Budapest története III. A török kiűzetéstől a márciusi forradalomig (Budapest, 1975)

Nagy Lajos: BUDAPEST TÖRTÉNETE 1686 - 1790

A választott polgárság Wir rhozása Laffert királyi biztos 1731. évi „dekrétuma'''' A céhpolgárság befolyása gondolnia, mit válaszol. A város közösségének ez az 1723-ban még számszerűen körül nem határolt képviselete a tanácsosi és tisztviselői fizetések leszállítását és a fölösleges állások megszüntetését, majd az önkényeskedő, bíró-viselt szenátor, Lenner János megbüntetését kívánta, 1725-ben pedig felvetette a bírói tisztnek a gazdasági ügyintézéstől való elválasztását, s az utóbbira — más városok példájára — polgármester megválasztását. A tanács ugyan ezt fedezet hiányában nem valósította meg, de ugyanebben az időben a „polgári választmánynak" adott utasítást az adószedésre és elszámolásra, majd hozzájárult ahhoz a kívánsághoz, hogy a közügyek megtárgyalására a huszonnégy tagú külső tanács mellé száz tagú testületet hozzanak létre.

51 Talán nem véletlen, hogy az 1720-as éveknek ez a — szűk értelemben vett — „demokratikus" fellendülése időben szorosan követte a budai százas polgárságnak Maholányiék útján történt megszervezését. Nem maradt hatástalan Vánosyék példája sem; Lenner János bíró szabálytalanságai ügyében évekig folyt a vizsgálat, Sauttermeister Ferenc József kormányzata alatt pedig kirobbant a tanács és a polgárság ellentéte. A polgári „posztulátumok" 1729-ben az összes tisztviselők lemondását, az újonnan választandók fizetésének csökkentését kívánták, s a tanácsnak lényegében engednie kellett. Ragaszkodott azonban ahhoz a gyakorlathoz, hogy a kebelében támadt üresedést maga pótolja. A tanács többsége 1730-ban Kerschbaumer Tóbiás kancellistát és árvaszámtartót hozta be a tanácsba, bár a polgárság kérte kinevezésének a tisztújítás idejére való elhalasztását. A német és a magyar szószok), tizenhárom esküdt polgár és tizenöt céh mestereinek aláírásával ellátott panaszában utalt arra a szokásra, hogy a magisztrátus vagy az egész polgárságot meghívja az ilyen választáshoz, vagy senkit; az előző üresedóskor mégiscsak a „rác nemzetet" toborozta össze a városházára, és nagy baj támadt volna, ha a magyar és a német „nemzet" még idejében értesült volna a titkos gyűlésről. A késői)]) a város bírájává emelt Kerschbaumer ügye hozta felszínre a tanácsban eluralkodott sógorság-komaság rendszerét; ennek során jelentette ki a polgárság azt a jogát, hogy kiegészítse a külső tanácsot és a százas polgárságot.

52 Ez a viszály, amelynek szításában nagy része volt a később még sokat szereplő Scopek Ferenc városi ügyésznek, végül is Laffert Ferdinánd báró kamarai biztosi kiküldetésére és a városalkotmány közel fél óvszáizadra kiható átalakítására vezetett. Laffert 1731 áiprilisában, a tisztújítás szabályszerű idején kezdte meg működését Pesten. A hagyományos Szent György nap előestéjén a magisztrátus, a két szószóló és a meghívott külső tanácsosok társaságában a „három nemzetből" megalakította a százas polgárságot. Másnap a városházán ezeknek a sorából jelölt a külső tanács és választott a magisztrátus új embereket a huszonnegyes testület üres helyeire. A százak ezután szószólókat, majd a tanács tagjai sorából bírót választottak; Parti Antal Gáspárt, a polgári „párt" emberét majdnem egyhangúlag emelték a bírói székbe. A következő napokon Laffert igazságot tett a tanácsválasztások körül kitört viszályban, és kizárta a tanács tagjait a számadásra kötelezett tisztségekből. Augusztus 7-én adta ki Pest hatóságának szóló „dekrétumát", amelyben tíz pont a városigazgatás szervezetét szabályozta, tizennégy pedig a kommunitás kívánságai alapján hozott tanácshatározatokat foglalta össze. A templomszámadásokra vonatkozó pont után részletesen szabályozta a tisztújítás menetét. A tanácsi helyek betöltésére nézve a jövendő királyi rendelkezésre utalt, de eltiltotta a tanácsosok és a polgárok ,,összejátszását''. A magisztrátus üléseiről szólva, megkívánta a szenátorok véleményének szabad kifejezését, a szótöbbségi határozatot és a titoktartást. A pénzbüntetések kiszabásában mérsékletre intette a tanácsot. A kettős hivatalviselést megtiltván elrendelte, hogy a kamarás, telekkönyvvezető és árvaszámtartó az év végével csak tanácsosi tisztét tartsa meg. Végül kizárta az ifjú Scopek Ferenc ügyészt a tanácsülésekről s a város képviseletéből. A közösség posztulátumaira hozott döntései már kevésbé jelentősek; így elrendeli, hogy a négy hajdú (satrapa) helyett ezentúl csak kettő, a két éjjeliőr helyett viszont négy legyen.

53 A pesti polgárság láthatólag megnyugodott Laffert intézkedéseiben, melyeket az uralkodó egy esztendő múlva hagyott jóvá. A zajongás és pártoskodás közepette megválasztott tanácsosokat (Kerschbaumert és Pobichot) is meghagyta állásában, de eltiltotta a titkos gyűléseket. Nyugvópontra juttatta a szenátori helyek betöltésének kérdését is; ezentéd csak a rendes tisztújításkorra százak három jelöltje közül választhatott ki egyet a tanács. Ez a módszer, mely a következő években gyakorlattá is vált, ellenkezett a magyarországi városok általános szokásával, és több lehetőséget nyújtott a polgárság embereinek érvényesülésére. Ezért Pest kommunitása, az ezentúl szabályszerűen huszonnégy és száz polgárból álló testület, a következő években ismételten követelte a Laffert-féle utasítás szigorú megtartását, különösen az álláshalmozás tilalmának vonatkozásában. Még hiteles másolatot is kért és kapott róla 1737-ben a városi kancelláriától.

54 Minden jel arra mutat, hogy a század derekán Pest közéletében a céhpolgárság befolyása sokkal erősebben érvényesült, mint Budán; a kommunitás évről évre összegyűlt, rendszerint a tisztújítást követően, de nemegyszer november folyamán is, és megszövegezte követeléseit.