Budapest története III. A török kiűzetéstől a márciusi forradalomig (Budapest, 1975)
Nagy Lajos: BUDAPEST TÖRTÉNETE 1686 - 1790
3. PEST AZ ÖNKORMÁNYZAT ÉVTIZEDEIBEN A Duna bal partján színesebb, mozgalmasabb élet folyt, mint a jobb parti városban. Ha Budát hagyományosan „főváros" névvel illették, Pest „kereskedőváros" volt, melyben a német telepesek mellett szép számmal éltek magyarok és rácok is. 47 Az 1703-i kiváltságlevél mégis ugyanúgy szabályozta a polgárjog megszerzését, mint Budán: A polgárjog a tanács csak katolikus vallásúakat vehetett fel. Ugyanaz volt a város gyakorlata is, mely a megszerzése személyesen jelentkező jelölttől megkívánta valamelyik céh vagy a szószóló ajánlását, a szükséges iratokat (keresztlevél, erkölcsi bizonyítvány, tanonclevél, elbocsátólevél, obsit), az esetleges előbbi állampolgári kötelék megtagadását, valamint a megélhetés alapjának igazolását (ingatlan, mesterség, kereskedés, benősülés). Ha a magisztrátus vagy az illető céh úgy látta, hogy a leendő polgár működése veszélyezteti az eddigiek megfelelő keresetét, megtagadta —- vagy csak a kancellária erélyes fellépésére adta meg — a polgárjogot. Kedvező határozat esetén itt is a polgárdíj lefizetése és a polgáreskü letétele után vezették be a közösség új tagját a polgárkönyvbe. A XVII. század utolsó évtizedében a díj összege öt forint volt, de hamarosan huszonnégyre emelkedett, az 1763-i helytartótanácsi adatgyűjtés idején pedig harminc forintot tett ki; a polgárfiak ennek az összegnek a felét fizették, de mindenkinek egy tűzoltóvödröt — vagy az árát — is kellett adnia. Az 1780-i szabályozás szerint Pesten valamivel kevesebbet lehetett beszedni, mint Budán: polgárfiútól nyolc, magyar honosté)l tizenkét, külfölditől pedig tizenhat forintot. A polgáresküt az új polgár a Szentháromság-szobor előtt tette le. Ezután kaphatta meg (1733-tól kezdve már nyomtatott űrlapon) polgárlevelét és a vámmentességet tanúsító igazolványt. Az a szabály, hogy városi ingatlan bírása vagy mesterség folytatása a polgárjog megadásának feltétele, a másik oldalról nézve azt jelenti, hogy földet, házat szerezni, ipari vagy kereskedelmi foglalkozást űzni nem-polgárnak is módjában volt. Meglepőbb ennél az a tény, hogy 1729-ben Scopek Ferenc tiszti ügyész és Kerschbaumer Tóbiás árvaszámtartó — a város későbbi bírája — grátisz polgárságot kaptak; tehát fontos városi tisztséget viseltek anélkül, hogy polgárok lettek volna. Nem zárkózott el Pest város tanácsa a nemesség behatolása elől sem; így felvette Barinay László Bács megyei és Beniczky Tstván Komárom megyei jegyzőt, a városba benősült Orczy Lőrinc bárót, vagy később Laczkovics Imre Pest megyei alispánt, az utóbbit ugyancsak díj fizetése nélkül. A privilégium tilalma ellenére szívesen befogadta a görögkeleti kereskedőket is, akik növelték a város forgalmát; ezek viszont letették a Szűz Máriára és a szentekre is utaló szabályszerű esküt, melynek szövege 1723-1)01 maradt ránk. (Az előírt szöveg alkalmazására a Helytartótanácsnak benyújtott jelentésekben mindig ki kellett térni.) Talán a polgárságnak ez a frissebb ütemű, szabadabb kiegészülése is hozzájárult a pesti politikai fejlődés élénkségéhez. 48 Ennek a fejlődésnek a mérföldkövei is a kamarai bizottságokkal kapcsolatosak, s a szervezet A külső jelentős átalakulása Laffert és Szlávy nevéhez fűződik. Míg azonban Budán a felülről küldött tanács biztosok működése a tanácsi egyeduralom korlátozására vezetett, a pesti polgárság mozgalmait inkább fékezni kívánták, s a biztosok vagy a kormányszervek beavatkozása nemegyszer „demokratikus" irányú fejlődésnek vetett gátat. Ennek mutatója, számos esetben mozgatója is a választópolgárság intézménye, s ezért alig tekinthetjük át jobban, mint a kommunitás sorsának nyomon kísérésével. A kezdet itt is a kamarai adminisztráció korában összehívott polgári választmányokhoz kapcsolódik, amelyek egy-egy ;tisztújítás"alkalmábóraz egész polgárság helyett megválasztották a város vezetőjét. Azonban (szemben Budával) a kezdettől fogva meglevő német szószóló mellett itt 1691 "óta megjelent "a magyar szószóló'is, aki — az egyszer felbukkanó rác szószóló eltűnése óta — a népes rác lakosság érdekeit is képviselni'tudta. S'amikor'l 705-ben Budán tizenkét tagú külső tanácsot hoztak létre, a jóval kisebb"lélekszámii-pesti "polgárság maga választotta meg ugyanezt a szervet huszonnógy-polgár'személyében. Igaz, -a külsőtanács itt sem lett az önkormányzat képviselője, hiszen 1721-i instrukciója""teljes 'engedelmességre és a tanácsi utasítások végrehajtására kötelezte;~az intézmény hivatása-itt'is a magisztrátus munkájának megkönnyítése volt. Ez azonban még~nem'csorbította~a r polgárrjogok gvakóriását, hiszen a tisztújítást továbbra is alkalmi „választmány" végezte el, s az egész várost érdeklő kérdésekben valamennyi polgárt összehívták. 49 Pest politikai életének jellemző dokumentuma a polgárság nevében benyújtott „kívánságok", A^polgarsag^ néha "„sérelmek" sorozata. 50 Még nem alakult ki~a választópolgárság végleges szervezete,"amikor " ' liansa 9 ai (1722-ben)~a tanácsnak arra kellett figyelmeztetnie a polgárságot, hogy beadványait'tisztán és illő szövegezésben nyújtsa be, s a felelősség megállapítása végett ne csak'a'szószóló, hanem valamennyi külső tanácsos írja alá, aki egyetértővel e. A magánosok kérvény formájában szerkesztett irataira a tanács éppen úgy rávezette döntését, mint amikor valamelyik polgár kért valamit. Csakhogy ezeknek'a beadványoknak nagyobb súlyuk volt. Akár a"„teljes polgárság", akár"„az összes külső tanácsosok a tisztes polgárság nevében", akár „a szószóló, a külső tanácsosok és a teljes polgárság" nyújtották be e kívánságokat, a magisztrátusnak igen komolyan meg kellett
