Budapest története III. A török kiűzetéstől a márciusi forradalomig (Budapest, 1975)

Nagy Lajos: BUDAPEST TÖRTÉNETE 1686 - 1790

anyaga főként a római jog volt. Tanultak két évig kánonjogot, és a törvényszéki tárgyalások látogatása révén a tanulé>k gyakorlatot is szerezhettek. A jogi szakiskola tanulóinak a száma évről évre növekedett (1756-ban 15, 1757-ben 19, 1764-ben 43), és a városi tanács várakozásának megfelelően nemesi és polgári származású vidéki tanulók is nagy számban keresték fel az iskolát az ország legkülönbözőbb részeiből (Erdélyből, a felvidéki megyékből, Sopronból, Kassáról, Debrecenből, Szegedről, Pécsről). Perghold és a tanács között azonban az évek során különféle ellentétek merültek fel, amelyek különösen a hatvanas évek közepe táján éleződtek ki, amikor az iskola tanulóinak többsége már vidéki volt, s a szűk látókörű városi tanács túlságosan érezte azt az anyagi megterhelést, amelyet az iskola fenntartása jelentett. Végül is a pesti tanácsnak sikerült elérnie, hogy a jogi szakiskolát a királynő 1771-ben bezáratta azzal az indoklással, hogy a nagyszombati egyetem mellett erre az iskolára nincs szükség.

30 Ez a királynői rendelkezés, amely összevágott a városi tanács törekvésével, már kapcsolatban volt azokkal a tervekkel, amelyek az oktatás ügyét teljes mértékben állami üggyé kívánták tenni. ,,Az iskolaügy politikum, mindig is az marad" — Mária Teréziának ez a megállapítása (1770), amelyben a felvilágosodott abszolutizmus akarata nyilvánult meg, különösen a jezsuita rend feloszlatása, 1773 után vált aktuálissá és sürgetővé, hiszen a piaristák XVIII. századi nagy előretörése ellenére az ország közép- és főiskoláinak igen jelentős része volt a jezsuita rend kezén, köztük a budaiak is. A rend feloszlása után a budai jezsuita iskolák, a gimnázium és az akadémia mint királyi intézmények működtek tovább az esztergomi érsek felügyelete és irányítása alatt. A tanárok nagy része mint világi pap helyén maradt, az iskolák fenntartását pedig a jezsuiták lefoglalt vagyonából létesített tanulmányi alapból biztosították. Az iskolák tehát megtartották katolikus jellegüket, csupán felsőbb igazgatásuk lett 1776ban, a tankerületi főigazgatóságok megszervezése után állami. Ekkor lett a budai gimnázium — a többi főigazgatósági székhelyen működő gimnáziumhoz hasonlóan — főgimnázium. A jezsuita iskolák a rend feloszlatása után C) Egyetemi oktatás A Ratio Edueationis iskolurendA főigazgatóságok megszervezése az országnak azokban a városaiban, amelyek az 1723-ban felállított katonai tartományi biztosságok székhelyei voltak, az első jelentős lépés volt az oktatás állami irányításának a megvalósítása felé. Az első budai tankerületi főigazgatót, farad i Vörös LászkH 1776. augusztus 5-én nevezte ki a királynő, másnap pedig jóváhagyta ,,A nevelésnek és az egész tanügynek rendje Magyarországban és kapcsolt tartományaiban" című szabálykönyvet, a ,,

Ratio Educationis"-t, s azt 1777. augusztus 22-én életbe léptette. Ennek a szabálykönyvnek (évtizedeken keresztül a magyar oktatásügy alapja) a célja a Habsburguralom és a feudális rendszer fenntartása, erősítése volt, de ugyanakkor felhasználta a felvilágosodás számos új gondolatát is. Az iskolarendszer a feudális osztály tagozódást tükrözte: anyanyelvű elemi iskolák falusiak és városiak számára (a városi iskolák tananyaga azonban bővebb volt, mint a falusiaké; nemcsak hittant, olvasást, írást, számolást, németet, erkölcstant és állampolgári ismereteket, s rendkívüli tárgyként latint tanítottak itt, hanem elemi mértant, természetrajzot és rajzot is), ötosztályos középfokú iskolák (a tanítás nyelve a latin, az iskola célja a hivatalnokképzés; tanítottak számtant, természetrajzot, ennek keretében fizikát, földrajzot és történelmet), felsőfokú oktatás az akadémiákon (kétéves tanfolyamú, de már nem filozófiai és teológiai akadémiák, mint a jezsuitáké, hanem filozófiai és jogi akadémiák), s az oktatási rendszer legmagasabb foka az egyetem. A Ratio Edueationis érvényesítette a vallási türelmet, azonban nem mondta ki — mint Ausztriában — az általános tankötelezettséget. Bevezették - mint „rendkívüli hasznosat" — a német nyelv tanítását, bár nem kötelezően. Az egyház a tanításban nem vesztett semmit: iskolái megmaradtak, a vallásos világnézet fejlesztésének semmi akadálya nem volt. A városi iskolaszervezetben lényeges változás tehát nem történt, csupán Budán állítottak A budai fel egy normáliskolát, amely a minta-elemi szerepét töltötte be. Itt a tanítói pályára készülők normála három grammatikai osztály (a gimnázium alsó tagozata) elvégzése után négy-öt hónapos lskola gyakorlati képzést kaptak. A másik változás pedig a budai akadémia megszüntetése volt, az ország egyetlen egyetemének, a nagyszombatinak Budára való áthelyezése következtében.

11 Az egyetem áthelyezésének a gondolata már a hatvanas évek végén felmerült, de komolyabb Az egyetem tervezgetések csak azután kezdődtek, amikor az egyetemi oktatás irányítását a jezsuitáktól atszervezese az állam vette át. Az „érseki" egyetem ekkor lett „királyi" egyetemmé, s az újonnan megszervezett orvostudomámyi karral teljes stúdium generálévá. A nagyszombati királyi egyetemet a bécsi egyetemmel kívánták „conformis"-sá tenni s az állam céljainak a szolgálatába állítani. Ennek érdekében jelentős változtatásokat léptettek életbe. A bölcsészettudományi karon a