Budapest története III. A török kiűzetéstől a márciusi forradalomig (Budapest, 1975)

Nagy Lajos: BUDAPEST TÖRTÉNETE 1790 - 1848

Vízivárost az Országút nevű külvárostól még a XIX. század első felében is a régi fal választotta el, és a hajóhídtól a kapucinus kolostorig terjedő részét (tehát jóval nagyobbat, mint az előző században) Halász városnak nevezték. A legszebb házak a Fő utcában voltak. A Víziváros többi részét a kortársak szabálytalannak tekintették, mint mindent, ami nem felelt meg a pesti Lipótvárosban megvalósított városelképzelésnek. A Fő utca kivételével az itteni házaknak többnyire falusias külsejük volt. Buda országos vásárait a Víziváros utcáin tartották, s minden szerdán hetivásár is volt. A helyi kereskedelmi forgalom központja a Fő utca volt, ahol a vásárok és piacok alkalmával minden talpalatnyi helyet kihasználtak. A kapucinus templomtól az Erzsébet-apácák kolostoráig (a mai Batthyány utcáig) ebben az utcában minden házat áruraktárrá és a legtöbb utcára nyíló földszinti ablakot elárusító bolttá vagy vendéglővé alakítottak át. A városrész forgalmát számos nyilvános vagy középület is növelte. A Széna térnél volt a városi lövölde, mellette a régi városi kórház helyére 1818-ban felépített városi szegényház, a Fő utca és a mai Bem József utca sarkán pedig a helyőrségi kórház. 1805-ben az Erzsébet-apácák templomának északi oldalán elterülő régi, XVIII. századi temető helyére Marczibányi István egy kétemeletes ,,üdülőlakot" építtetett ,,az gyámolatlan betegeknek menedékhelyül". A helyőrségi kórházon kívül több katonai rendeltetésű épület vagy hely is volt a Vízivárosban. 1834-ben a Bomba téren (ma Batthyány tér) az itt raktározott ágyúgolyók őrzésére őrházat építettek. (109. kép.) A napóleoni háborúk alatt a városba érkező katonaság száma állandóan növekedett, és elszállásolásuk egyre nagyobb gondot jelentett a városi tanácsnak, ezért 1808—1809-ben régi épületek felhasználásával nagy kaszárnyát építettek, amelyet a helyén állott XVIII. századi ház neve után Három nyúl kaszárnyának neveztek el. Ugyancsak növelték a Víziváros forgalmát a mai Alagút környékén fekvő katonai raktárak és a mellettük levő katonai sütöde is. Az pedig természetes, hogy Budának ebben a forgalmas és városias részében működött a vámhivatal (Harmincadhivatal), és itt volt a postahivatal is. A Víziváros kereskedelmi, forgalmi központ jellegéből következett az is, hogy Buda város kézműves mestereinek nagy része itt lakott, és hogy már a XIX. század elejétől kezdve — ha csak szerény formában is — a város területén itt jelentkezett a gyáripar: 1808-ban a Thoma Jé)zsef106. Buda térképe, 1837. Készlet P. K. Vasquez térképsorozatáról 276