Budapest története III. A török kiűzetéstől a márciusi forradalomig (Budapest, 1975)

Nagy Lajos: BUDAPEST TÖRTÉNETE 1686 - 1790

állást, és többször átírt a bécsi kormányszerveknek a jóváhagyás érdekében, a Bécsben személyesen agitáló Vánosynak sikerült visszájára fordítani a dolgot. Négy esztendővel Maholányiék vizsgálata után a kancellária lényegében igazolta a tanácsot és őt is.

20 Az 1727. május 5-én kelt királyi rendelet feloldotta a magisztrátus tagjainak vagyonára elrendelt zárlatot, és felmentette őket a hűtlen kezelés vádja alól. Azon tényezőket (birtokok megvásárlása, szükséges kölesönök stb.) vette figyelembe, amelyek még tisztességes gazdálkodás esetén is adósságokba sodorták vohia a várost. A „megrágalmazott" Vánosy ellenfeleit bocsánatkérésre kötelezte, s a tanács ellen fellépő polgárok megbüntetését Pest, Esztergom és Székesfehérvár két-két tanácsnokából álló városközi bíróságra bízta.

21 A város szervezetének alakulása szempontjából ez a rendelet azért vált jelentőssé, mert megakasztotta a tanácsi egyeduralom korlátozásának 1722-ben megindult folyamatát. Lehetővé tette a tanácsnak, hogy igazolja a külső tanács és a százas polgárság kijelölésére való jogának gyakorlását; ebben az esetben továbbra is élvezhette azt. Ugyancsak a magisztrátus állíthatta a szószólói tisztség három jelöltjét. A legkárosabb intézkedés az volt, hogy megszüntette a Maholányiék által életre hívott „százas polgárság"-ot, és olyan képviseleti szervet hozott létre, mely a megmerevedő céhrendszer tükörképe volt. A külső tanács mellé szervezett választópolgárság ezentúl a négy külváros bírájából és két-két esküdtjéből, valamint mindegyik céh mesteréből és két-két legidősebb tagjából állott. Az 1727. májusi rendelet végrehajtásával megbízott Laffert Ferdinánd báró és Hunyadi József kamarai tanácsosok elvetették ugyan a magisztrátusnak a külső tanács és a százak kijelölésére való igényét, a választott polgárságnak új szervezetét azonban életbe léptették, s ezzel az intézmény létét fél évszázadra biztosították.

22 Budán nem szűnt meg a nyugtalanság azóta, hogy Maholányi és Jeszenszky a városban jártak; nem hozta meg a békét az 1727-i döntés sem. A tanácsi érdekközösség, mely a biztosok irányítása mellett megválasztott polgármester, Sauttermeister Frigyes ellen már a döntés előtt mozgolódott,

23 most látszólag teljes győzelmet aratott; a polgármesteri székbe is a fő bajkeverő, Vánosy Ferenc került. Felbátorodva a kancellária neki kedvező határozatán, a magisztrátus folytatta bűnös gazdálkodását. A választópolgárság azonban — Matthy Vilmos szószóló vezetésével — újabb vizsgálatot követelt. Sigray János báró személyében ismét kamarai biztos járt Budán 1730-ban. Ez jelentésében rámutatott arra, hogy a tanács tudatosan zavart kelt számadásának részletei körül. Két évre rá, a tisztújítás alkalmából az immár leváltott szószóló, Matthy a városháza kapujában agitált a tanács ellen, utódja pedig a magisztrátus szemébe nevetett.

24 Ennek végre kamarai utasításra lehetővé kellett tennie, hogy a polgárság bizottsága megvizsgálja a számadásokat. Súlyos visszaélések derültek ki, s a tanács nem tudta megmagyarázni a pénztári hiányokat. A magyar kamara városi bizottságában évekig foglalkozott Budaügyével, és végül elérte, hogy az uralkodó példát statuált.

25 A rendkívüli időben, 1737 szép tember végén a városba küldött királyi biztos, Erdődy György gróf kamaraelnök október 3-án hirdette ki a király döntését a tanács és a polgárság képviselői előtt. Felsorolván az immár országos botránnyá dagadt budai visszaéléseket, megfosztotta tisztétől a magisztrátus valamennyi tagját, és kiutasította őket a városházáról. Kártérítési kötelezettségüket ugyan későbbi királyi utasítások enyhítették, sőt egyesek utóbb ismét bejuthattak a tanácsba, de az erélyes beavatkozás célt ért: Buda új magisztrátus vezetésével zavartalanul fejlődhetett tovább. Erdődy György 1737 novemberében részletes utasítást is adott a város magisztrátusának. A huszonöt pont legnagyobb része a városi jövedelmek kezelésével, a kiadásokkal és a számadások megvizsgálásával foglalkozik. Mind a tisztikar, mind a választópolgárság tekintetében helyreállítja az 1727-ben megállapított szervezetet. Talán legfontosabb rendelkezése a tisztségviselők választására vonatkozik. A tanácsosi helyek betöltésének régen vitás kérdését úgy szabályozza, hogy a királyi biztos, ennek hiányában a tanács jelöl három-három személyt, s ezek közül a külső tanács a választópolgársággal együtt választja meg az új szenátort, lehetőleg a városnak valamelyik törvénytudó fiát. A polgármestert és a bírót is ugyanaz a két testület emeli szókébe szótöbbségi szavazattal, de nem három jelölt közül, hanem a tanács teljes létszámából. Ezzel a rendelkezéssel bizonyos hatalmi egyensúly jött létre a magisztrátus és a kommunitás közt: amaz elvesztette önmaga kiegészítésének, emez pedig a jelölésnek a jogát, s a tanácsi gazdálkodást a választópolgárság ellenőrzése korlátozta.

26 A béke helyreálltát egyelőre késleltette az 1739 márciusában a Tabánban kitört pestislázadás ;

27 ennek következtében az uralkodó Perger János Benedek polgármestert felfüggesztette, és hosszan tartó házi őrizet alá helyezte, a tettesek megbüntetésére pedig gróf Nádasdy Lipót tárnokmester vezetésével bizottságot küldött a városba. Csak 1741 februárjában foglalhatta el helyét a polgármester és Christen Antal bíró.

28 A tisztújításra biztosnak delegált Conkel Károly Lajos kamarai tanácsos megállapította ugyan, hogy a tanács Erdődy utasítását számos pontban nem követte, a tisztviselők létszáma és fizetése terén pedig túllépte az Erdődy-féle státust; mivel azonban ezt a város fejlődése megkövetelte, javaslatára a királynő utóbb hozzájárult az új állások (köztük a városi számvevői) szervezéséhez és a fizetések emeléséhez.

29 JL „szaza* polgárság" megszüntetése Újabb vizsgálatok, a tanács leváltása 1737-ben Az Erdődyféle utasítás 1737-ben