Budapest története III. A török kiűzetéstől a márciusi forradalomig (Budapest, 1975)

Nagy Lajos: BUDAPEST TÖRTÉNETE 1790 - 1848

113. A Gellérthegy alatti Duna-part, 1835. I. Weis- senberg kőrajza

vadása okozta, hiszen a lakosságszám továbbra is nagymértékben emelkedett: 1821-ben 5384, 1851-ben pedig már 9495 volt. A házak számának csökkenése egy természeti csapásnak, majd az utána végrehajtott városrendezésnek és a rendszeresebb, szabályosabb, nagyobb telkeken történő építkezésnek a következménye volt.

1810. szeptember 5-én Schuller János kádármester udvarán, hordóégetés közben tűz keletkezett — és a nagy szélvihar következtében nemcsak a Tabán szűk udvarú, szalmatetős házainak nagy része égett le a rác és a katolikus templomokkal együtt, hanem tovább terjedvén a tűz, a Halászváros és a Víziváros egy része is, a hajóhídtól a kapucinus templomig. Több mint 500 ház pusztult el, és mintegy 1000 családnak veszett oda mindene. A kár értékét (bankócédulában) hat millióra becsülték.36

A leégett külváros újjáépítése azonnal és igen gyors ütemben megindult. Újabb szerencsétlenség elkerülése végett azonban nem a korábbi állapot helyreállításával, hanem a nádor által elrendelt szabályozási terv alapján, amelynek értelmében új utcákat nyitottak — és az alacsonyabban fekvő részeken a talajszintet is az árvizek magasságához mérten felemelték.

A Tabán a házak számát tekintve Buda valamennyi külvárosát felülmúlta, a városrész képe azonban teljesen elütő volt a többi külvárosától. Az 1810-ben Székesfehérvár felől Budára érkező Bronyevszkij cári tengerésztiszt a naplójában feljegyezte,37 hogy a Tabán „ugyancsak falusias”. (112. kép.) A

115. A Rudas-fürdő, 1837. KőmetszetP. K.Vasquez térképsorozatáról

Az 1810. évi tabáni tűzvész

A Tabán újjáépítése

281

114. Kilátás a tabáni (Ferdinánd) kapuból, 1836. Warschag Jakab olajfestménye