Budapest története III. A török kiűzetéstől a márciusi forradalomig (Budapest, 1975)

Nagy Lajos: BUDAPEST TÖRTÉNETE 1790 - 1848

tották meg) nemcsak díszére és hasznára vált a híd az országnak, a két városnak, hanem valóban azzá, aminek alkotói szánták: a két város egységének jelképévé, az egység megvalósításának, Budapest létrehozásának az eszközévé. A Duna két partját összekötő állandó híd megalkotásával Buda és Pest fejlődésének az egyik Árvízveszély nagy akadályát legyőzték. Az a veszedelem azonban, amely a jeges tavaszi áradások alkalmával a két várost állandóan pusztulással fenyegette, a part- és mederrendezés, a gátépítés elhanyagolása következtében továbbra is fennállott.

54 Az 1837 — 1838. évi tél szokatlanul hideg volt. A Duna Pestnél már január 6-án beállott, s a Az 1838. évi felső Dunáról érkező árhullám néhány napra nemcsak a Buda környéki helységeket (Promontor, arviz Tétény, Érd) öntötte el, hanem Buda város egyes mélyebben fekvő utcáit is, 60 — 90 centiméter magasságban. A víz január 12-ig azonban több, mint egy métert apadt. A további nagy hideg és a tekintélyes mennyiségű csapadék következtében viszont a Duna jege folytonosan erősödött és a Csepel-sziget északi csúcsánál a jégtömeg a fenékhez is hozzáfagyott. Február 26-án ismét megkezdődött az áradás. A Tabán és a Víziváros mélyebben fekvő utcáiban csak csónakon lehetett közlekedni. A hatóságok a pesti parton igyekeztek minden védelmi intézkedést megtenni. A mai Alkotmány utca vonalában nyúlgátat húztak, a parton homokból és trágyából keményen összekevert, az 1775-ös legmagasabb vízálláson felülemelkedő védőtöltést csináltak, a Dunába folyó csatornákat elrekesztették. A Duna melletti házak lakóit pedig felszólították, hogy a kapuik előtt gátat építsenek, holmijukat a földszintről magasabb helyekre hordják. A víz napról napra tovább emelkedett. Március 13-án délelőtt a budai Fő utcában már a földszinti ablakokon ömlött be, de voltak olyan utcák, ahol a kapuboltozatokat is elérte. A pesti gátak azonban ekkor még jól tartották magukat. A folytonos áradás március 13-án déltől kezdve még rohamosabb mértékben növekedett; a víz hat óra alatt 60 centimétert emelkedett, 8 centiméterrel meghaladta az 1775. évi legmagasabb árvízszintet — és a Német Színháznál (a mai Vigadó táján) átszakította a védőtöltést. Ezt hamarosan sikerült ugyan eltömni, de a tovább emelkedő víz este kilenc óra tájban átömlött a gáton s elöntötte a mai Vigadótól délre eső utcákat: a mai Deák Ferenc utcát a Vörösmarty térig, a Váci utcát, a Városház teret és a Molnár utcát. (126. kéj).) Éjféltájban átszakadt a legbiztosabbnak tartott váci nagytöltés,és aTerézváros felső része is víz alá került. Március 14-én hajnalban a várost délről védő Soroksári úti gát is átszakadt a mai Hámán Kató utca táján; a Ferencvárost percek alatt elöntötte a víz. A városba három oldalról ömlő víz reggel hat órára a Belvárosban már a mai Veres Pálné utcáig és a mai Felszabadulás térig ért. A Lipótváros a Duna és a Nádor utca között állt víz alatt, a Ferencváros és a Józsefváros pedig csaknem egészen. Az áradás üteme ugyan lelassult, a vízállás magassága (842 cm; 77 cm-rel magasabban az 1775-ösnél) egy napig csaknem változatlan maradt, a víz azonban egész nap fokozatosan terjeszkedett, vette birtokába az addig szárazon maradt területeket. Március 15-én déltájban a Csepel-sziget csúcsa és a Nádor-kert között végre megmozdult a jég, de Budafoknál ismét megtorlódott. Délután öt óra tájban rés támadt a torlaszon, majd ismét eldugaszolódott. A jégmozdulások nyomában járó lökésszerű víz-megindulás újabb áradást hozott magával: az árvíz kezdete óta — két nap alatt— 69 centiméter volt a vízszint emelkedése, március 15-én déltől este tizenegy óráig 87 centimétert emelkedett. Ekkor volt a legmagasabb a vízállás: a normál vízállás felett 929 cm magas, elöntve már a Belvárosnak a mai Városházától délre eső, addig szárazon maradt részét is (Petőfi Sándor utca, Semmelweis utca, Kossuth Lajos utca, Reáltanoda utca, Károlyi utca, Egyetem tér). Az 1838-as árvíz 164 centiméterrel volt magasabb minden addig észlelt árvíznél. Pest város lakott területéből 1300 hold került víz alá, szárazon csak 37 hold maradt. A leg- Az elárasztott nagyobb sziget a mai József Attila utca, Bajcsy-Zsilinszky út, Deák tér, Gerlóczy utca, Városház terület utca, Martinelli tér, Bécsi utca, Harmincad utca és a József nádor tér által határolt terület volt. A Ferenciek terén csak egy egészen kis folt maradt szárazon, valamivel nagyobb a Münnich Ferenc utcának a Kossuth Lajos tértől a mai Beloiannisz utcáig terjedő szakaszán, és ugyancsak egy kicsiny sziget volt a Nagymező utca és a mai Rudas László utca sarkánál is. A Belvárost átlag 203, a Ferencvárost 260, a Józsefvárost 216, a Terézvárost 208, a Lipótvárost 150 centiméter magas vízréteg borította. Az elárasztott területet a következő utcák határolták: a mai Rudas László utca és Dózsa György út sarok, Népköztársaság útja és Munkácsy Mihály utca sarok, Damjanich utca és Bajza utca sarok, Dohány utca és Rottenbiller utca sarok, Rákóczi út és Berzsenyi utca sarok, Erkel Színház, Mátyás tér, Baross utca és Kemény Zsigmond utca sarok, Kun Béla tér, Hámán Kató utca és Telepy utca sarok. A budai oldalon a Bécsi út, a mai Frankel Leó utca, Mártírok útja, Horvát utca, Medve utca, Mária tér, Iskola utca, Corvin tér, Fő utca, Lánchíd utca, Döbrentei tér, Gellért rakpart, Bartók Béla út, Bercsényi utca vonaláig terjedt a víz. (127. kép.) Máireius 15-én éjfél előtt megmozdult a soroksári jégtorlasz, és elindult a Promontornál megakadt jég is. A víz ekkor már utat talált Pest alatt is, ott hatalmas területeket árasztva el. Ekkor