Budapest története III. A török kiűzetéstől a márciusi forradalomig (Budapest, 1975)
Nagy Lajos: BUDAPEST TÖRTÉNETE 1790 - 1848
107. Buda és Pest a Gellérthegy felől, 1819. Petrich András rajza után Richter rézmetszete féle bőrgyár, 1813-ban az első magyarországi szattyánbőrgyár, és ezeket is megelőzve a Csalogány utcában a Roscony Károly-féle selyemgyár. Buda külvárosai közül ezekben az évtizedekben a Krisztinaváros helyrajzi fejlődése volt a legnagyobb: 1809—1836 között 153 új telken épült itt ház. A Krisztinavárosban ekkor alakult ki (régi dűlőút nyomát követve) a mai Márvány utca eleje és a mai Kuny Domokos utca folytatása a mai Kosciuszko Tádé utcán túl, valamint a mai Győző utca vonala. Ekkor kezdődött a telepedés az Alkotás utcában, a Mészáros utcában és a Pálya utcában. A mai templom mögötti területen nagy lendülettel kezdődő krisztinavárosi település nem zártsoros városi település volt, hanem inkább nyaraló-, villanegyed, amelyet nem a sűrű beépítés, hanem a nagy telkeken, kertekben elszórt házak jellemeztek. A templomtól délre a XIX. század első felében alig történt helyrajzi változás, legfeljebb a beépítés lett sűrűbb. Ugyanez tapasztalható a Vár alatt, a Vérmező és a Horváth-kert mellett húzódó út, a Krisztinavárosi Eő út, a mai Attila utca vonalában is, ahol a századeleji térképeken még csak elszórt épületeket ábrázoltak; a következő évtizedekben azonban szorosabban beépült. A XIX. század első évtizedeiben kezdődött jelentősebb kiépülés a mai Városmajor utcában (akkor a Zugligetbe vezető útnak nevezték), különösen az utcának a mai Csaba utca és az Alma utca közötti szakaszán. Ekkor épültek házak a Kékgolyó utcában is, amely ezt az elnevezést a Városmajor utca sarkán állott épület cégérétől kapta. A Krisztinaváros növekedését, fejlődését terjeszkedési lehetősége, kert- és nyaralónegyed jellege határozta meg, fejlődésének gyors ütemét pedig ezeken kívül is biztosította, hogy — a- mint egy kortárs írta — kellemes fekvésével „még a város közellétének kellemei is összeköt- vék”, s a hajóhídon keresztül a pestiek is közelebb és kényelmesebben érték el, mint a saját városuk üdülőhelyéül szánt s csak lassan fejlődő Városligetet. A Krisztinaváros „falusi, kényelmes magányában” igen sok pesti épített magának „nyárilakot”. Az itteni házak legnagyobbrészt földszintesek voltak, és csaknem minden háznak volt kisebb-nagyobb csinos kertje. (110. kép.) A Krisztinavárosnak külön dísze volt az akkor még nagyobb kiterjedésű és magas kőfallal körülvett Horváth-kert, amely nyilvános kert volt (felső végében egy kis szórakozó-épülettel), és amelynek kertészeti elrendezése egy részében a francia, a másikban az angol stílust követte. 277 Krisztinaváros
