Budapest története III. A török kiűzetéstől a márciusi forradalomig (Budapest, 1975)

Nagy Lajos: BUDAPEST TÖRTÉNETE 1790 - 1848

északra levő területen, a mai Dugonics utca környékén a régi józsefvárosi temetőt a XIX. század elején már felhagyták, de területét ekkor még nem osztották fel házhelyeknek. Ennek következménye az, hogy a Kálvária tér (ma Kulich Gyula tér) déli oldala sem alakult ki még ekkor a mai formájára, csupán az északi oldalán, a Dankó utca és Karácsony Sándor utca (akkor az itteni területet tulajdonosa után Karpfenstein utca) közötti majortelkek felosztása után kezdtek építkezni a tér felé. Ferencváros A Ferencváros XIX. század eleji terjeszkedése, kiépülése a józsefvárosihoz teljesen hasonló módon történt. A Belvároshoz közeleső kertnegyedben folytatódott az építkezés, elsősorban a mai Kálvin tér (akkor Széna tér) környékén és a mai Ráday utcában, ahol csaknem teljesen zártsorú település alakult ki. Megkezdődött a mai Szamuely utcának a Kinizsi utcától délre eső bal oldalának a kiépülése, és jó néhány ház épült az Üllői úton is. A XIX. század első felében alakult ki ezen a részen, a kertnegyedben a mai Knézich utca (korábban Kis Fő utca) vonala a kertek felparcellázása révén a telekhatárok vonalán, és sor került a mai Bakáts tér kialakítására is. Templom térnek nevezték, mert itt építették fel 1823-ban a ferencvárosi plébániatemplomul szolgáló kis kápolnát. A ferencvárosi kertnegyedben a település, annak ellenére, hogy a házak száma csaknem megkétszereződött a XIX. száizad első felében, meglehetősen laza volt. Itt is jócskáin maradtak akárcsak a Józsefvárosban, nemcsak házakhoz tartozó hatalmas kertek, hanem beépítetlen területek is. A Molnár-tó és a Halász-tó feltöltése után a mai Dimitrov tér környékén felépített Sóhivatalnak és a Dohányraktárnak sem volt hatása a ferencvárosi település alakulására. Ezek idehelyezése az itteni Duna-parti település XVIII. században kialakult helyzetén nem változtatott. Mint a Józsefvárosban, a település nagymértékű kiterjesztése a Ferencvárosban is a Rákosárkon túli részen történt. A mai Körút vonaláltól kifelé, a Mester utca és az Üllői út között, a mai Thaly Kálmán utca (akkor Gyep utca) vonaláig, az itteni szántóföldek felosztása révén, azok dűlési irányának követésével alakult ki a Ferencváros mai utcahálózata: az Angyal utca (korábban Német utca), a Liliom utca (1810 körül Magyar utca), a Páva utca (korábban Szarka utca), a Ferenc utca (ma Berzenczey utca, előbb Tavasz utca), a Bokréta utca (volt Virág utca), a Viola utca (1815 körül Kertész utca, majd Rózsa utca), a Tompa utca és Ranolder (ma Balázs Béla) utca vonala (melynek korábbi neve Nagy Fő utca volt), valamint a Flórián utca (ma Tűzoltó utca). A Mester utcáitól a Duna felé csak egy háztömb alakult ki a mai Körút és a Liliom utca között. A Ferencvárosnak ezen a Rákos-árkon túli részén apró, kis, falusias jellegű házak tömege épült a XIX. század első felében. A házak száma ebben a külvárosban 1795 után, 40 év alatt jóval több mint háromszorosára növekedett. Pest külvárosai között területileg a Ferencváros volt a legkisebb, terjeszkedésre azonban még e nagy lendületű kiépülés után is lett volna lehetőség. Ugyanis a Liliom utcától délre a vonalárokig (a mai Hámán Kató utcáig) hatalmas szántóföldek és majorságok terültek el, s a vonalároknál egy tégla- és mészégető, a mai Thaly Kálmán utcától délre pedig szintén majorságok, amelyek közül az Üllői úton és a Flórián utca meghosszabbításában levőkben szórványosan már ekkor megindult a letelepedés. 2. PEST HATÁRA Pest város kiépülésének, terjeszkedésének a határa a XVIII. században meghúzott vonalárok volt. Ezen a határon belül ebben az időszakban még bőségesen adódott és maradt lehetőség a város területének a fejlesztésére. A vonalárokkal körülvett terület, tehát Pest lakott vagy lakható területe (2 481 600 négyszögöl) alig volt nagyobb, mint Bécs akkori lakott területének (8 612 000 négyszögöl) a negyedrésze. Ezt a kortárs, a Pest város rohamos fejlődéséről elragadtatottan író Schams Ferenc állapította meg 1821-ben,

21 anélkül azonban, hogy utalt volna a két város fejlődése közötti különbségre, anélkül, hogy figyelembe vette volna a lakott terület nagyságának és a lakosságszámnak egymáshoz való arányát, illetőleg ennek az aránynak a XIX. század első évtizedeiben való változásait: Bécs Test százaléi i son 0,027 0,012 1S20 0,03(1 0,023 1840 0,041 0,034