Budapest története III. A török kiűzetéstől a márciusi forradalomig (Budapest, 1975)

Nagy Lajos: BUDAPEST TÖRTÉNETE 1686 - 1790

E) Tudományos és irodalmi élet A szerzetesrendek könyvtárai — az egyes rendek keretein belül — elmélyült tudományos munkálkodásra adtak lehetőséget. A tudományos élet kialakulásának, állandósulásának a feltételei azonban az egyes rendtagok sűrűn történő áthelyezései következtében igen korlátozottak voltak annak ellenére, hogy a szerzetesrendek hosszabb-rövidebb ideig itt időző tagjai között a XVIII. század folyamán számos kiváló, tehetséges tanár, hitszónok vagy tudós volt. Ezeknek a szerzeteseknek (főképp egyházi célokat szolgáló) tudományos munkásságán kívül világi részről csak egy-két szerény és elszigetelt kezdeményezés történt a tudományos munkálkodás területén. Ez is elsősorban a várostörténetre vonatkozott, mint Vánosy polgármester 1733ban megjelent — már említett — műve, vagy Miller Ferdinánd János városi szindikus 1762-ben megjelent munkája (Epitome vicissitudinum et rerum memorabilium de libera regia ac metropolitana urbe Budensi). Tudományos művek kiadására a budai és a pesti nyomdákban lehetőség volt, és időnként éltek is ezzel nemcsak a két városban, hanem az ország különböző városaiban élő tudósok, mint Linzbauer Ferenc vagy Perliczky János Dániel Nógrád megyei főorvos — a természettudományok külföldön is elismert kiváló képviselői.

25 Ezzel azonban nem vált Buda vagy Pest tudományos központtá. Ilyen központot azonban az országban sehol sem sikerült teremteni, jóllehet számos kísérlet történt tudós társaságok létrehozására. A század közepén alakult Pozsonyban egy tudós társaság, de csak másfél évig állott fenn, s nem volt hosszabb életű az a társaság sem, amelyet Tersztyánszky Dániel udvari ágens szervezett meg 1771-ben. Ezeknek a társaságoknak a magyar tudományos élet fejlődésére nem volt hatásuk. A tudományos központ létrehozásának a lehetőségét az egyetem jelentette, különösen azután, hogy Nagyszombatból Budára, majd Pestre költözött. Az egyetemnek, elsősorban az orvosi és bölcsészeti karnak kiváló tanárai voltak: Winterl Jakab József a botanika és kémia, Trnka Vencel a bonctan, Rácz Sámuel az elméleti orvostan, Mitterpacher Lajos a felsőbb matézis, Dugonics András az elemi matézis, Katona István a történelem, Pray György az oklevéltan, Wagner Károly a pecséttan, Schönvisner István az érem- és régiségtan, Szerdahelyi György az esztétika, Horváth K. János a fizika tanszékén. Tudományukat még azok is elismerték, akik — különösen a bölcsészkari tanárok többségénél — a jezsuita szellemet kárhoztatták. Külföldön sem voltak ismeretlenek: különböző tudományos társaságok tagjai között a pesti egyetem tanárai is megtalálhatók. II. József felszólítására 1784-ben a pesti egyetemen is szerveztek tudós társaságot, amelynek a vezetője Winterl Jakab József volt. Ez a társaság azonban nem tudott kibontakozni, elszigetelt maradt: nem tudta magához vonzani a magyarországi tudósokat, és kizárólag természettudományos céljaival nem kapcsolódhatott a nemzeti tudományok fejlesztését igénylő tudós társasági elképzelésekhez. Az viszont tény, hogy a nyolcvanas évekre, különösen a jezsuitáknak az egyetemről való kiszorítása után, a nemzeti tudományosság kialakításának a lehetőségei Pesten igen nagy mértékben megnövekedtek. Nemcsak a tudományos élet hiányzott azonban a XVIII. század utolsó negyedéig, hanem az irodalmi élet is, és sokáig nem voltak írók sem Budán és Pesten. Itt működött ugyan 1734—35ben vízivárosi másodkáplánként Faludi Ferenc, de ő költő csak később lett. írtak — ünnepélyes alkalmakra — iskolás latin verseket a szerzetesek, nemcsak a piarista vagy jezsuita tanárok, hanem egyéb rendek tagjai is, de ezek éppúgy az irodalom perifériáján születtek, mint azoknak a túlnyomórészt latin nyelvű iskoladrámáknak a többsége is, amelyek egyrészt a tanulóifjúság szemoki és előadói készsége gyakorlásának elősegítését és bemutatását, másrészt a hittételek, valamint az egyház politikai álláspontjának a terjesztését voltak hivatva szolgálni. Budai és pesti német irodalom a XVIII. században nem volt, hacsak nem tekintjük annak azokat a nyomtatásban is megjelent próbaprédikációkat, amelyeket budai származású trinitárius szerzetesnövendékek tartottak, vagy Mutz Sebestyén pesti plébánosnak 1759-ben Pesten megjelent oktató elmélkedéseit.

26 Polgári irodalomnak nyoma sincs. Volt a XVIII. században Erdélyben, a Szepessógen, Sopronban, Pozsonyban német irodalom, de a budai és pesti polgárság, amely megszakította és elveszítette kapcsolatát a német kultúrközösséggel, abból szinte teljesen kiszakadt; a régi magyarországi németséggel a kapcsolatot nem kereste, talán nem is igényelte, amiben nagy szerepet játszott a vallási különbözőség is. A magyar irodalmi törekvések fellendítésének viszont a hetvenes évektől kezdve határozott jelei mutatkoztak, annak ellenére, hogy kibontakozásának lehetőségei igen korlátozottak voltak — és „természetesebb" lett volna, hogy a túlnyomórészt német lakosságú Budán és Pesten majd II. József németesítő rendelkezései következtében, a nagy szellemi pezsgés és forgalom során a német irodalom és irodalmi élet kapjon teret és erősödjék meg. A könyvkereskedések a német irodalom divatos és keresett termékeit árusítottáik, Budán és Pesten azonban német író ezekben az években alig volt. Váró sleírások A tudományos élet kibontakozása Latin versek, iskoladrámák, egyházi írások A német irodalom és irodalmi élet hiánya