Budapest története III. A török kiűzetéstől a márciusi forradalomig (Budapest, 1975)

Nagy Lajos: BUDAPEST TÖRTÉNETE 1790 - 1848

került előbb Albertfalva és Promontor nagy részben, Tétény teljes egészében víz alá, majd egykét nap múlva az Ercsinél keletkezett új jégtorlasz következtében a Csepel-szigetet is teljesen elöntötte az árvíz. Pesten a március 15-én éjjel 11 órai tetőzés után megkezdődött ugyan az apadás, azonban csak igen lassan. Másnap délig csupán 26 centiméterrel csökkent a víz magassága. Az apadás csak március 16-án estefelé gyorsult meg. A vízszint éjfélig 785 cm-re (tehát huszonnégy óra alatt 144 cm-rel) csökkent. Máircius 18-án délre a város legnagyobb részéről, a nagyon mélyen fekvő helyek kivételével levonult a víz, és a Duna medrébe került vissza. A pusztulás A Budán kéthetes, Pesten csaknem hatnapos árvíz óriási pusztítást végzett: nagysága Árvíz előtt a házak száma éjien maradt Árvíz után nagyon megrongálódott összedűlt Árvíz előtt a házak száma házak Pest 4254 1146 827 2281 Belváros 695 456 169 70 Lipótváros 394 256 67 71 Terézváros 1381 166 404 811 Józsefváros 1255 249 115 S91 Ferencváros 529 19 72 438 Buda 2489 2023 262 204 Tabán 927 879 27 21 Víziváros 773 595 150 28 Országút, Újlak 789 549 85 155 Óbuda 762 91 274 397 Albertfalva 39 — 39 Budafok 400 337 63 Csepel 1 11 6 105 Pest épületeinek tehát több mint a fele (53,6 százalék) összedűlt, s csak negyedrésze (pontosan 26,9 százalék) maradt épen. A város látványa az árvíz alatt és után megdöbbentő volt. Mintegy 50 000 ember vált hosszabb-rövidebb időre hajléktalanná. Az árvíz alatt a menekülők nagy részét a Ludoviceum épületében (mintegy 10 000 embert), az Invalidusok házában (mintegy 6000 embert) és az Újépületben levő Pattantyús kaszárnyában helyezték el. Sokan menekültek a Deák téri evangélikus templomba, a ferences templomija és kolostorba, az angolkisasszonyokhoz, a Kálvin téri református templomba, a Eerenciek terén levő Kúria épületébe, a Vármegyeházába, a polgári Lövőházba, a Rókus-kórházba, a mai Múzeum-kertben volt Lovardába, a Valero-selyemgyárba, a mai Engels tér vásári sátraiba, magánháizakba — és igen sokan Budára. Emberéletben — az egykorú túlzó hírekkel ellentétben — aránylag kevés kár esett: a halálos áldozatok száma 151. Az anyagi kár azonban óriási volt. Egykorú adatok szerint 1838-ban az árvíz több mint száz helységben pusztított, s a kár értékét összesen 14 657 909 forintra becsülték. Ebből Budára csaknem 2 millió, Pestre pedig több mint 10 millió forint esett. A védőgátak Az árvíz levonulása után elkezdték az erősen megrongált védőgátak megerősítését, és azok erősítése összekötését a természetes magas partokkal. Megépítették az északi és a déli védőtöltést. Az előbbi a mai Földművelésügyi Minisztérium épületétől indult, s a mai Néphadsereg utca, Szent István körút, Marx tér, Váci út, Lehel utca, Dózsa György út vonalában húzódott, körülbelül addig a területig, ahol ma a Szépművészeti Múzeum áll. Az utóbbi pedig a mai Dimitrov tértől a Közraktár utcán, Boráros téren, Soroksári úton, Hámán Kató utcán át a mai Gát utcáig (innen az elnevezés). Ezzel azonban a védekezésnek csak egyik részét valósították meg, ugyanis mind a Dunapart szintjének a felemelését, mind a városi csatornahálózat dunai torkolatainak a rendezését, illetőleg számuk csökkentését későbbre halasztották. Duna-szabá- Az árvíz elleni védekezésnél, a gátak építésénél jóval fontosabb feladat volt az árvíz okainak lyozéis a megszüntetése a Duna szabályozása révén. A Duna-szabályozás kérdése már évtizedek óta napirenden volt, és az 1838. évi nagy árvíz után remébii lehetett, hogy a megvalósításhoz is közelebb jut. József nádor rendeletére az Országos Építési Főigazgatéiság már 1838-ban hozzáfogott a budai és pesti Duna-szakasz szabályozási tervének elkészítéséhez, az 1840. évi országgyűlés pedig országos bizottságot küldött ki, amelynek feladata volt a Duna és egyéb folyamok szabályozásának a kérdéseit, valamint ,,ezzel kapcsolatban állólag Buda és Pest városainak és azok szomszéd vidékének az elemi viszontagságok elleni biztosításukat" megvizsgálni. A vizsgálatot el