Budapest története III. A török kiűzetéstől a márciusi forradalomig (Budapest, 1975)
Nagy Lajos: BUDAPEST TÖRTÉNETE 1686 - 1790
A társaság célja és tagjai Bessenyei törekvéseinek kudarca Pest jelentősége a magyar irodalmi élet szerveződésében a Hazaírni Magyar Társaság A társaság elnöki tisztére Orczy Lőrincet nyerték meg, főtitkára Bessenyei György, titkára pedig Ányos Pál lett. Az elkészített alapszabályok szerint a társaság legfeljebb 24 tagból állott volna, akik bármilyen nyelven dolgozhatnak, de a legelső érdem a magyarságé, mert a társaságot ,,az anyanyelv segedelmére és a Nemzet s Haza dicsőségére' ' alapították, és tagjainak kötelessége évenként „megmutatni, hogy valamibe Hazájoknak és az emberiségnek szolgalatjára voltak". Az alapszabályokat és a tagok jegyzékét — jóv áh ágyás végett — elküldték Homburgba, ,,Az Európai Nagy Tudós Társaságnak", és a munka megindulását anyagilag is biztosították: Beleznay Miklós — akinek házában az egyik ülésüket tartották — néhány más főúrral együtt 5000 forintot ajánlott fel a társaság első kiadványainak a nyomtatására. A Homburgba elküldött névjegyzék 13 belső és 6 külső tag nevét tartalmazta. Belső tagok lettek volna a társaság eltervezői (Fejér Antal és Kreskay kivételével), valamint Bessenyei két volt testőrtársa, Báróczy Sándor és Barcsai Ábrahám, az 1772-ben megjelent első magyar regény írója, az öreg Mészáros Ignác, azután a tudós debreceni professzor, Hatvani István, a piarista Getto Benedek, és rajtuk kívül Bornemissza János, Ányos János, Gindl Ágost János. A névsor alapján nyilvánvaló, hogy Bessenyeiék országos jellegű társaságot akartak szervezni, pesti központtal, amelyben az alapszabályok által megjelölt célokért költők, prózaírók és tudósok dolgoztak volna közösen. Feltűnő azonban, hogy jó néhány olyan tudós vagy költő neve hiányzik a jegyzékből, aki jóval többet tett már addig is a magyar tudományért és irodalomért, mint a jegyzékben szereplők egy része. Hiányoztak a volt jezsuiták (Pray György, Katona István, Cornides Sámuel, Mitterpacher Lajos, Szerdahelyi György, Sajnovics János), pedig nagy részük ekkor is Budán, az egyetemen működött. Hiányzott Dugonics András, Benyák Bernát, akik éppenséggel a magyar nyelv terjesztése és fejlesztése terén tűntek ki, a költők közül Ráday Gedeon, Fekete János, vagy a fiatal Révai Mikk>s, éppen az, aki később Bessenyei akadémaiai törekvéseinek lelkes továbbvivője lett. 29 Ez a társaság a magyar tudományos és irodalmi élet teljességét tehát nem képviselte. A nemzeti tudomány és irodalom határozottan kifejezett programja s a homburgi társasághoz való kapcsolódása következtében feltételezhetően a felvilágosodás eszméihez való közeledése és ragaszkodása nyilvánvalóan ennek a teljességnek ha az akadálya volt is, a megvak>sulás meghiúsulásának az oka nem lehetett. A Hazafiúi Magyar Társaság létesítésének a gondolata korainak bizonyult. Nem véletlen, hogy a terv akkor merült fel ismét, a kilencvenes évek elején, amikor a polgári nemzetállam megteremtéséért vívott harc közben egy új rendszer a kulturális életben is igényelt egy ilyenfajta — céljainak a megvakVsításához szükséges — intézményt. Addig ez a terv — mint Révai Miklós később Bessenyei kéziratban levő röpiratának címeként használva elnevezte — „jámbor szándék" maradt. Besseny r ei jámbor szándéka (de ugyanakkor tudatos törekvése) ha nélkülözte is a hetvenes évek végén azt a társadalmi alapot, amely sikerét biztosíthatta volna, nem véletlenül kapcsolódott Pesthez. Pestnek gazdasági ereje révén ekkor már egyre inkább kiemelkedő jelentősége volt a magyarországi városok között; ezt a jelentőségét még fokozta társadalmának sokrétűsége s mindezek következményeképpen a kulturális élet különböző ágainak a fejlődése. Itt volt az egyetem, ahol Dugonics András vagy Rácz Sámuel nemcsak a szaktudományokra oktatták, hanem a magyar irodalom művelésére is ösztönözték hallgatóikat, miként a piaristák pesti iskolájának a tanárai is tanulóikat. Itt volt Orczy Lőrinc és Ráday Gedeon háza, ahol otthonra, támogatásra, tanácsra és biztatásra találtak mindazok, akik a magyar irodalom munkálásán kívántak fáradozni. 50. Orczy [Lőrinc, elnöke
