Budapest története III. A török kiűzetéstől a márciusi forradalomig (Budapest, 1975)
Nagy Lajos: BUDAPEST TÖRTÉNETE 1790 - 1848
tését, az egyenlő elbánást Magyarország és Ausztria között a vámok megállapításánál, a külföldről Magyarországra hozott áruk Ausztriában való elvámolásának a megszüntetését, mert ez megfosztja a magyar kereskedőt attól az előnytől, hogy azokat átmeneti áruként ismét külföldre szállíthassa. Igazságtalannak tartották azt a gyakorlatot, hogy a magyar kereskedők Bécsben külföldi csempészárukat osztrák áruként kénytelenek megvenni. Követelték a harmincadhivatalok számának csökkentését, a vámszabályzat egyszerűsítését, az osztrák kereskedők ama szabadalmának a megszüntetését, hogy Magyarországon három-hat hónapig vándorolhatnak áruikkal, a zsidók házaló kereskedésének és kicsinyben való árusításuknak a megtiltását, a mértékek hitelesítését, hitelbank létesítését. Részletes javaslatot tettek a kereskedelmi úthálózat kiépítésére, nyilvánvakían abbéd a meggondolásból, hogy javaslatuk megvalósítása Pest város kereskedelmi gócpont jellegét még inkább biztosítaná. Javasolták ugyanis a már meglevő és csak javítást igénylő Pestről Bécsbe, Triesztbe, illetve Fiúméba vezető utakon kívül a következő éltvonalak kiépítését: Pestről Kecskemétre, ahonnan az út egyrészt Szeged, Temesvár és Lúgoson át Orsó vára, illetőleg Nagyszebenbe és Brassóba, másrészt Szabadkán, Újvidéken és Péterváradon át Zimonyba vezetne; Pestről Miskolcra, onnan egyrészt Tokajon, Debrecenen, Nagyváradon keresztül Kolozsvár felé, másrészt Kassán, Eperjesen, Duklán át Lembergbe; Pestről Losoncra, Rimaszombatba, onnan egyrészt Rozsnyón, Iglón keresztül Eperjesre, másrészt Késmárk felé, ahonnan Krakkóba és Varsóba vezetne; végül Pozsonyból Nagyszombaton és a bányavárosokon át Késmárkra. Az országgyűlés figyelmébe ajánlották a folyók szabályozásának és a csatornák (DunaTisza, Duna — Adriai-tenger) építésének a szükségességét, valamint a keletkező gyárak támogatását és gondozását. Javaslataik között szerepelt a fuvarosok rendszabályozása, Pesten fő postahivatal felállítása, a levélpostával bankjegyek küldésének biztosítása, a bolti hitelek idejének szabályozása is. Az országgyűlési bizottságnak a beérkezett javaslatok alapján elkészített elaboratuma, amely A törvényes egyébként már magán viselte az idők változását, az 1790-es évek függetlenségi törekvéseinek elhalványulását, a rendektől felirat formájában a király elé került, A törvényes rendezést azonban nem sikerült elérni, még a leginkább sürgető kérdések: a gabonakivitel szabadsága, a harmincad- és vámrendszer méltányos átdolgozása esetében sem, legfeljebb egy királyi ígéretet ezeknek a kérdéseknek a jövőbeni megoldására. Hiába figyelmeztették azonban erre az ígéretre a rendek 1805-ben a nádort, kérve, hogy ,,ő felsége az országot gyarmati állásából fölszabadítani méltóztassék", az alig egy hónapig tartó országgyűlésen a kereskedelem kérdése nem kerülhetett érdemleges tárgyalásra. Csupán az 1807. évi országgyűlés ért el bizonyos eredményt a gabona- és borkivitel szabadságának biztosításáról, valamint a külföldről behozott és a külföldre szállított áruk elvámolásának a módjáról hozott és a külföldre szállított áruk elvámolásának a módjáról hozott törvénycikkekkel. Az alapvető követeléseket azonban — a kereskedelem szabadságát, az Ausztria és Magyarország közötti vámvonal megszüntetését, a külföldi (elsősorban az osztrák) piac korlátlan megnyitását a magyar mezőgazdaság terményeinek kivitele előtt — sem ekkor, sem a következő évtizedekben nem sikerült elérni. 3 A kereskedelem kérdésének a XVIII. század végén és a XIX. század elején szinte állandóan napirenden tartása mögött minden sikertelenség ellenére éppen úgy a kibontakozás akadályait ledönteni kívánó törekvés állott, mint Pest város kereskedőinek az országgyűlések által felvetett kérdésekre adott válaszai (sérelmei, kívánságai, követelései, javaslatai) mögött is. A törekvések reális alapja az a fejlődési lehetőség volt, amit a háborús konjunktúra és a szárazföldi zárlat ígért. Ezzel a lehetőséggel kívántak élni azok a kereskedők, akik Skerlecz Miklós 1791. évi megjegyzése szerint a gyarmati rendszer következtében szinte elvesztették a szerepüket a társadalomban. rendezés eredménytelensége B) A kereskedelem a háborús konjunktúra idején A lehetőségek közül a háborús konjunktúra nem annyira a pesti kereskedelmet (illetőleg a A háborús pesti kereskedelmi tőke felhalmozását) lendítette előre, mint inkább az ország kereskedelmét, konjunktúra A háborús konjunktúrát azonban elsősorban nem a katonaság ellátásának a fokozódó szüksé- hatasa gessége okozta, hanem a háborúk következtében beállott világgazdasági változások. Az angol flotta 1796 óta megakadályozta a tengeren túli áruk Francianciaországba vak) szállítását, az 1807-től 1812-ig tartó orosz - török háború alatt az orosz gabonaszállító hajók nem jutottak ki a Földközi-tengerre, a spanyolországi háború pedig az ottani óriási méretű gyapjútermelést semmisítette meg. Mindezek következtében a magyar mezőgazdasági termények előtt új piaclehetőségek nyíltak ugyan, de ennek a kihasználásában a pesti kereskedőknek kevés szerepük volt.
