Budapest története III. A török kiűzetéstől a márciusi forradalomig (Budapest, 1975)

Nagy Lajos: BUDAPEST TÖRTÉNETE 1686 - 1790

az egyes városrészekbe hat fertálymestert küldött ki; Pesten pedig az eddig csak az adómentesség fejében működő bíró és tanácsosok számára — e kiváltságuk eltörlésével — rendes fizetést állapított meg.

fi A városok alárendelt helyzetét mutatja a szabad királyi városokat megillető bírói hatóságuk csorbítása is. Werlein már 1688-ban úgy szabályozta a kérdést, hogy a tanács polgári perekben ítélkezhet, de a felek az igazgatósághoz fellebbezhetnek; büntetőügyekben pedig a tanács a kihallgatások és esetleg a tortúra lefolytatása után javaslatot tehet az ítéletre, amelyet az igazgatóság hoz meg. Buda és Pest tehát csak ,,első instancia" volt, akárcsak a falusi bíróságok. Ezt a helyzetet, melyet az adminisztráció 1696. januári, részletekbe menő szolgálati utasítása is megerősített, a városok joggal tartották sérelmesnek. Mint a török hódoltságon kívül eső városok bíróságai, ők is a pallosjogot, a büntető ítéletek meghozatalának és végrehajtásának lehetőségét kívánták maguknak. Ennek külső jele a vesztőhely felállítása lett volna. A budai várban székelő katonai parancsnokság azonban 1694 májusában meggátolta, hogy a bitófa már kifaragott gerendáit kivigyék a várkapun, s így Buda még évekig nélkülözte a vérhatalom gyakorlásának jelét. Pesten viszont, mely katonai szempontból nem volt olyan jelentős, már 1693 végén lefejezt3k egy hitvesgyilkos asszonyt, fél évre rá pedig az akasztófát is felállították. A büntető ítéleteket persze továbbra is a kamarai igazgatóság, sőt gyakran a bécsi udvari kamara hozta meg.

7 A budai válság elsimítása után az önállóságért vívott harc Pesten vett lendületet. Amikor a kamarai igazgatóság részéről kinevezett Herold Henrik Szigfrid patikus bíróságának egy esztendeje letelt, a pesti polgárság 1695-ben főhatóságának megkérdezése nélkül választotta bíróvá Probergert, s ezt a következő évben megismételte; az adminisztrációtól kapott szigorúmegrovás sem tudta megtörni a polgárság ellenállását. Amikor 1695 elején a két várost meghívták a középkorban kialakult felsőbíróságnak, a tárnoki széknek ülésére, Buda csak alárendelt helyzetével mentette ki magát, Pest azonban felhasználta az alkalmat, hogy bírói hatóságának akadályozása miatt részletes beadványban kérjen védelmet a tárnokmestertől. Nemsokára az udvari kamarához fordult a város, hogy adja kezelésébe a jól jövedelmező „császári telekkönyvet", és gátolja meg az igazgatóságnak a városi házhelyekkel való önkényes rendelkezését. Felterjesztések Budáról is szép számban mentek Bécsbe, de Pest az átfogó megoldásra is javaslatot tett: 1697 elején benyújtotta a városi jogkönyv tervezetét, melynek tartalma a jogtudó Mosel szindikus kezére vall. Minthogy a latinul megszerkesztett, magas színvonalú munkálat a városnak területe és lakossága fölötti teljes rendelkezési jogát, valamint a polgári és büntető perek elbírálásának teljes hatóságát feltételezte, az igazgatóság élesen állást foglalt vele szemben, és sikerült is a meg nem valósult javaslatok süllyesztőjébe juttatnia. A bátor kezdeményezésnek mindössze annyi lett az eredménye, hogy az adminisztráció az értelmiségieket teljesen kihagyta az 1698-i bíróválasztás jelöltjei közül, s a listát három írástudatlan, közügyekben járatlan emberből állította össze.

8 A pest-budai polgárság krónikussá vált nyugtalansága és nyomorult helyzetét felpanaszoló beadványai mégis elérték, hogy az udvari kamara 1696 nyarán Palm János Dávid kamarai tanácsos elnöklete alatt vizsgáló bizottságot küldött ki a városokba. A bizottság számos panaszt alaposnak talált, s jelentése nyomán az udvari kamara szeptember 27-i utasításában módosította eddigi nyers kizsákmányoló módszereit. „Buda székváros" és „Pest kereskedőváros" mindazon lakosainak, akik házat építenek vagy újjáépítenek, a telekkönyvi díjak és az egyházi tized kivételével öt esztendei adó-mentességet biztosított. A kamarai igazgatóságtéü elvonta a megválasztott polgármester (bíró) megerősítésének és a városi száimadások felülvizsgálatának jogát; ezután a megválasztott elöljárót maga a bécsi kamara erősítette meg, a számadásokat pedig az adminisztráció ellenőrzése mellett a tanács és a polgárság vizsgálta felül. Elrendelte a városok területének telekkönyvi felmérését, három évre visszaadta a budai meleg fürdőket a városnak, és megígérte a katonai beszállásolás alól való mentesítést. A bíráskodásban a kamarai igazgatóságnak csak a fellebbezett perek elbírálását hagyta meg. Az utóbbi igyekezett ugyan később kiadott utasításában a szeptemberi pontokat a maga javára értelmezni, de az elért vívmányokat megsemmisíteni nem tudta. Másrészt a városok sem voltak megelégedve az utasítással, mert továbbra is kirekesztette őket a rendi Magyarország keretéből; utolsó pontjában kimondotta, hogy a nádortól vagy a magyar kancelláriától eredő adomáinyleveleket nem kell figyelembe venni. Ez volt az első eset — de korántsem az utolsó —, hogy kamarai bizottság igyekezett rendet teremteni Buda és Pest bonyolult viszonyaiban. 1697-ben Bécs a katonaság ellátásával kapcsolatos terhek elosztására három „kiküldött bizottságot" állított fel, az egyiket Buda székhellyel. Az ország népét a végsőkig kizsaroló terhek csökkentése helyett az aránytalan szétosztáson és a behajtás brutalitásán kívántak segíteni. Az albizottságokban a magyar rendek képviselői is helyet kaptak, Buda részéről Bösinger polgármester. A város a bizottsághoz benyújtott kérvényében kiváltságlevelet, területi hatóságot, néhány évi adómentességet, pallosjogot és számos A városok bírói hatóságának csorbítása Az önállóságért vívott harc Pesten Kamarai vizsgálat 1696-ban „Kiküldött bizottság'" Budán I I Budapest története III. 161