Budapest története III. A török kiűzetéstől a márciusi forradalomig (Budapest, 1975)
Nagy Lajos: BUDAPEST TÖRTÉNETE 1686 - 1790
A 84. Johann Bergl: A szeplőtelen fogantatás, 1776. Mennyezetfreskó a pesti volt pálos templom szen t élvében 85. Falkoner Ferenc: Szent Ferenc stigmatizációja, 1766. A volt kapucinus templom egykori mellékol1 ára amelyek művészi kivitelben kimagaslanak a többi budai és pesti templom mennyezetképei közül, Maulbertseh hatása érezhető. Volt olyan feltevés is, hogy az egyik mennyezetfreskón Szent József alakját maga Maulbertseh festette barátja számára, de erre bizonyíték nines. 53 Maulbertschnek volt azonban kapcsolata a várossal. O az egyetlen Magyarországon működő XVIII. századi külföldi mester, akinek a művei eljutottak ide is. Maulbertseh festette 1760 előtt a kiscelli trinitárius templom főoltárképét, és az ő műve volt a tétényi templom Szent József halála oltárképe. 54 Az egyházi festészet jelentősége az 1770-es években Budán és Pesten háttérbe szorult. Míg az egyházi festészetben Budán a helyi mestereknek jelentős szerepük volt, Pesten szinte az egész XVIII. század folyamán jelentősebb egyházi festészetről nem beszélhetünk. Nagyobb szerepük volt viszont a század utolsó harmadában a pesti mestereknek a világi festészetben. Az 1770-es évektől kezdve fokozatosan Pest lett a magyarországi arcképfestés központja. A legjobb magyar arcképfestők (Horváth Sámuel, Győrfi Falusi Zsigmond, Tischler Antal, Flór Antal, Volnhoffer János) legalábbis ideiglenesen itt dolgoztak. Ide jöttek a vidéki nemesek portrét festetni, és ezeket a festőket igen sok esetben városi polgárok is foglalkoztatták. Az egyházi festészet háttérbe szorulásával párhuzamosan azonban nemcsak a portréfestészet lendült fel, hanem a lakáisok művészi igényű festése is. E festések legnagyobb része elpusztult. A XVIII. század elejéről csak a budai városháza tanácstermének falfestményei ismeretesek (ezek is csak XVIII. század végi leírásból). A századközepéről, illetőleg a század második feléből azonban már jó néhány adat, valamint a második világháború után a vakolatok alól előkerült számos falfestmény-töredék utal arra, hogy a polgári lakóházak falain is megjelentek a művészi igényű festések. A nemesi kastélyok és kúriák falképeinek nyilvánvalóan hatásuk volt a polgári lakóházak díszítésére, de nem lehettek hatástalanok a budai polgári falfestészet számára a királyi palota falfestései sem. A budai polgári lakóházakban levő falfestések természetesen a királyi palota falfestéseinél szerényebbek voltak. Készítőiknek a nevét nem ismerjük. Elképzelhető, hogy egyiket-másikat valamelyik budai festő készíthette, az is elképzelhető, hogy az aranyozok és festők népes gárdájának egyes tagjai is foglalkoztak művészi igényű falfestéssel. A fennmaradt falfestések csak szerény emlékei a XVIII. szá zadi polgári freskófestészetnek, művészettörténeti jelentőségük azonban tagadhatatlan.
