Budapest története III. A török kiűzetéstől a márciusi forradalomig (Budapest, 1975)
Nagy Lajos: BUDAPEST TÖRTÉNETE 1686 - 1790
javára döntött. 15 Az önkormányzat — korántsem zavartalan — élvezetének kora akkor nyílt meg Buda és Pest számára, amikor a majtényi síkon lehanyatlottak a kuruc szabadságharc lobogén. 2. BU)A AZ ÖNKORMÁNYZAT ÉVTIZEDEIBEN Azok a társadalmi ellentétek, amelyek a kamarai adminisztrációval vívott harcok során és a katonai parancsnokságnak alig elviselhető nyomása alatt csak itt-ott kerültek felszínre, az önkormányzat visszaszerzése után teljes élességükben mutatkoztak meg. Buda lakossága — mint a többi hazai városé is — polgárokra, városi védelembe vett egyénekre és jog nélküli „lakosokra" oszlott. A személyes és gazdasági előjogokat biztosító polgárjog megadására a kamarai igazgatóság már 1688-ban a tanácsot hatalmazta fel, s így rendelkezett az 1703-i privilégium is. A leendő polgárnak élőszóban, a XVIII. század derekán már írásban kellett kérnie ezt a becses jogot a tanácstól; amellett a szószóló, valamelyik céh vagy külvárosi bíróság ajánlására is szüksége volt. Igazolnia kellett, hogy tisztes szülőktől törvényesen származott és katolikus vallású; iparosnak még azt is: kinél és meddig tanulta mesterségét; volt jobbágynak be kellett mutatnia elbocsátólevelét, leszerelt katonának obsitját. Idegen állampolgárnak (elsősorban a török birodalom alattvalójának) meg kellett tagadnia a kapcsolatot régi hazájával, és felesküdnie a magyar király s a város hűségére. Amellett a magisztrátus megvizsgálta azt az anyagi alapot is, amelyből a leendő polgár meg akart élni és a városi terheket teljesíteni tudta: felvett 2>olgárok at ingatlanuk (elsősorban városi házuk), kézműves mesterségük, kereskedelmi üzletük vagy polgárözveggyel kötött házasságuk alapján. A tanács megtagadhatta a felvételt személyi és vallási okokból, sőt azon a címen is, hogy folyamodó mesterségét már elegen űzik a városban, iparűzése tehát a többiek megélhetését veszélyeztetné. Az elutasítottak számos esetben a királyhoz folyamodtak, s ilyenkor a kancellária vagy a helytartótanács elrendelhette a polgárjog megadását. A budai polgár le is mondhatott erről az értékes jogáról, ha boldogulását másutt akarta keresni; ha azonban mégis visszatért, a polgárdíjat ismét meg kellett fizetnie. Megtörtént az is, hogy bűncselekményéért fosztottak meg valakit polgárságától. A város kötelékébe felvett ,, Purger" köteles volt a polgárdíjat megfizetni. Ennek összege a kezdeti öt forintról hamarosan huszonöt forintra emelkedett. Polgárok fiaitól rendesen ennek az összegnek a felét, külföldiektől pedig a dupláját szedték be. 1763-ban a helytartótanács kimutatást kért a magyar városoktól a polgárdíj összegéről. Buda két évre rá jelentette, hogy mesteremberektől (akár belföldiek, akár külföldiek) huszonnyolc forintot, helybeli polgárok fiaitól tizennégyet, külföldről jött és nem iparos emberektől ötvenhatot kíván. Amikor a királynő a díjat nyolc forintban maximálta, s az idegen iparosoknak ingyenes felvételt és háromévi adómentességet engedett, Buda és több magyar város olyan hevesen tiltakozott, hogy az új rendet el kellett ejteni. 1774-ben azonban mégis megcsorbították a városoknak ezt a hasznot hajtó jogát, s a polgárfiúk díját négy, a más magyar törvényhatóságból jöttekét hat, a külföldiekét nyolc forintban állapították meg. Folyamodás, bécsi instanciázás sem használt, míg végre 1780-ban sikerült Budának az összeget tíz, tizenöt, illetőleg húsz forintra felemeltetnie. Emellett - másutt is ismert gyakorlat szerint — megkívántak egy-egy tűzoltóvödröt, némi „önkéntes" adományt a kórházra, szegényházra stb. Miután az új polgár díját lefizette, vagy halasztást, részletfizetési kedvezményt kapott rá, letette a tanács ülésén a polgáresküt (mégpedig Szűz Máriára és a szentekre is), és beírták a polgárkönyvbe. 16 Minthogy így a polgárok felvétele kizárólag a magisztrátustól függött, s ezt a német iparoskereskedő réteg ragadta kezébe, a németség döntő túlsúlya mellett politikailag eltörpült a magyarság; a rácok viszont az 1730-as évekig csak „védőpolgárok"-nak számítottak. Nem szólva a külvárosokat benépesítő, polgárjogot nem élvező „lakosok" nagy tömegéről — a polgárság zömét is kirekesztette a városigazgatásból a tanács oligarchikus uralma. A város vezetői, akik már az 1703-i privilégiumban biztosították maguknak az irányítást, tetszésük szerint rendelkeztek a városi állásokkal és jövedelmekkel, nemegyszer a köz rovására gyarapítva vagyonukat. A politikai fejlődés csomópontjai ezért azok a dátumok, amelyeken a polgárságnak a tanács egyeduralmával szembeni ellenállása önként vagy szervezett formában robbant ki, s így a kamarától kiküldött bizottságok közbelépését tette szükségessé. Egyszóval Buda fejlődésének legfontosabb állomásai ebben az időszakban a város ügyeit úgy-ahogy rendbehozó bizottsági vizsgálatok; a királyi biztosok munkájának eredményességét pedig azon mérhetjük le: mennyire tudták megvalc'xsítani a tanács ellenőrzését a polgárság képviseleti szervének megerősítése útján. 17 Mindegyik magyarországi városban fennállott a választópolgárság, vagy „százak", „hatvanak" stb. testülete, mely a teljes polgári közösség választójogát gyakorolta és a városi gazdálkodás ellenőrzését is végezte. Budán azonban sokáig nem szerveztek ilyet. Már a XVII. század A polgárjog megadó s i A polgárdíj összege A városi vezetők irányító szerepe Az igazi önkormányzati testület hiánya
