Budapest története III. A török kiűzetéstől a márciusi forradalomig (Budapest, 1975)

Nagy Lajos: BUDAPEST TÖRTÉNETE 1790 - 1848

Gabonakereskedelem Állatkereskedelem Gyapjúkereskedelem Borkereskedelem Dohánykereskedelem Bőrkereskedelem A kontinentális zárlat hatása a pesti kereskedelemre A gabonakereskedelemnek Pesten már a XVIIL században sem volt nagy jelentősége. A gabonakivitel útja a termelőtől a vásárlóhoz közvetlen volt, ós nem igényelte sem a pesti vásárok nyújtotta értékesítési lehetőséget, sem kizárólag a pesti kereskedők közvetítését. A gabonakereskedelem központjai ebben az időben Törökbecse, Temesvár, Baja, Szeged, Nagybecskerek és Mosón voltak. Ezeknek a városoknak a kereskedői, valamint a bécsi Dellazia és Brighenti cég, a Biedermann cég és mások foglalkoztak a magyar gabona felvásárlásával. Csak elvétve fordult elő, hogy pestiek — de nem kereskedők — alkalmi vállalkozást hoztak létre kincstári gabonaszállítás céljából. A lehetőségeket a kincstári szállításokkal foglalkozó pesti zsidó kereskedők igyekeztek kihasználni. A zsidó terménykereskedők száma 1797-ben 17, 1803-ban pedig 20 volt. Nem lendítette fel a háborús konjunktúra nagyobb mértékben a pesti állatkereskedelmet sem. Sőt, a XVIIL század végén fejlődésnek indult sertés- és lókereskedelem a XIX. század első éveitől kezdve visszafejlődő irányzatot mutatott. 1797-ben 24 sertéskereskedőt írtak össze Pesten és 8 lókereskedőt. Ezeknek a száma hat év alatt 21-re, illetőleg 6-ra csökkent. Marhakereskedő csak egy volt a városban, és ez a szám később sem növekedett. A kiviteli tilalom és a bécsi Fleischlieferungsgesellschaft monopóliuma lehetetlenné tette, hogy ezt a kereskedelmi ágat haszonnal gyakorolják. Hasonlóképpen bécsi kézben volt a magyar gyapjúkereskedelem is. Azzal a lehetőséggel, amit a gyapjúkonjunktúra biztosított, a pesti kereskedők nem éltek. Pénzhiányra hivatkoztak külföldi megrendelőik (például baseli, nürnbergi cégek) előtt. Holott a valódi ok az volt, hogy a külföldi kereskedők felvásárlásaival szemben a kormányzat az osztrák gyárak érdekében a gyapjú vámját 1790-től 1807-ig — fokozatosan — mázsánként 4 forintról 16 forintra emelte fel. A pesti kereskedők számára a gyapjúüzlet — ilyen körülmények között — nem volt kifizetődő. A borkereskedelem fellendítésének a reménye is megcsillant, különösen a francia boroknak az orosz piacról való kizárása következtében. Kísérletek történtek is az orosz piac megszerzésére, a tőkehiány és a Napóleon által 1807-ben Poroszországgal és Oroszországgal kötött tilsiti béke azonban ezeket a kísérleteket meghiúsította. A pesti borkereskedőknek (a századforduló táján a kereskedők közül öt foglalkozott kizárólag borral, kettő-három tokaji borral) csupán az ausztriai, sziléziai és lengyelországi piacok álltak rendelkezésükre, eléggé nehezítve azonban a fogyasztási és beviteli vámok, valamint a külföldi kereskedők konkurrenciája által. Dohánykereskedéssel 1800 körül három —öt pesti kereskedő foglalkozott kizárólagosan, bár a kereskedelem szakosodásának a kezdeti állapotában a dohánnyal is foglalkozó kereskedők száma ennél jóval több volt. Ennek a kereskedelmi ágnak a fellendülését nagymértékben elősegítette az, hogy az angol blokád miatt az európai piacról kiszorult amerikai (virginiai) dohány helyét a német birodalmi, itáliai, németalföldi gyárakban az ekkor még csak igen csekély kiviteli vámmal terhelt magyar dohány könnyen elfoglalhatta. A dohánykonjunktúra kihasználásának az útjában is állott azonban — nem is jelentéktelen —- akadály: a bécsi appaldo, amely nemcsak ausztriai fogyasztásra vásárolta a magyar dohányt, hanem kivitelre is. A termelőknek adott előlegek révén az appaldo előnyt szerzett a kisebb tőkével rendelkező kereskedőkkel szemben; a szabad dohánykereskedést pedig körülményessé tette az, hogy a kivitel csak az appaldo által kiadott útlevéllel volt lehetséges. Az egyéb terményekkel (mint faggyú, bőr, kender, méz, hamuzsír) való kereskedést különféle tilalmak vagy „tilalommal felérő vámok" akadályozták. Ez az oka annak, hogy Pesten csupán a nyersbőr-kereskedelem tudott ebben az időben — bizonyos mértékben - fejlődni (1797-ben négy, 1803-ban nyolc bőrkereskedőt írtak össze); annak ellenére, hogy nyersbőrt külföldre vinni tilos volt, a kidolgozott bőr kivitelét pedig az örökös tartományokba (dacára a csekély beviteli vámnak) 4 forintos kiviteli vámmal terhelték. A nyersbőrkereskedők tevékenysége tehát meglehetősen korlátozott volt: az osztrák piac igényeinek a kielégítésére szorítkozott. Az elsősorban balkáni származású bőrkereskedők — bár számuk 1815-ig megkétszereződött — azonban nemcsak nyersbőrrel, hanem kordovánnal, gyapjúval és cukorral is foglalkoztak. A háborús konjunktúrát tehát a pesti kereskedelem részint tőkehiány, részint a kivitelt korlátozó rendelkezések miatt egyáltalán nem tudta kihasználni. A nagykereskedelem megizmosodásának, a kereskedelmi tőke nagyobb méretű felhalmozásának a lehetőségét azonban ezek az évek biztosították mind a testületi, mind a testületen kívüli, és különösen a mozgékonyabb zsidó kereskedők számára. A háborús konjunktúra idején, a Napóleon által 1806. november 21-én Anglia ellen elrendelt kontinentális zárlat következtében, amelyhez 1808. február 28-án Ausztria is kénytelen volt csatlakozni, Magyarország és Pest kereskedelmi szerepe még inkább fokozódott. Ekkor ,,lőn Magyarország közbenjárója, Pest pedig főhelye a gyarmati árukkal való kereskedésnek egész 1814-ig. Gyapot, kávé, tea, illatos olajok, festék- és fűszerek, s egyéb azelőtt Európába