Budapest története III. A török kiűzetéstől a márciusi forradalomig (Budapest, 1975)

Nagy Lajos: BUDAPEST TÖRTÉNETE 1686 - 1790

tanszékek számát kilencre emelték fel (új tárgy lett a történelem az ékesszólástannal, a görög és héber nyelv, a csillagászat, a politikai és kamarális tudományok), és négy tanítói állást szerveztek (német és francia nyelv, tánc, vívás). A jogtudományi karon elkezdték a természetjog és az ezen felépült általános közjog oktatását, utat nyitva annak a fejlődésnek, amely rövidesen az államtudományi kar alapjainak lerakásához vezetett — 1775-től a statisztika és az általános történelem, 1777-től kezdve a bölcsészkarról a jogi karra áthelyezett politikai és kamarai tudományok oktatásával. Az új orvostudományi karon öt tanszéket szerveztek (bevezető előadások: élet-, kór- és gyógyszerészettan, dietétika; orvosi gyakorlat; bonctan; sebészet; növény- és vegytan), holott ez időben a mintául tekintett bécsi egyetemnek még csak négy orvostanára volt. A hittudományi karon a volt jezsuitákat eltiltották a tanítástól, és a tananyag gerincévé a lelkipásztorkodástant tették. Az egyetem Az egyetem nagy átszervezése, színvonalának emelése, az állam céljainak szolgálatába való Budára állítása nyilvánvalóvá tette, hogy az ország első oktatási intézete nem egy félreeső kisvároshelyezése ban, hanem — mint Ürményi Jc)zsef, a Ratio Edueationis egyik szerzője írta — „csakis az ország szívében, a legelső városban találhatja meg a felvirágzás feltételeit". Ürményi 1774-ben még Pestre gondolt, és az Invalidus-palotában javasolta elhelyezni az egyetemet, de Niczky Kristóf javaslatára a királynő Buda mellett döntött. 1777-ben az angolkisasszonyokat Budáról Vácra helyezte át, a királyi palotát, valamint az eltörölt jezsuita rend épületeit és a Buda városa által átengedett úgynevezett Corvin-házat az egyetemnek adományozta. A hittudományi kart a volt jezsuita akadémia épületében helyezték el, hallgatóit pedig az ekkor megszervezett és a volt jezsuita kollégiumban berendezett központi szemináriumban. Az orvosi kar épületéül a volt királyi palota oroszlános nagyudvara helyén állott épületet jelölték ki, és klinikai célra a városi Szent János Kórházban kaptak két szobát. A jogi kar és a bölcsészkar a királyi palotába került, és itt helyezték el az egyetemmel ekkor összekapcsolt budai főgimnáziumot, valamint az újonnan létesített nemesi nevelőintézetet, a „Királyi Nemesi Terézia Akadémiá"-t is, amelybe beleolvasztották a volt Széchényi-szemináriumtól elválasztott világi konviktust. Az egyetemi nyomda az Országház utcai Corvin-házba költözött. Az egyetem Az egyetem, a gimnázium és a Terézia Akadémia új tanévét 1777. november 3-án kezdték ünnepélyes meg. Az épületek végleges elkészülése után három év múlva, a királynő születésnapján, 1780. felavatása -j

ünnjg 25-én megtörtént az ünnepélyes felavatás is. Ezen ugyan a királynő betegsége miatt nem jelent meg, de olyan külsőségek között folyt le, amelyek látványosan bizonyíthatták az egyetemnek az ország fővárosába való helyezésének, valamint az oktatásügy állami szervezésének jelentőségét. (44. kép.) Ezt hirdette az ünnepség alkalmával osztogatott ezüstérmek felirata is: „A műveltséget Zsigmond és Korvin Mátyás királyaink hozták Budára, a háborít réme elűzte, Mária Terézia felséges asszonyunk uralkodásának negyvenedik évében visszahozta." Az egykorú feljegyzések szerint ilyen nagyszabású és fényes ünnepség Budán Mátyás király óta nem volt. Az ünnepségen részt vettek az ország előkelőségei, a városi polgárság vezetői, az egyetem tanárai, valamint nézőként a város lakosai és a „királyi" ünnepségre az ország fővárosába felsereglett nemesség. Az új oktatási rendszer diadalünnepe volt az egyetem felavatásának napja, amely ünnep látványosan kívánta hirdetni, hogy ez a rendszer a köz javára szolgál, széttörve százados kötöttségeket, utat nyitva olyan fejlődésnek, ahol az államnak és polgárainak művelődési érdekei és igényei hasznosan találkozhatnak. E találkozás hasznosságáról azonban a vélemények már akkor is megoszlottak. A kortársak egy része számára „örömnap" volt az, amelyen a „főtudományok" Budára átköltöztek (mint Révai Miklós írta egyik versében). A kortársak másik része azonban az egyetem jezsuita szellemét, felvilágosodás ellenességét emlegette és bizonyította, követelve annak biztosítását, hogy a Van Swieten által „jesuitische Quasi-Universität"-nek titulált nagyszombati egyetem Budán valóban a tudományok jezsuita szellemtől mentesített egyeteme, tehát a kor haladó eszméinek fóruma és terjesztője legyen. Az egyetem Budán azonban csak rövid ideig maradt az egyetem. A kormányhatóságok Pozsonyból élthelyezése Budára helyezésével kapcsolatosan, a férőhely biztosítása miatt szükségessé vált az egyetem Pestre eltávolítása. A hittudományi kar a központi szemináriummal együtt és a Terézia Akadémia Pozsonyba került, az egyetem három másik kara — a budainál jé)

val szegényesebb körülmények közé — Pestre. A jogi és a bölcsészeti kart a Királyi Kúria volt épületében, az orvosi kart a jogügyi igazgatóság házában (a mai Kossuth Lajos utca és Semmelweis utca sarkán), a könyvtárat pedig a ferences kolostorban helyezték el. Budán az egyetem intézményei közül csupán a csillagvizsgáló (a királyi palota tornyában) és az egyetemi gimnázium maradt. Budán az egyetem áthelyezése, valamint a szerzetesrendek többségének fokozatos feloszlatása (1782: klarisszák, 1784: karmeliták, 1785: ágostonrendick, 1786: marianus ferencesek) következtében a kormányhatóságok elhelyezésére bőven volt lehetőség. A Pőhadparancsnokság beköltözött a királyi palotába, a Magyar Kamara a szeminárium épületébe, a Helytartó-