Budapest története III. A török kiűzetéstől a márciusi forradalomig (Budapest, 1975)

Nagy Lajos: BUDAPEST TÖRTÉNETE 1686 - 1790

talok útvesztőjében vándoroltak, 1774-ben végre döntés történt Papics ügyében: a királynő visszafogadta a tanácsba, de megintette, hogy maradjon nyugodtan. Később bíróvá választották, és éveken át viselte a városnak immár második tisztségét.

62 Pest ugyanis ezekben az években minden viszontagság ellenére elérte azt a rangot, amelyet Buda már a kamarai adminisztráció korától élvezett. A törvényszék különválasztásakor, 1767ben a helyettes bíró került az új szerv élére. Három év múlva, amikor ezt a tisztséget a városnak sok éven át volt bírája, Mosel József töltötte be, a tanács azt kérte a kamarától, legyen ehelyett polgármestere a városnak, s élvezzen a bíróval egyenlő (hatszáz forintos) fizetést. A királynő beleegyezése 1771 végén megérkezett, most már csak a rang kérdését kellett tisztázni. Pest újabb felterjesztésében Buda és Sopron példájára, valamint kiváltságlevelére hivatkozott mely — sablonos szövegében — polgármesterről és bíróról tett említést. A kamara engedélyét 1773 februárjában meg is kapta, hogy a polgármestert rangban a bíró elé helyezhesse. így ebben az évben megválasztották Pest első polgármesterét Mosel József személyében, aki közel fél évszázadot töltött városa szolgálatában.

63 1 7 7 4-ben a Papics-ügy is lezárult az első nagy pesti telekspekuláns részbeni igazolásával, s a várospolitika zavartalanságát már csak a volt római jogtanár, az agg Perghold Lukács tanácsos okvetetlenkedése gátolta; ennek következményei azonban már a jozefinizmus korszakában mutatkoztak meg. A nemzetiségi összetételében Budánál változatosabb, növekedésében gyorsabb „kereskedőváros" önkormányzati évtizedeinek eseményei a hasonló vonások ellenére is elütnek a régi „főváros" fejlődésétől. Közös bennük az a vonás, hogy az első, küzdelmes korszakban a vállalkozók, fogadósok, patikusok közül rátermettségük alapján kiválasztott vezetők helyét a XVIII. század folyamán egyre inkább hivatásos tisztviselők foglalják el. Közös jelenség az is, hogy ezeknek a nemegyszer Bécsben iskolázott hivatalnokoknak érdekeit a rokonság-sógorság szálai fűzik össze olyan szövevénnyé, mely rugalmasan ellenáll az akár felülről, akár alulról jövő támadásnak. Jellemzőek azok a válaszok, amelyeket a budai tanács ad a főhatóságoknak a szenátorjelölteket érintő kérdéseire: polgárfiúk, jogot tanultak, évekig szolgálták a várost. A Damianovics-ügyben 1776-ban felségfolyamodványát a városi hivatalokban dolgozé>k jegyzékével támasztja alá, s ebben a tanácsosságra várók szolgálati idejét (a legmagasabb huszonhét év) és gyermekeinek számát (nem egynél öt-hat) is feltünteti. Ugyanígy értékeli a pesti tanács is a szolgálatot, de utánpé)tlását lehetőleg a tanácsi atyafiságból meríti. Papics Jánost az 1730-as években többször segélyezi, hogy Bécsben tanulhasson, s a gazdasági vizsgálatok nemegyszer kifogásolják a disszertációk kiadására fordított összegeket. Mosel 1759-ben lemondóan közli az irodában összegyűlt hivatalnokokkal, hogy a választópolgárság nem támogatja a soraiba való bejutásukat, további emelkedésük egyetlen módját. Pest is gondosan feljegyzi: ki mióta szolgálja a várost, s a régi tisztviselőt bírói székbe is emeli.

64 E közös vonások ellenére világosan látható a budai tanácsi oligarchia nagyobb súlya, s egyben féktelen mohósága, mely az 1737-i látványos bukáshoz vezet. Pesten nem a tanácsi klikk étvágya kisebb, inkább a választópolgárságban szóhoz jutó ellenállás erősebb; itt marad fenn a polgári követelések hosszú sorozata is, mely nevében egyezik az országgyűlés „sérelmeivel" és „posztulátumaival". Ebből következik a királyi bizottságok szerepének különbözősége is. Budán a biztosoknak azért kell beavatkozniuk, hogy a tanácsi egyeduralom ki ne fossza a várost; Szlávy a nem-iparos polgárok érdekében korszerűsíti a céhkeretekben megrögződött polgári képviseletet. Pesten ismételten a purger-Öntudat kirobbanásait fékezik meg; miközben kétségtelenül javítanak a város szervezetén, az egyöntetűségnek feláldozzák a szabadabb levegőjű polgári „demokrácia" eredményeit. Amellett kicsinyesen beleszólnak a városok minden apró-cseprő ügyébe: Szlávy arról is intézkedik, hogy a vásárok idején a kóser bor kimérésének jogát ne magánszemélynek, hanem az óbudai zsidó községnek adják bérbe, s a jó erkölcs nevében megszünteti a pesti hatóságnak azt a gyakorlatát, hogy kétheti tartózkodásra jogosító nyomtatott bárcát ad a külvárosban meghúzódó rosszéletű nőknek. A jámbor királynőnek azonban ez nem elég; elrendeli a szokás eredetének kinyomozását, és azt kívánja, hogy a bárcák bevezetéséért felelős bíró utódjai térítsék meg az idők folyamán az engedélyekért beszedett néhány krajcáros összegeket !

65 Hatósági szervezetét és tisztviselőkarát tekintve Pest — a polgármesteri méltóság hiányától eltekintve — nagyon hasonló Budához. A város élén már a kamarai adminisztráció szervező aktusa óta a magisztrátus áll, a bíróval együtt tizenkét „szenátorból" álló belső tanács, melynek szinte korlátlan uralmát a budaival szó szerint megegyező privilégium biztosítja. Ez a testület a városi igazgatásnak és jogszolgáltatásnak egységes szerve, bírói joghatóságát a külön törvényszék 1767-ben történt felállítása után sem veszíti el, csak felsőfokú fórummá lesz, mint a budai tanács már 1708 óta. Vezetője, a városbíró a közjó előmozdítására éppen úgy esküt tesz, mint a személyválogatás nélküli igazságszolgáltatásra, s a tanácsosok esküje is utal bírótársi feladataikra. Arra, hogy a magisztrátuson belül milyen atyafiságos összefonódás alakul ki, már kitértünk. Itt még annyit kell megjegyeznünk, hogy — a polgárság összetételének alakulásával A polgármesteri tisztség megszervezése A tisztviselői állások betöltése A királyi biztosok szerepe A belső tanéi cs