Budapest története III. A török kiűzetéstől a márciusi forradalomig (Budapest, 1975)

Nagy Lajos: BUDAPEST TÖRTÉNETE 1790 - 1848

A Vérmező területe

108. A Szentháromság utca a budai városházával, 1845 R. Alt rajza után F. J. Sandmann kőnyomata

A Krisztinaváros (és egész Buda) másik nagy közkertje a régi Városmajor területe volt (a mainál jóval nagyobb kiterjedésben). A Horváth-kert és a Városmajor között elterülő Tábornokrét (ma Vérmező) a XIX. század első felében is katonai célokat szolgált: gyakorlótér volt és a díszszemlék helye. Buda város tanácsa — városfejlesztési célból — többször kísérletet tett a Tábornokrét megszerzésére, de kísérletei eredménytelenek maradtak. A mai Vérmező területe egyébként 1810 körül még nagyon szabálytalan volt. Mai alakját 1830—1833 között nyerte, amikor megszüntették a Vérmezőt keresztülszelő, a Várból levezető kanyargós kocsi- utat, és a mai Mikó utca folytatásaként új kocsiutat építettek s a hajdani térparancsnoki rét északi részét a Vérmezőhöz csatolták. Ekkor került sor a Vérmezőn végigfolyó Ördög-árok beboltozására és a Várhegy alatti házak mentén kocsiút építésére. Ekkor jelölték meg a Vérmező határát sánccal és ültettek körbe fasort.

A Krisztinaváros a Víziváros mellett Buda legnagyobb kiterjedésű külvárosa — annak ellenére, hogy területének nagy részét a Vérmező, a Városmajor és a Horváth-kert foglalta el (aka109. A Bomba tér (ma Batthyány tér),

I 835. I. Weissenberg kőrajza

278