Budapest története III. A török kiűzetéstől a márciusi forradalomig (Budapest, 1975)

Nagy Lajos: BUDAPEST TÖRTÉNETE 1790 - 1848

körülvevő utcákban. Szigorúan vigyázni kellett arra, hogy az építkezések csak szabályosan és csak a hatóság által kijelölt helyen történjenek. A nagy telkek felosztásánál arra kellett ügyelni, hogy a kertek ne csökkenjenek. Házhelyeket tehát csak puszta, műveletlen, különösen pedig futóhomokkal fedett területen lehetett osztani. Ilyen helyeken a házak építése és kis kertek létesítése a város szépítésén kívül azt a célt szolgálta, hogy lekötötte a kártékony homokot. A házhelyeknek szánt területek valamelyikére kívánták áttelepíteni a polgári lövöldét, amely minden rendezési szabály ellenére a város sűrűn lakott részén, a mai Tolbuhm körúti házak és a városfal között, a mai Váci utcától a Királyi Pál utcáig terjedő területen állott. A lövölde áthelyezésével (a mai Lövölde térre) lehetőség nyílott a mai Veres Pálné utcának (akkor Kereszt utca) a mai Tolbuhm körútig való meghosszabbítására. A külvárosok rendezésének és terjeszkedésének az egyik legnagyobb problémája a futóhomokos területek korlátozása, hasznosítása volt. A külvárosok külső területeinek tekintélyes részét ugyanis futóhomok borította. Ezért tervezték az Újépület mögötti hatalmas puszta területet az itt levő temető területével együtt házhelyeknek felosztani. A házhelyeket fák szegélyezték volna, és fasort kívántak ültetni végig a Duna-parton, a Vizafogó felé vezető úton is. A külvárosok rendezésének másik nagy problémája a vásárterek szabályozása volt. (96. kép.) Ugyanis, annak ellenére, hogy II. József korában létrehozták az i'ij vásárteret (mai Engels tér) és szabályozni próbálták a vásár többi részének, az állat- és „paraszt"-vásárnak a rendjét, eredményt nem igen értek el, hiszen a századforduló nagy konjunktúrája következtében a pesti vásári forgalom jóval nagyobb lett, mint amilyenre a szabályozás idejében számítani lehetett. A Szépítési Terv a parasztvásárt a lóvásártérre kívánta helyezni, a Hatvani utcában és a mai Múzeum körúton levő vásári sátrakat pedig részben az új vásártér (Engels tér) üres helyeire, részben az Újépület előtti térre, valamint a maiTanács körútra. Szükségesnek tartotta a Szépítési Terv a vásártér homokbuckáinak planírozását, valamint a parasztvásártér kijelölése után fennmaradó telkeknek ház- és kerttelekké való kiosztását. Intézkedett a Szépítési Terv az épületfa-kereskedők raktárai, a tűzifa-lerakó helyek, valamint a kikötők elhelyezése ügyében is. Az épületfa-kereskedők raktárai rossz külsejű, tűzveszélyes épületek voltak. A nádor javasolta, hogy a város a mai Szalay utcától a Szent István parkig terjedő területet adja el a fakereskedőknek, hogy azok ott jó anyagból, meghatározott rend és építési mód szerint építhessék fel raktáraikat. Az Újépület melletti tűzifa-raktárak helyett a Szépítési Terv az Újváros és a Terézváros számára a mai Szabadság tér és a Báthory utca között, a Belváros, a Józsefváros és a Ferencváros számára az új Hajóhivatal előtt (a mai Dimitrov téren) és a régi temetőben (a mai Kálvin téri református templom mögött) jelölt ki területet tűzifa-telep céljaira, A kincstári hajók kikötőhelyét körülbelül a mai Országháznál állapították meg. Javasolta a nádor egy Dologház építését is, indokolván azt azzal, hogy a város állandóan szaporodó népessége, a kereskedelem gyarapodása, a vagyon növekedése, az óvatosság hiánya az új lakók felvételénél és a lustaságra való hajlandóság egy idő óta feltűnően megsokszorozta a A futóhomok megkötése A vásárterek szabályozásának terve 96. Az Új vásártér (ma Engels tér), 1845. R. Alt rajza'után F.'J. Sandmann kőnyomata