Budapest története III. A török kiűzetéstől a márciusi forradalomig (Budapest, 1975)

Nagy Lajos: BUDAPEST TÖRTÉNETE 1686 - 1790

az Űri utca 52. sz. alatt állott korabarokk, „olaszos" jellegű palotáját. (70. kép.) Zichy Péterné Bercsényi Zsuzsanna szintén középkori maradványok felhasználásával építtette fel az 1730-as évek végén az Üri utca 48 — 50. sz. alatti palotáját, és az 1740-es években épült a mai Táncsics Mihály utca 25. sz. alatt Horányi Gábor Pest megyei ülnök palotája. Ezeket a palotákat nemcsak homlokzatuk mérete, hanem a homlokzat kiképzése is kiemelte a polgári házak sorából. A paloták építőmestereinek a nevét nem ismerjük, feltételezhető azonban, hogy helyi mesterek munkáiról van szó. Buda legismertebb és legfoglalkoztatottabb építőmestere, Nepauer Máté adatokkal bizonyíthatóan nemcsak a templomépítkezéseknél és középületeknél tevékenykedett, hanem a polgári és a palotaépítkezéseknél is. Legjelentősebb alkotása a mai Táncsics Mihály utca 7. sz. alatt álló Erdődy-palota, amelyet az 1750-es évek elején épített. Ennek mind a főhomlokzata, mind a Duna felé eső homlokzata művészi kiképzésében a budai városkép egyik kiemelkedő látványa volt a XVIII. században.

37 4 promontori A budai és a pesti főúri palotáknál jóval jelentősebbek a város mai területén épült kastékastely a promontori Savoyai-kastély, az óbudai Zichy-kastély, a tétényi Száraz —Rudnyánszkykastély és a keresztúri Bu janovszky—

Pod man i czky-kastély. Savoyai Jenő promontori kastélya 1727-ben épült. Egy XIX. század eleji leírás szerint „emelet magasságban, nemes stílusban, kolonádokkal és számos figurával díszítve építették", de még a XVIII. század folyamán tűz martaléka lett. Leégése után az emeletet teljesen lebontották, és csak a földszintet tették lakhatóvá. Díszes épület lehetett tehát, erre utal az épület díszítéséből fennmaradt két címertartó oroszlán. Feltételezhető, hogy a kastély tervei Johann Lucas Hildebrandttól származnak, aki 1702-ben Savoyai Jenő ráckevei kastélyát tervezte és építette. A promontori kastély a földszintes ráckevei kastélynál nagyobb szabású lehetett. (71. kéj).) A tétényi A mai tétényi kastély helyén állott középkori, négyszög alaprajzú várkastély a török urakastély \

om alatt erősen megrongálódott. Alapfalai egy részének felhasználásával 1720—1731 között Száraz György, Tétény birtokosa a kastélyt korábbi terjedelmének megfelelően felépíttette. Ez az építkezés azonban lényegében csak renoválás lehetett. Az építkezést 1743-tól 1751-ig a Grassalkovieh Antallal rokonságban levő Rudnyánszky József (Száraz György veje) folytatta, de még ekkor is csak kis mértékben. Ez az építés a régi várkastély keleti — nyilvánvalóan igen rossz állapotban levő — szárnyának a lebontása révén megteremtette az épület mai cour d'honneur-szerű alaprajzát és a főhomlokzat kiépítésének a lehetőségét, de erre, valamint a nagyobb arányú építkezésre és az épület művészi kiképzésére esak 1751 — 1766 között került sor. Tervező és építő mesterének a nevét nem ismerjük, csak feltételezni lehet, hogy a Grassalkovieh Antal által sűrűn foglalkoztatott mesternek, Mayerhoffer Andrásnak a tétényi kastély építésében is szerepe volt; a szerepére vonatkozó feltételezést az általa épített palotákkal, kastélyokkal való stílusegyezés is erősíti. Az óbudai Az óbudai Zichy-kastély XVIII. századi építéstörténete a tétényi kastély építéstörténetéhez Zichy-kastély hasonló. A XVIII. száizad elején a földesén, Zichy Péter itt is a középkorból fennmaradt romos épületet állított helyre urasági kastély céljára, Szerény földszintes épület volt ez, a mai Fő téren. 1746-ban kezdett csak Zichy Péter fia, Miklós új, nagyszabású építkezésbe. Jäger dános Henrik budai kőfaragó mester készítette el az új kastély terveit, Bebo Károly szobrászmester közreműködésével. A Jäger és Bebo által készített terv csak módosítva került megvalósításra, de így is nagyszerű, elrendezésében és művészi kiképzésében egyaránt kimagasló értékű kastély együttest építettek fel a mai Fő tér és a Duna között, A Duna felőli oldalon felépítették a Fő téri oldalon álló épületek pontos mását. Az így keletkezett nagy, zárt udvar közepén épült fel a főépület, a tulajdonképpeni kastély, amely szabadon álló egyemeletes épület. (72. kép.) Ennek déli oldalhomlokzata tengelyében helyezték el a teraszos díszparkot, ahová szimmetrikusan elhelyezett lépcsők vezettek le. A parkot dél felől egy földszintes épület zárta le, végfalainak oromzatát vázák és szobrok díszítették. A főépület 1752-ben készült el, a melléképületek 1754— 1757 között. Ezek a Buda és Pest környéki kastélyok (amelyekhez az 1760 körül épített igen szegényes keresztúri Bujanovszky-, később Podmaniczky-kastély csatlakozott) külső megjelenésükkel, belső beosztásukkal és díszítéseikkel jelentős művészi színvonalat képviselnek. Azonban a nagyszabású XVII1. századi magyarországi kastélyoknál jóval szerényebbek.

38 Buda és Pest a XVIII. századi építkezések következtében egységes stílusú barokk város lett. Nemcsak a romokat tüntették el ez alatt az idő alatt, hanem csekély kivétellel a középkori és a törökkori épületeknek a maradványait is: ilyenek csak a földben és az új házak falaiban a vakolat alatt maradtak meg. A város egyházi, polgári és főúri építkezéseinél csak elvétve fordultak elő idegen mesterek. Az épületek többsége minden valószínűség szerint helybeli mesterek műve, s ami itt megjelent: stílustovábbító és példakép lett. Itt voltak az építőmesterek, akik ezeket építették, ide jártak az ország nagy részéből vásárra, bíróságra, itt volt olyan céh, amelynek tagjai jogosan — s szinte kizárólagosan — építhettek azon a területen, amely a város közelebbi vagy távolabbi vonzáskörzetébe tartozott.