Budapest története III. A török kiűzetéstől a márciusi forradalomig (Budapest, 1975)

Nagy Lajos: BUDAPEST TÖRTÉNETE 1790 - 1848

Jelentős számú és arányú iparos dolgozott tehát céhes kereteken kívül a városban, de ennek a számnak és aránynak a jelentősége csak látszólagos. A céhekben tanult, de a céhekbe bekerülni nem tudó kontárok, a céhen kívüli mesterek és a zsidó kézművesek csak korlátozott tevékenységet fejthettek ki; termelésüket nem a kereslet lehetőségei szabályozták, hanem a városi tanácsok, és a kontárok esetében a céhek érdekei is. A kontárok városrészenkénti megoszlására vonatkozólag pontos adatok nem állnak rendelkezésünkre. Annyi bizonyos, hogy legnagyobb részük a külvárosokban lakott mind] Budán, mind Pesten, és tevékenységük szinte kizárólag az ottani lakosság mindennapi szükségleteinek a kielégítésére szolgált. Á Belvárosban és a Várban bőségesen elegendő iparos állott a lakosság rendelkezésére. Pesten a kézművesek (céhes és céhen kívüli mesterek) százalékos megoszlása városrészen- Kézművesek ként 1797-ben, 1826-ban és 1847-ben a következő volt: városrészen. kenn megoszlása Pesten Belváros Lipótváros Terézváros Józsefváros Ferencváros Ismeretlen 1797 34 5 39 16 3 3 1826 45 9 25 12 7 2 1847 32 8 33 14 10 3 A pesti Belváros tehát a XIX. század elején (a Terézváros és a Józsefváros rovására) egyre nagyobb számú kézművesmestert vonzott letelepedésre, s nemcsak a céhes mestereket, hanem a céhenkívülieket is, akiknek több mint a fele (57,4 százaléka) itt lakott 1826-ban (a céhes mestereknek csak a 42,6 százaléka). A Belváros mellett a Terézvárosban volt a külvárosok közül a legjelentősebb a kézműipar (a zsidó kézművesek legnagyobb része is itt lakott), annak ellenére, hogy a XVIII. század vége óta az itt lakó kézművesmesterek arányszáma erősen csökkent. A másik három külváros kézműipara a Belvároshoz és a Terézvároshoz viszonyítva nem volt különösebben jelentős. A kézművesek aránya az egyes városrészek között 1826 után változott ugyan (a Belvárosban erősen csökkent, a külvárosokban — különösen a Terézvárosban — jelentős mértékben növekedett), de ez nem a kézműipar átcsoportosulásának a jele elsősorban, hanem a külvárosok lakosságszám-növekedésének a következménye. Budán nem a város központja, a Vár volt a kézművesipar legjelentősebb helye. Szinte pontosan a pesti Belvárossal azonos színvonalon, a Víziváros és mellette a Tabán játszotta a kézműipar területén azt a szerepet, amelyet Pesten a Terézváros. A budai kézművesmesterek százalékos megoszlása az egyes városrészek között 1828-ban és 1847-ben a következő volt: Újlak KrisztinaVár Víziváros Tabán Országút Újlak város 1828 10,3 44,6 22,1 7,5 9,1 6,4 1847 10,3 45,0 20,5 8,4 7,8 8,0 A pesti Belváros, a budai Víziváros, valamint kisebb mértékben a Terézváros és a Tabán területére korlátozódott tehát a XIX. század első felében a két város kézműipara, amely a városok lakosságának ellátásán kívül, a céhes keretek szabta korlátok között, szélesebb piaci igények kielégítését is megkísérelhette. A két város többi külvárosában a kézművesipar jelenléte számszerűen alig haladta meg egy-egy mezőváros kézműipari színvonalát; és a mezővárosoktól való különbség csak annyiban jelentkezett, hogy bizonyos mesterségek — mint például a takács, a kosárkötő, a mázoló, a pálinkafőző, a szelencekészítő, a molnár (a Ferencvárosban és Újlakon) és a cserepező — ezekben a külvárosokban csoportosultak. A magyar kézművesipar fejlettsége a XIX. század első felében meglehetősen gyenge volt. A kézművesA kortársak szinte egyöntetűen állapították meg, hogy ,,az élet szükségleteit igen sok ágban ipar fejlettségi ki nem elégítheti", s hogy ,,az érezhető iparhiány országunknak legsetétebb oldalát képezi". szmi

3

G Míg Alsó-Ausztriában 13, Velencében 9, Lombardiában 8 lakosra esett egy kézműves, addig Magyarországon 89-re. Pest kézműipari fejlődése sem volt párhuzamos annak a szerepnek az állandó erősödésével, amelyet az ország gazdasági életében mint annak központja játszott. A XIX. század közepén Pesten 27—28 lakosra jutott egy kézművesmester, és 9, de ha a gyári munkásokat is számítjuk, 8 lakosra egy-egy iparos (mester, segéd, inas, kontár, gyári munkás). A pesti ipar termelése azonban meg sem közelítette a lombardiai vagy a velencei ipar termeié-