem volt jelentős azonban a krisztinavárosiak által birtokolt budai szőlőterület. A növekedés nagyságát egyszerűen az indokolja, hogy Budának ez a XVIII. század második felében keletkezett külvárosa a XIX. század első felében fejlődött esak fel fokozatosan a többi külvároshoz. A XIX. század első felében nemcsak a szőlőterület nagyságában történt változás, nemcsak A szőlöabban, hogy a szőlőterület megoszlása az egyes városrészek lakosai között jelentős mértékben birtokosok változott, hanem a szőlőbirtokosok számában és városrészenkénti megoszlásában is. A szőlő- szama birtokosok száma 1793—1847 között a következőképpen alakult: 1793 1810 1827 1848 Vár 122 118 134 144 Víziváros 587 666 696 555 Országút 256 304 377 432 Újlak 419 449 476 499 Tabán 489 548 573 633 Krisztinaváros 88 148 214 264 Pestiek 53 56 80 Idegenek 122 30 98 360 2083 2316 2634 2967 A szőlőbirtokosok megoszlása foglalkozás és városrészek szerint ekkor a következő volt: Víziváros Újlak KrisztinaÖsszesen Vár Víziváros Országút Újlak Tabán város Összesen Háztulajdonos 40 223 95 126 172 70 726 Kereskedő 9 50 13 13 20 9 114 Kézműves 29 155 47 51 77 24 383 Hajós, fuvaros 14 3 2 4 1 24 Vendéglátó 1 5 — — 1 1 8 Gazda — 65 49 65 55 24 258 Kapás — 66 87 155 123 46 477 Napszámos — 4 10 18 13 4 49 Nemes 11 5 5 — 8 9 38 Katonatiszt 2 5 _ 7 Értelmiségi 6 6 1 5 3 21 Tisztviselő 22 31 3 — 5 5 66 Egyházi 2 — 1 1 — 4 Alkalmazott — 7 4 5 4 7 27 Nyugdíjas — 7 8 3 2 4 24 122 643 326 438 490 207 2226 A szőlőbirtokosok száma a XIX. század első felében Budán csaknem 50 százalékkal emelkedett. Ez az emelkedés az egyes városrészekben különféleképpen alakult: a legalacsonyabb a Várban és az Újlakon volt (mintegy 18—19 százalékos), magasabb a Tabánban (csaknem 30 százalékos), az Országúton megközelítette a 70 százalékot, a Krisztinavárosban a 200 százalékot érte el. Az idegen szőlőbirtokosok száma pedig 260 százalékkal növekedett. A Víziváros volt az egyetlen budai városrész, ahol a szőlőbirtokosok száma 1793—1847 között csökkent, de ez a csökkenés csak 1827 után kezdődött, addig a XVIIL század végi állapothoz képest csaknem 20 százalékos emelkedés volt tapasztalható. Az egy szőlőbirtokosra eső szőlőterület nagysága Budán 1793-ban átlag 3,6 negyed, 1847- A szőlőbirtoben pedig már csak 2,7 negyed volt. Ez az átlag ugyanezen idő alatt az egyes városrészekben kok ellakó szőlőbirtokosoknál különbözőképpen változott: a Várban 7,9-ről 4,4-re, a Vízivárosban a P rozodasa 4,2-ről 3,2-re, a Tabánban 2,9-ről 2,6-ra, az Országúton 2,8-ról 2,5-re csökkent, az Újlakon végig változatlan maradt (2,5 negyed). A Krisztinavárosban viszont 2,2-ről 2,8-ra emelkedett. Ugyanekkor azonban jelentősen csökkent az ,,idegen" szőlőbirtokosok szőlőparcelláinak az átlagos terjedelme is: 4,2 negyedről 2,3 negyedre. Ez a birtokátlag-csökkenés a nagyobb szőlőbirtokok elaprózódásának az eredménye. Míg 1793-ban az összes szőlőbirtokosok 6,2 százaléka birtokolt tíz negyednél nagyobb szőlőterüle-
