Budapest története III. A török kiűzetéstől a márciusi forradalomig (Budapest, 1975)

Nagy Lajos: BUDAPEST TÖRTÉNETE 1790 - 1848

dologkerülők és a koldusok számát. Erre a célra a városi tulajdonban levő úgynevezett Zergeházat (a Makarenko utcában) tartotta volna alkalmasnak. Végül is nem itt állították fel, hanem a mai Rákóczi úton. Szükségesnek mutatkozott új kaszárnya építése is, mert a Gránátos kaszárnyában nem fért el az egész helyőrség, és a katonaságot kénytelenek voltak a város által bérelt ideiglenes kaszárnyákban vagy pedig külvárosi polgároknál elszállásolni. Az új kaszárnya helyéül a nádor a Városmajor területét (a mai Bródy Sándor utcában) javasolta, az új Városmajorét pedig a mai Orczy tér környékén. A határ A város határában a Szépítési Terv két feladatot javasolt megvalósítani: a futóhomokkal rendezésének borított területek beültetését és jó postautak építését. A gyakori szélviharok ugyanis homokkal feladata sz

órták tele a réteket és a legelőket, de sok kárt tettek a szőlőkben és a szántóföldeken, is. A futóhomokkal betemetett terület évről évre nőtt, és lehetetlenné vált, hogy jó utakat építhessenek a város területén. Javasolta a nádor, hogy háromszáz hold területet a város adjon el a polgároknak azzal a kikötéssel, hogy kötelesek azt fával beültetni. Űj és jó utak építése is csak a futóhomok megkötése után lett volna lehetséges. A nádor legfontosabbnak a Hatvan felé vezető út építését tartotta, s ennek elkészülése után kellett sorra kerülnie a Soroksár, azután a Vác és végül az Üllő felé vezető utak építésének. Ezeknek az iránya maradhatott volna a régi, csupán a Váci utat kívánta — Hild János javaslata alapján — közelebb vinni a Dunához, mert ott szilárdabb a talaj. A Szépítési A javasolt építkezésekre 1 200 596 forintot irányoztak elő. Ebben az összegben azonban nem Alap volt benne az új Hajóhivatal, az új Harmincadhivatal, az új Sóhivatal, a Dologház és a kaszárnyaépítés költsége, mert ezeket egyrészt a régi épületek anyagának és telkének értékesítéséből, másrészt a polgárság hozzájárulásából próbálták fedezni. A szépítési pénzalapot két forrásból biztosították: az eladott és eladandó városi telkek vételárából, valamint a városi pénztár évi hozzájárulásából. A városi hozzájárulás összegét csak 50 000 forintban állapították meg. Az új telkek eladáisából 1 042 626 forintot vártak. Azonban nemcsak a Szépítési Terv megvalósításához kellett pénz, hanem a létesítmények fenntartásához is. A Hajóhivatalt, a Harmincadhivatalt és a Sóhivatalt a Kincstár tartotta fenn. A Színházat és a Dologházat bevételekből lehetett fenntartani. A város rendje és a polgárok kényelme érdekében szükséges létesítményekhez, mint az utcák kövezéséhez, az utak feltöltéséhez, a rakpartok, a sétaterek, a földalatti csatornák karbantartásához viszont állandó pénzalapra volt szükség. Erre a célra a városi vámjövedelmeket (a kövezetvámot, behozatali járulékot, kikötőpénzt, hajóvámot, helypénzt) jelölték ki, de szükségesnek tartották ezeknél a tarifaemelést.

10 Szépítési A Szépítési Tervet a nádor tíz év alatt kívánta megvalósítani. A korábbi példákon okulva Bizottmány azonban azt tanácsolta, hogy a város szépítésére tett javaslatok végrehajtását ne a városi tanácsra, hanem a tanácstól független Szépítési Bizottmányra bízzák. A Szépítési Bizottmány a rendszeres munkát 1808 végén kezdte el: első ülését november 21-én tartotta. A Bizottmány elnökévé a nádor Szentiványi Bonaventura kamarai tanácsost nevezte ki, tagjaiul pedig a városi tanács és a választott polgárság három-három képviselőjét, egy építészt, a városi mérnököt, egy kőművest és egy ácsmestert. A Szépítési Bizottmány a Szépítési Terv alapján irányított minden köz- és magánépítkezést, jelölt ki minden külvárosi terjeszkedést vagy szorított a szabályozási vonal mögé minden rendellenességet. A Bizottmány jóváhagyása nélkül építkezést nem kezdhettek, sem átalakítást nem végezhettek. Az engedélyezéseknél különös gonddal kezelték a házak küszöbmagasságainak, a tűzfalak takarásának, a rizalitok kiugrásainak és a kivitelezés felelősségének a kérdéseit. Az építkezések ellenőrzése és a tervszerűség biztosítása érdekében 1809-ben a Szépítési Bizottmány felügyelő bizottságot szervezett, és az egyes városrészekben folyó építkezések ellenőrzésére építési felügyelőket rendelt ki. A Szépítési Bizottmány egyik első intézkedése a pénzalap megszerzése, illetőleg biztosítása volt. Ennek érdekében már 1808-ban a városi tanáccsal kihirdettették, hogy ,,a város területén, a vonalakon kívül található, futóhomokkal borított puszta területek és homokbuckák nyilvános árverésen eladatnak". Az egyik eladandó terület a Váci út mentén terült el, nem messze az úgynevezett Ördögmalomtól, a másik a Városliget mögött, a mai Dózsa György út és a Róbert Károly körút közötti részen. Az árverések 883 500 forintot jövedelmeztek a Szépítési Alap számára; s ehhez járult még az 1789—1791 között eladott telkek vételárhátralékának az összege: 130 435 forint. Az a lendület azonban, amely a Szépítési Terv előkészítésénél tapasztalható volt, és amely még a Szépítési Bizottmány működésének első hónapjait és éveit is jellemezte, igen hamar alábbhagyott. Ennek okát nemcsak és nem elsősorban a francia háborúk után bekövetkezett gazdasáigi válságban kell keresni, hiszen a lendület csökkenése már a konjunkturális években is észlelhető volt. Az ok tulaj don képpen a Szépítési Bizottmány szervezetében, tagjainak hanyagságában, a Szépítési Alap gondatlan kezelésében, elpazarlásában rejlett.