Budapest története III. A török kiűzetéstől a márciusi forradalomig (Budapest, 1975)
Nagy Lajos: BUDAPEST TÖRTÉNETE 1790 - 1848
városrész nyugati (az Országút és a szőlők közötti) részének szegényes, kicsiny, de tágas udvarokkal és kertekkel ellátott házai közül. Az Országút nevű külvárosnak e kettős városképi jellege természetes következménye volt annak a helyzetnek, amely a külváros létrejöttét és fejlődését biztosította. Maga az Országút elnevezés is utal arra, hogy e területnek forgalmi jelentősége volt. Természetes tehát, hogy ép- penúgy, mint a hajóhíd és a város előtti Tabán, ez a városrész is — különösen a XIX. század elején — bizonyos mértékű kereskedelmi jelentőségre tett szert. A városias és falusias jellegű részek kialakulását elősegítő tényezőkön kívül hatással volt az Országút topográfiai fejlődésére a két régi, a mai Moszkva tér, illetőleg a Statisztika-kert helyén még ekkor is működő téglavető — és a század eleje óta lett a Gülbaba sírja, türbéje ismét a mohamedán zarándokok kultuszhelye. Az Országút északi, Újlakkal érintkező része topográfiailag és városképileg is külön egységet képezett e városrészen belül. Ennek az egységnek a magja a régi Császár-malom (amely még ebben a korszakban is működött) és a Császár-fürdő volt. A század elején azonban jelentős változások történtek ezen a területen. 1806-ban Marczibányi István királyi tanácsos megvásárolja és a Budán letelepítendő Irgalmas-rendnek adományozta a Császár-fürdőt, hogy annak jövedelméből az építendő kórházakat fenntarthassák és a betegeket ingyen kezelhessék. A Marczibányi-alapítványból és városi pénzből a Császár-fürdőtől délre levő ács-téren, a prímási palotával, illetőleg a mai Frankel Leó utca és a Török utca találkozásánál a XVIII. század végén épített prímási nyaralóval szemben (a mai ORFI-kórház helyén) 1806—1817 között fel is építették a közös irgalmasrendi és városi kórházat. (111. kép.) A XIX. század első felében a Császár-fürdő volt Buda legnagyobb és legszebb fürdője. Az 1842-es építkezéssel párhuzamosan került sor a Bécsi útnak (ma Frankel Leó utca) a fürdővel szembeni oldala kiépítésére is. Felépítették a ma is álló Szent István-kápolnát, ettől délre (a Malom-tó felé) a régi Fekete Sas fogadót (a fürdőszálloda céljára), a kápolnától észak felé pedig az új irgalmasrendi kórházat. A Császár-fürdőtől északra elterülő Újlak a XIX. század első felében topográfiailag szinte semmit sem fejlődött; maradt ugyanaz a teljesen falusias jellegű külváros, ami a XVIII. században volt. Bortermelő és földművelő lakosságának a tágas udvarokkal, sőt — különösen a Duna felé — gyümölcsös- és konyhakertekkel rendelkező házai ugyan kőből épültek, de a XVIII. századi templomon, a plébánián és a Bécsi úton levő sörfőző házon kívül más jelentősebb épülettel nem rendelkezett. Egykorú leírások szerint Újlaknak jóval falusiasabb jellege volt, mint a vele összeépült és tőle csak egy sorompóval elválasztott Óbudának. Újlakon a XIX. század elején, 27 év alatt csak 14 új telken épült ház, és a település szerkezetében csupán az a szinte jelentéktelen változás történt, hogy az óbudai határnál, a Bécsi út nagy, tölcsér alakú kiszélesedésén új telektömb jött létre, amely a mai Bokor utca kialakulását eredményezte. Budának egyetlen olyan külvárosa, ahol a házak száma a XIX. század elejétől kezdve állandóan csökkent, a Tabán volt. Ezt azonban (legalábbis a századközepéig) nem a külváros sor112. Tabáni részlet, 1810. F. Jaschke vízfestményéről. Kiscelli Múzeum 280 ÚjlaJc Tabán
