Budapest története III. A török kiűzetéstől a márciusi forradalomig (Budapest, 1975)

Nagy Lajos: BUDAPEST TÖRTÉNETE 1686 - 1790

kiváltságlevelek Az első szabad választások Budán és Pesten Az önkormányzeit kezdetei megegyezett egymással, sőt más városi kiváltságlevelek mintájává lett. Az adott viszonyokra annyira nem volt tekintettel, hogy Budán a polgármestert és a bírót is megemlítette, holott a városnak ekkor még nem volt bírája.

11 A két privilégium a régi jog feléledésének címén visszahelyezte Buda és Pest polgárait és lakosait a törvény és a városok szokásjoga szerint járó minden szabadságába. Biztosította mindkét városnak az ország „negyedik rendjének" tagjait megillető országgyűlési ülés- és szavazati jogát, kollektív nemességét, területére vonatkozó földesúri hatóságát, polgárainak bormérési szabadságát, valamint a gazdasági természetű jogokat (mészárszék, legeltetés, faizás, vadászat, madarászat, halászat, szálló, kocsma és fürdő fenntartása, téglaégetés, serfőzés, malomjog, révdíj stb.). Kifejezetten a tanácsot illette meg a súlyok és mértékek megállapítása és ellenőrzése, a vásártartás és vásárfélügyelet (a már régebben kapott kiváltságlevelek szerint), a polgárok felvételének, a zsidók és cigányok befogadásának joga, az árvák gyámságára való felügyelet, a plébános kijelölése (kegyúri jog), a polgárok közmunkával és házi adóval való megterhelése, a helyi jogszabályok megalkotása, az urafogyott jószágok háramlása. A régen óhajtott polgári és büntető joghatóságot is biztosította a két kiváltságlevél; polgári ügyekben a tárnoki székhez való fellebbezés lehetősége mellett, büntető perekben a pallosjog hangsúlyozásával. A város lakosai (mégpedig nemesek, rácok és zsidó-k is) minden a városok területén keletkezett személyi és birtokperükben kizárólag a tanács hatóságának voltak alávetve. Megadta a kiváltságlevél a polgármester (bíró) választásának jogát is, mégpedig két esztendőre, a választópolgárság közreműködésével, királyi biztos jelenlétében; a tanács azonban kiegészíthette magát, megbüntethette renitens tagjait, rendelkezett a városi tisztségekkel, kezelhette a városi jövedelmeket, és számadásra vonhatta a tisztviselőket. Végül kifejezetten eltiltotta a katonai, kamarai és vármegyei szerveknek a város hatóságába való beavatkozást.

12 Pest-Buda vezető német iparos-vállalkozó rétege tehát elérte mindazt, amiről másfél évtizeden át álmodozott, s nem feledkezett meg arról sem, hogy a maga vezető szerepét királyi kiváltságlevélben biztosíttassa. Az oklevelek kiadásától megvalósulásukig azonban még hosszú út vezetett. A kamarai igazgatóság a szegény polgárok védelmezőjének szerepében egy sereg kifogást emelt, s a labanc hadsereg szükségleteinek fedezése érdekében halasztást is kapott a jövedelmi források átadására. Az a veszély azonban, hogy a városok átallnak Ráké)czihoz, végül is rábírta az udvari kamarát, hogy 1705 áprilisában megengedje a polgármester (bíró) szabad megválasztását. Budán már több hónapja folyt a harc a kamarai adminisztrációhoz pártolt Bösinger polgármester és a tanács többsége között. A tanács megtagadta az igazgatóság utasításainak teljesítését, s a katonai parancsnokság támogatásával lefolytatta a választást, miután a vonakodó Bösingertől fenyegetéssel csikarta ki a városi pecsétek visszaadását. Végül — még a kancellária utasításával szemben is — Sauttermeister Frigyes polgármester maradt a porondon.

13 Pesten az első szabad választás Proberger Jakab javára ütött ki, aki annyit küzdött a szabad királyi városi rang visszaadásáért. A tisztújítás után az adminisztráció elvesztette talaját a két városban; 1687 é)ta gyakorolt bírósági működése is megszűnt. Buda és Pest politikai tekintetben a kancellária, gazdasági szempontból a magyar (pozsonyi) kamara főhatósága alá került, akárcsak a török hódítást meg nem ért többi város. A magyar kamara 1705 októberében fel is hívta a két tanácsot: mutassa be kiváltságlevelét, és tegyen jelentést az igazgatás módjáról. Ugyanebben az időben — a fegyverjog címén járó összeg lefizetése után — Buda megkapta a Tavonath báró vezette kamarai bizottságtól eddig elvont jövedelmeit és a városi telekkönyvet; Pesten ez 1706 elején történt meg. A Rákóczi-szabadságharc éveiben rendkívüli befolyáshoz jutott a katonai parancsnokság, s ennek az amúgy is súlyos porción és ellátáson kívül kivetett sarcai az anyagi romlás szélére sodorták a városokat. Amellett Pfeffershoven tábornok hatóságot követelt magának a rácok és a zsidók fölött is. A különösen Budán élesen összeütköző katonai, kamarai és városi érdekek egyeztetésére 1707-ben a haditanács bizottságot is küldött ki gróf Breuner tábornok vezetésével, de ennek összehívását hol ez, hol az az ok akadályozta.

14 Végre a kiváltságlevelekben biztosított jogok gyakorlásának kérdésében Bécsben tárgyaló Mosel pesti szindikus és Baitz budai tanácsos — a tanács utasítására — az 1708 márciusában megnyíló labanc országgyűlés követeként átment Pozsonyba. Mosel tagja lett az országos sérelmeket összeállító bizottságnak, s ennek tulajdonítható, hogy szövegükbe bekerült a négy visszaállított szabad királyi város, valamint Szeged és Pécs jogainak törvényes biztosítására irányuló kívánság. Erre ugyan csak az 1715. évi 37. törvénycikkben került sor, de 1709 derekán nagy öröm érte a polgárok többségét: megszűnt a bécsi kamara budai igazgatósága, és gazdasági feladatait — szerényebb hatáskörben — a magyar kamara hasonló szerve vette át. A császári táborhoz mindvégig ragaszkodó Buda azután 1711 augusztusában kapta meg jutalmát: I. József halála után Eleonóra regenskirálynő újabb kiváltságlevelet adott ki számára. Alapjában nem változtatta meg az 1703-ban adott jogokat, de a kétes kérdésekben (a rácok, zsidók és cigányok fölötti joghatóság, a katonai parancsnok beavatkozásától való mentesség) a város