Budapest története III. A török kiűzetéstől a márciusi forradalomig (Budapest, 1975)

Nagy Lajos: BUDAPEST TÖRTÉNETE 1686 - 1790

Szlávy királyi biztos vizsgálata 1766-ban A polgárság és a tanács viszálya céhpolgárság ellenállásán. Felállították 1756-ban Perghold Lukács jogi szakiskoláját is, de ennekjrnüködése nem felelt meg a várakozásnak, ezért másfél évtized múltán a királynő megszüntette. A tanultság címén egyre nagyobb befolyáshoz jutott a magisztrátusban Scopek Ferenc, az évtizedeken át szolgáló főjegyző és tanácsos atyafisága. Ez az erőszakos ember mindhárom vejét városi tisztséghez juttatta: Papics Jánost, a bécsi egyetemet kijárt ügyvédet tiszti főügyésszé, Mayer Mihály ügyvédet kamarássá, Pichler Lőrincet pedig a telekhivatal vezetőjévé tette. Az apósjninden. eszközzel gyarapította a perek számát, vejei pedig minden jogi_íortélyt kihasználva uzsorázták ki a feleket. A két ügyvéd között_azonban a verekedésig fajuló ellenségeskedés.alakult ki, s ez a kommünitásonjbelül tartós viszályra vezetett; Papics láthatóan a „rác társaságra" támaszkodott, JYlayerjilkalmasint a német polgárok között toborzottéin veket. Megoszlottba két^szószóló is; Scopek József minden eszközzel családja érdekeit szolgálta, mígJEaas Mátyás —

L

mint 1767-i közei egyhangú újraválasztása tanúsítja — igyekezett megfelelni hivatásának. A botrány már 1764-ben kirobbant, amikor a választópolgárság Scopek vezetésével tiltakozott Mayrgruber Xavér Ferenc huszonnyolc éves ügyvéd tanácsosi jelölése ellen azon a címen, hogy Josephy György tanácsos unokaöccse, amellett túl fiatal és vak is (a valóságban rövidlátó volt).

59 Mayer Mihály érdekében viszont ugyanazok felmentést kértek a tíz évvel ezelőtt kiadott kamarai utasítás alól, mely a tanácsosok első és másod ízigleni rokonait kizárta a szenátorságból. Iratot irat követett, Mayer és Pichler zajos agitációt folytattak, a Három Mórhoz címzett fogadóban aláírásokat gyűjtöttek, a Papics-pártiakat fenyegetésekkel igyekeztek eltéríteni. Márpedig a bécsi kormányzat szemében nem volt nagyobb veszedelem a „pártoskodásnál"; ezért az uralkodó 1765 októberében a Helytartótanács és a Kamara vegyesbizottságára bízta a viszály elsimítását. Ennek tárgyalásai során alakultak ki az új szervezet fővonalai; az így készült utasítás végrehajtására és rendcsinálás végett Szlávy Pál jogügyigazgató ment királyi biztosként Pestre.

60 Szlávy 1766 végén kapta meg utasítását, és hét hónapot töltött a városban. A vizsgálat során rendre foglalkoztatta a tanácsosokat; megállapította, hogy mind alkalmasak tisztségük ellátására, valamennyien előző városi szolgálat után kerültek be. Az a négy, aki nem tud latinul és jogtudatlan (köztük az egykor kifogásolt Viasz), a számvizsgálatban szerzett hosszú gyakorlatot. A baj főokát az időközben elhunyt Scopek Ferenc főjegyző családi politikájában látta; ezért a sikkasztáson ért Mayer Mihály kamarást azonnal elmozdította, és tiszti kereset megindítását kezdeményezte, Papicsot az apósa után elnyert jegyzői állásából a tisztújítás során kihagyatta, Scopek J ózsefet pedig nem engedte szószólónak jelölni. Minthogy már a vegyesbizottság is a két szószólóban vélte felismerni a viszály egyik okát, Szlávy utasításához híven megszüntette a magyar szószóló tisztét, s a három „nemzet" képviseletét a nyelvtudás megkövetelésével akarta elérni. Minthogy a tanács addig egy ülésben intézte az igazgatási és peres ügyeket, a királyi biztos elrendelte a külön bíróság felállítását; vezetésére helyettes bírót választatott, akinek négy szenátorral és az aljegyzővel hetenként kétszer kellett üléseznie, egyidőben a közgazdasági bizottsággal. A tanácsnak adott külön utasítása szerint azonban az igazságszolgáltatás itt sem vált el teljesen a többi városigazgatási feladattól; a hetenként háromszor ülésező magisztrátus — gondos bírósági vizsgálat után — ítélkezett a büntető és a fontosabb polgári ügyekben. A jogügy igazgató még számos kérdést (adószedés, számvitel, telekkönyvezés, a csempészet elleni harc, a jogtanulók felvétele, útjavítás, utcatisztítás, erkölcsrendészet stb.) szabályozott abban a rendeletben, melyet 1767. július 4-i kelettel bocsátott ki; mellékletként sok hivatal és tisztviselő számára adott új szolgálati utasítást.

61 A gondosan lefolytatott vizsgálat és a sok irányú utasítás nem hozta meg azonnal a város békéjét. A vegyesbizottság ugyan magáévá tette, a Scopek-atyafisággal szemben még szigorította is a királyi biztos javaslatait, s a Helytartótanács fel is terjesztette azokat a királynőhöz; az ő döntése azonban — talán az úrbérrendezés jóval fontosabb problémái miatt — közel három évig késett. Közben 1769 elején a választópolgárságban újabb mozgolódás támadt a saját szükségleten kívül behozott borra kivetett huszonöt dénáros illeték miatt; a Három Mórhoz címzett vendéglőben gyűléseztek, aláírásokat és a beadvány költségeire pénzt gyűjtöttek, a vonakodva és fenntartással beleegyező Haas szószólót el akarták mozdítani, sőt a kamara ehiökével szembeni engedelmesség megtagadásáról is szó esett. A pénzt összegyűjtő Erny Mihály letartóztatása és a hatósági vizsgálat vetett csak gátat a mozgalomnak. Nemsokára, az áprilisi tisztújításon robbant ki az ellenállás: a polgárság a régi módon, a tanáccsal szembeszegülve két szószólót választott. A királynő a választást megsemmisítette, a felelősöket: a már ismert Mayer Mihályt és két társát pedig egy-egy havi fogsággal és a választópolgárságból való kizárással büntette meg. Nem nyugodott bele mellőzésébe Papics sem, s a királyi biztost személyében megtámadó beadvánnyal fordult az uralkodóhoz. Az uralkodó 1770 szeptemberében általában jóváhagyta ugyan Szlávy rendelkezéseit, de a függőben maradt ügyek rendezésére és Papics panaszának elintézésére ismét Pestre kellett mennie. 1772-ben újra a városban járt, ellenőrizte rendelkezései végrehajtását, majd fogház és árvaház létesítésére tett javaslatokat. Míg ezeknek tervei a hiva-