Budapest története III. A török kiűzetéstől a márciusi forradalomig (Budapest, 1975)

Nagy Lajos: BUDAPEST TÖRTÉNETE 1790 - 1848

összeépülésén kívül a város lakosságának a mezőgazdasági művelésre, elsősorban a szőlőművelésre alkalmas területekhez való makacs ragaszkodása állított. A települési terület korlátozottsága következtében Buda város népsűrűsége — már az 1821. Lakosságévi adatok szerint is

32 — aránylag igen magas volt: négyzetméterenként 0,029. Ugyanekkor 8Z

^

m

H

es

ii , Bécsé 0,030, Pesté 0,023. Azonban ha Buda város belterületéből, amely 924 000 négyszögölet nepsurui,e tett ki (Pest belterülete ugyanakkor ennek több mint a két és félszerese volt), leszámítjuk a településre alkalmatlan vári hegyoldalak területét, akkor a négyzetméterenkénti népsűrűség számát a bécsinél is magasabban állapithatjuk meg. Ez a népsűrűség természetesen városrészenként változó volt: a Vízivárosban 0,048, az Országúton 0,035, Újlakon 0,026, a Tabánban 0,036, a kertes Krisztinavárosban pedig csak 0,012. A vári lakónegyed népsűrűségének a pontos száma nem állapítható meg, ugyanis nemcsak a területéhez hozzászámított hegyoldalakat kellene figyelmen kívül hagyni, hanem a királyi palota területét is; ehhez azonban adatok nem állnak rendelkezésünkre. A vári népsűrűség ennek ellenére (ha még a királyi palota területével is számolunk) 1821-ben több mint a kétszerese (0,102) volt a Vízivárosénak. A népsűrűség a következő évtizedekben a lakosságszám — ha nem is nagyarányú — emelkedése folytán természetesen tovább növekedett. A város lakosságának városrészenkénti megoszlása a XIX. század első felében a következő volt:

33 Vár Víziváros Országút Újlak Krisztinaváros Tabán 1 141 7 989 3 083 2 998 1 857 5 204 22 272 3 890 8 »14»', 3 878 3 430 2 243 5 384 27 471 0 500 10 000 3 800 3 600 3 500 6 000 33 400 A lakosságszám és a népsűrűség tehát a Várban változott a legnagyobb mértékben, de jelen- A Vár tős volt a változás a Vízivárosban és a Krisztinavárosban is, ahol 0,048-ról 0,055-re, illetve 0,012-ről 0,019-re emelkedett a népsűrűség. Az Országút, Újlak és Tabán népsűrűségének a változása 1821 — 1836 között minimális. A lakosságszám és a népsűrűség emelkedésének az oka és a lehetősége a Várban, a Vízivárosban és a Krisztinavárosban egymástól teljesen eltérő volt. A Vár lakosságszámának növekedését az országos hivatali központ-jelleg okozta, a lehetőséget pedig az 1780-as évek óta állandóan folyó lakóház építkezések, bővítések, a telkek beépítettségének a fokozása biztosította. A Vár még a XIX. század első felében is Buda többi városrészétől teljesen elkülönítve állott. A Vár és a körülötte levő külvárosok között a hegyoldalon kertek, a Halász várossal szemben pedig teraszos, fákkal beültetett sétautak voltak; csak a Vízi kapunál épültek a házak a várerődművekig. A négy várkapu ekkor is fennállott, és voltak — a gyalogosok számára — feljárók, fedett vagy fedetlen lépcsők is, a Krisztinaváros, illetőleg a Víziváros felé. A Vár délnyugati oldalán levő bástya vonalában egy csaknem 10 méter széles, két sor akácfával beültetett Promenád (sétány) volt, s ezen az oldalon, a bástyafalak alatt egy másik promenád is húzódott a Fehérvári kaputól a Bécsi kapuig (a mai Sziklai Sándor utca, volt Lovas út), kocsik és gyalogosok számára. A Várnak, Buda „belvárosának" a jellegét a középületek: a Helytartótanács, a Kamara, az Országház, a Főhadparancsnokság épülete, a királyi palota a hozzátartozó őrség-épülettel, lovardával, istállókkal, kocsiszínekkel együtt, a Fegyvertár, a városháza, az egyetemi nyomda, az iskolák és a kaszárnyák adták meg. (108. kép.) A vári házak többsége bérház volt, előkelő vagy alsóbbrendű hivatalnokok számára; alig akadt köztük egy-két díszesebb ház. A vári település forgalmát elsősorban a középületek és (különösen télen, mint a társasélet színhelyei !) a főúri paloták biztosították, egyébként pedig a szombatonként tartott hetivásárok.

34 A Várban a házak számának növelésére ekkor már nem volt lehetőség: a XVIII. században yíziváros kialakult települési szerkezetet a rendszeres és a telkeket városias beépítéssel kihasználó építkezések után nem lehetett megváltoztatni. Ugyanez állítható a Vízivárosról is, ahol 27 év alatt csupán 31 új telken épült ház, sor kerülvén néhány telek kettéosztására, valamint a mai Bem József utcának és a Mártírok útjának a pestistemetőtől (a mai Szász Károly utcától) a polgári lövöldéig (a mai Széna térig) való beépítésére. Míg a Vár Buda előkelő negyede volt és maradt, addig a Vízivárosnak a fejlődését, a lakosság számának és népsűrűségének az emelkedését a városrész kereskedelmi jellege biztosította. A 18* 275