Budapest története III. A török kiűzetéstől a márciusi forradalomig (Budapest, 1975)

Nagy Lajos: BUDAPEST TÖRTÉNETE 1686 - 1790

A polgári művészet felé egyengették az utat éppen úgy, mint a szintén szerény színvonalon álló portréfestészet is.

55 Egy-két kiemelkedő alkotástól eltekintve, amely elsősorban az egyházi festészetben jelentkezett, a XVTII. századi budai és pesti festészet közepes színvonalú, a festészet iránti érdeklődés meglehetősen csekély, a művészi igény pedig szerény és bizonytalan volt, Kazinczy Ferenc 1795-ben Bécsben járván, a raktárára és ízlésére büszke műkereskedőnek, Artariának a következőket mondta: „Hazámban még nincsenek képárus boltok, nincs alakuló akadémiánk, s nagyjainknak egyéb nem kell, mint festés és rézmetszet . . . az én honom pénzetlen ország, a szép mesterségek szeretete pedig pénzt kíván. De eljő nekünk is az óra, mely később tűnt fel Bécsnek is, mint Drezdának, Párizsnak, Londonnak ..." S amikor Kazinczy ezt elmesélte Báróczi Sándornak, az csak megerősítette: ,,a múzsák járvány istenségek, s Bécs és Pest nem pirulhatnak, hogy hozzánk később jöttek. Pirulunk, ha örömmel nem fogadjuk."

50 A budai és a pesti festészet színvonala 4. RÉZMETSZÉS Kazinczy Ferenc a XVIII. század végén Bécsben Artariának a festést és a rézmetszést említette mint hazai „művészeti" szükségletet; ezt a szegénység szülte igénytelenségnek tulajdonította, s a hazai festést és rézmetszést nem tartotta megfelelőnek arra, hogy a „szép mesterségek" sorában említtessék. Kazinczy mércéje magas volt, és sok mindent, ami eredmény és színvonalas alkotás volt, nem is vett észre, nem is ismert. A rézmetszés a XVIII. században Magyarországon valóban elmaradott volt, s budai vagy pesti rézmetszőről a század első feléből nincs tudomásunk. Hogy ki készítette azokat a főképp egyházi témájú rézmetszeteket, amelyeket Budán és Pesten is árusítottak, nem tudjuk. Vevőjük nem volt, de nem művészi értékük, hanem témájuk miatt,

57 Készítettek számos rézmetszetet a városról, elsősorban Budáról, különösen az 1686. évi ostrom alkalmából. A Hallart, de la Vigne, Fontana, Juvigny rajzai alapján készített metszetek a városról és az ostromról nemcsak helyrajzi szempontbé)! fontosak és lényegesek, hanem művészi értékük is jelentős. Ezeknek a rajzoknak a sokszorosítása azonban nem kapcsolódott a városhoz. A város látványa, érdekesebb részletei a XVIII. század folyamán is kedvelt témája volt az itt — ha nem is olyan nagy számban, mint a visszafoglaló ostrom idején — megfordult rajzolóknak. Jó néhány részletrajz meg is jelent sokszorosításban. Bécsi és augsburgi rézmetszők sokszorosították és terjesztették azokat a rajzokat, amelyeket Budáról és Pestről, a város egészéről, annak egyes részleteiről készítettek a XVIII. század első felében. Ezekhez a rézmetszőkhöz fordultak azok is, akiknek valamiféle díszesebb nyomtatványra volt szükségük. Az első rézmetsző, a pozsonyi születésű, Bécsben tanult Binder János Fülöp 1760-ban telepedett le Budán. Két évtizeden keresztül ő volt az egyetlen rézmetsző a városban (a magyarországiak ez időben főként Pozsonyban és Nagyszombaton működtek). A rézmetszetek iránti igény és a könyvnyomtatás fellendülése Binder működését nemcsak lehetővé, hanem szükségessé is tette. Munkásságának hosszú és változatos sorozata ismert: látképek, céhlevelek, szentképek, könyvillusztrációk, könyv-címlapok, ex librisek, arcképek. (12, 16, 17, 23, 94. kéj).) Ujabb rézmetszők — nyilvánvalóan a nyomdászat, a könyvkiadás fellendülése következtében — az 1780-as években telepedtek le Budán és Pesten. 1782-től kezdve Budán dolgozott a pesti születésű Mayer Mihály, 1784-től kezdve Pesten Meyer Ágoston és Gosztonyi László. Budán telepedett le 1787-ben a legjobb XVIII. századi magyar rézmetsző, Tischler Antal, aki már nemcsak céh leveleket, vásári szentképeket készített, hanem arcképek sorozatát is. (48. kép.) Tischlerrel egyidőben Pesten is telepedett le rézmetsző: a trieszti származású Pollenéig József, aki a városban megjelenő újságnak, a Neuer Kurírnak az alkalmazottja is volt. A török hadszíntérről és a hadvezérekről készített lapokat, és ő készítette el — a Neuer Kurir megrendelésére, Schilson rajza után — a pesti Újváros szabályozási tervét. Budai származású volt az első magyar női rézmetsző, Schreffl Anna, aki Bécsben tanult Schmutzernél, és 14 éves korából, 1784-ből ismeretes önarcképe: „Anna de Schreffl Patrióta Hungara." Bécsi és augsburgi rézmetszők Az első budai rézmetsző : Binder János Fülöp Budai és pesti rézmetszők az 1780-as években 5. IPARMŰVÉSZET A) Ötvösművészet A budai és pesti ötvösség a XVIII. században igen magas fokra fejlődött, feltételezhetően nemcsak a művészi kivitelezést nagymértékben ösztönző egyházi megrendelések, hanem a polgári igények kielégítése révén is. Á fennmaradt — ismert — művek többsége ugyan egyházi jellegű és rendeltetésű (kelyhek, misekannák, füstölők, örökméesek, feszületek, úrmutatók). Ezeken kívül azonban ha kisebb számban is - maradtak lenn olyan, művészi szem-