Budapest története III. A török kiűzetéstől a márciusi forradalomig (Budapest, 1975)
Nagy Lajos: BUDAPEST TÖRTÉNETE 1686 - 1790
Werthes Frigyes Hoffmann Lipót Alajos Dugonics, Rácz, Tolnay munkássága és Itatása Németországból jött Werthes Frigyes Ágost Kelemen is, aki Stuttgartban volt tanár és jó nevű író, s akit 1784-ben a pesti egyetem esztétikatanárává neveztek ki. Az egyetemi katedrára vak) kinevezése — Wieland ajánlására — az egyetemnek a jezsuita tanároktól való megtisztításának következménye volt, s azokban az években történt, amikor az ország hivatalos nyelvévé a latin helyett a németet tették. Ez a felvilágosult és jozefinista eszméket képviselő német író, akinek darabjait ideérkezésétől kezdve rendszeresen játszották a budai és pesti színházakban, és ama kevesek közé tartozott, akik németül adtak elő az egyetemen, pesti működése alatt magyarul is megtanult, s németül ugyan, de Zrínyiről írt drámát, amelyet azután később — magyarra fordítva — a magyar színészek is játszottak. Az első idetelepült német író tehát a magyarság felé vonzódott, nyelvét érteni, problémáit — ha csak felületesen is — kifejezni akarván. Az az egyetemi tanár azonban, akit ,,a német nyelvnek Magyarországon való nagyobb terjedésének előmozdítása céljából" újonnan szervezett német nyelv és irodalom tanszékre Wert besszei csaknem egy időben neveztek ki, a boroszlói származású Hoffmann Lipót Alajos, a „hivatásos írók" egyike, bár a felvilágosodást fennen hirdette, s eszméinek a városi német polgárság soraiban igyekezett odaadó híveket szerezni, ha széles körű érdeklődést keltett is, rövidesen lehetetlenné vált. Nem felvilágosodottsága, hanem magyargyűlölete miatt; Pár mint Dugonics András írta, hogy II. József „valóban az univerzitásunkat meg is kezdette immár rakni Németországból ideküldött német professzorokkal", hatásosabb és hasznosabb volt azoknak az egyetemi tanároknak a munkálkodása, akik a magyar irodalom fejlesztésében és megerősítésében fejtettek ki tevékenységet, párhuzamosan azokkal az erőfeszítésekkel, amelyeket a magyar tudományos nyelv érvényre juttatása érdekében tettek. Dugonics, az egyetem matematikaprofesszora 1784-ben nyilvánosan (nyomtatásban) hirdette, hogy „a német nyelv soha sem oly alkalmatos a tudományoknak ki magyarázásában, mint a magyar nyelv". Ebben az évben jelent meg Pesten egyetemi tankönyve „A tudákosságnak két könyve, melyekben foglaltatik a betűvetés (algebra) és a földmérés (geometria)". Ekkor már az egyetemen magyarul adta elő a budai születésű Rácz Sámuel az elméleti orvostant (a sebészek, chirurgusok részére a belgyógyászat alapelemeit) — és 1787-től kezdve az állatorvostant Tolnay Sándor. Ezekben az években írta meg és adta ki Dugonics András „Etelka, egy igen ritka magyar kisasszony Világasváratt, Árpád és Zoltán fejedelmeink idejében" című regényét, amely a magyar nacionalizmusnak hatásos megnyilvánulása volt. Sikerének az oka a Dugonics által 1790-ben megírt, de csaknem száz évig kéziratban maradt „Etelkának kulcsa" című feljegyzése alapján bizonyítható II. József-ellenessége volt : erősítette — ha naiv történetiséggel és még naivabb politikai gondolatokkal is — a nemzeti ellenállást a császár rendelkezéseivel szemben. 2 " Dugonics, Rácz, Tolnay hallgatói, tanítványai általában nemesi (főképp természetesen a jól jövedelmező birtok hiányában szellemi pályán érvényesülni kívánó, kisnemesi) származásúak voltak, és csak csekély számban városi (köztük pesti és budai német) polgárok gyermekei. Ezért nem meglepő, hogy ebben az időben, II. József németesítő törekvései idején, német környezetben, Pesten, a magyar tudomány és irodalom lendült fel — s hogy ekkor váltak eredményessé mindazok a törekvések, amelyek egy-két évtizeddel előbb bár szerény, de életerős gyökeret vertek Budán és főleg Pesten. 48. Rácz Sámuel orvosprofesszor arcképe. Fr. Hoffmann rajza után A. Tischler rézmetszete
